Kismesterek a késő barokk korában – Schervitz Mátyás budai festőművész alkotásai

Kultúra – 2022. szeptember 25., vasárnap | 17:00

Schervitz Mátyás (1702–1771) festőművész műveiből nyílt kamarakiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában, Óbudán, a Zichy-kastély termeiben. A tárlatot, amely október 9-ig tekinthető meg, Mészáros Ákos ajánlja olvasóink figyelmébe.

Mellbevágó az a színvonalbeli különbség, ami a reneszánsz művészeinek fölényes tudása és az utána következő korszak, főleg a 17–18. századi késő barokk festők és szobrászok művei között tapasztalható. Hogy minek köszönhető ez a nagy visszaesés, az nem ennek a cikknek a témája, annyi azonban bizonyos, hogy lehetetlen nem észrevenni a változásokat. Persze a barokknak is volt „reneszánsza”, gondoljunk csak az itáliai mesterekre, például a csodálatos képességű Lorenzo Berninire, aki nemcsak szobrászként, hanem építészként is remekelt, vagy Francesco Borrominire, aki a római San Carlo alle Quattro Fontane templomát tervezte a 17. században.

De ne legyünk igazságtalanok! Nem hasonlíthatunk mindenkit a világ legnagyobbjaihoz, hiszen akkor semmihez sem volna érdemes hozzáfogni még ma sem. Közép-Európa történelme, s különösen Magyarországé, bizony, másként alakult, mint a tőlünk nyugatra fekvő államoké. A másfél évszázadon át tartó török pusztítások nyomán helyre kellett állítani országunkat, a lakosság lélekszámát betelepülőkkel növelni, a lerombolt épületeket, templomokat újraépíteni. Ebben a hatalmas munkában sokan részt vettek, pénzes emberek, intézmények, iparosok, építészek, festők és szobrászok is. A művészek között nem mindenki volt első rangú mester, bőven akadtak másodvonalbeli, úgynevezett kismesterek is, akik egy-egy adott helyhez kötődtek, nem váltak híressé, képeiket nem szignálták. Nevük, jobb esetben, kolostorok háztörténeteiben vagy szerződéseken, számlákon maradt fenn. Kisebb-nagyobb életművüket a jelenlegi alapos kutatások fokozatosan emelik ki a névtelenség homályából, hiszen mindenképpen érdemes megtudni, kik voltak az alkotók abban az időben.

Ilyen kismester volt Schervitz Mátyás (1702–1771) festőművész is, akinek a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában rendeztek most tárlatot Óbudán. Stílusosan a barokk Zichy-kastély nyújt átmeneti otthont a kamarakiállításnak. A terem bejáratánál, a plakáton a Mathias Xeravich név szerepel, eredetileg ugyanis így használhatta a mester. Schervitz Mátyás (Matija Žeravić) a vízivárosi illír (horvát vagy katolikus szláv) közösségből származott. Lelki vezetői a bosnyák (később kapisztránus) ferencesek voltak, akikhez a festő több szállal is kötődött – olvashatjuk Korhecz Papp Zsuzsanna Schervitz Mátyás budai festőművész című, szép kiállítású, nemrég megjelent könyvében. 

Falfestményeket nem lehet elhozni egy kiállításra, így, értelemszerűen, reprodukált nyomatokon nézhetjük meg ezeket az alkotásokat. A péceli Ráday-kastély építtetői Ráday Pál (1677–1733) és fia, Gedeon (1713–1792) a régi református középnemesi család legkiválóbb, műveltségben és tehetségben magasan kiemelkedő tagjai voltak. A Ráday Pál által emelt kúriát fia, Gedeon tovább bővítette mai, végleges formájára a budai Mayerhoffer építőmester család tervei alapján. Ráday Gedeon egy, a maga nemében egyedülálló, dekoratív falképsorozatot rendelt meg Schervitztől, amely bölcseleti témát jelenített meg. A társalkotó maga az építtető mecénás volt.

A jó néhány kép közül talán a Teológia az egyik legérdekesebb. Kissé naivnak hatnak ugyan ezek a falképek, de kétségtelenül bájosak. A főalakokat puttók veszik körül, a kis meztelen gyerekek néha a levegőben röpdösnek, máskor meg elmélyülten olvassák az evangéliumot, mint például az imént említett Teológia című képen is. 

A belső teremben két hamisítatlan 18. századi portrét láthatunk, amelyek gróf Zichy Miklóst és a feleségét ábrázolják 1760 körül. Egy másik nagy méretű olajfestményen, amely egykor a kiscelli Szentháromság trinitárius templom mellékoltárképe volt, Szent Ivót láthatjuk. A festmény a jogtudományok doktorát, az ügyvédek, a bírák, a közjegyzők és a pereskedők védőszentjét ábrázolja, amint szegények és árvák veszik körül a nagy tömegben. Schervitz Mátyás az önarcképét is ráfestette a vászonra, a bal oldalon kitekint a nézőre, figyelmébe ajánlva magát.

A kiállítás talán legszebb alkotása az 1768-ból származó, Immaculata Ádámmal és Évával című nagy méretű festmény a dunaföldvári Szent Anna-templomból. A kép főterében a Szeplőtelen Szűzanya látható fehér ruhában, feje körül tizenkét csillaggal, szíve magasságában a Szentlélekkel, lába alatt a holdsarlóval és a világmindenséget jelképező kék gömbbel. Éppen egy szál liliomot vesz át. Remek kompozíció, komoly ábrázolás, a kiállítás kiemelkedő darabja. 

A teremben van még néhány figyelemre méltó festmény, ilyen például a Kalazanci Szent József csodás gyógyítása című. Ezen kissé koravénnek látszó gyerekek a csodatévő Szent Józsefet bámulják: éppen helyreteszi a szemgolyóját egy fiúnak, aki játék közben elvesztette azt. Erről olvashatunk egy 18. századi kiadványban, amely a piarista rend alapítóját népszerűsíti. 

Schervitz Mátyás képeinek nagy része megsérült az idők folyamán. A hosszú időn át tartó helyreállítási munkálatokat dokumentálták, és tablókon mutatják be a tárlaton, így képet kaphatunk a művészettörténészek és a restaurátorok szakszerű és fáradságos munkájáról.

Szöveg és fotó: Mészáros Ákos

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. szeptember 18-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria

Atyaisten mennyei dicőségbenGróf Zichy MiklósGróf Zichy MiklósnéImmaculata Ádámmal és Évával (részlet)Immaculata Ádámmal és Évával Kalazanczi Szent József csodás gyógyítása (részlet)Kalazanczi Szent József csodás gyógyítása NyelvtanPallasz AthénéPoszeidónSzent Ivó (részlet)SzaturnuszSzent IvóTeológia