Senki nincs egyedül a szenvedésben – Betegek világnapja a külhoni magyar egyházmegyékben

Külhoni – 2026. február 12., csütörtök | 18:24

II. János Pál pápa 1992-ben kezdeményezte, hogy a Szűzanya lourdes-i jelenésének emléknapja a betegek világnapja legyen. Február 11-én a külhoni római katolikus egyházmegyék püspöki székhelyein is kiszolgáltatták szentmise keretében a betegek kenetét. A liturgiákról az egyházmegyék beszámolói alapján adunk körképet.

Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

A betegek világnapján a nagyváradi székesegyházban ünnepi szentmise keretében szolgáltatták ki a betegek kenetét mindazok számára, akik a szentség felvételét kérték, és a szükséges felkészítésben részesültek. A szentmise főcelebránsa Böcskei László megyéspüspök volt.

Bevezető beszédében úgy fogalmazott: gondoljunk ma mindazokra, akik az elmúlt évszázadok folyamán megtapasztalták a Szűzanya közelségét és szeretetét, hiszen ez a nap Szűz Mária lourdes-i jelenésének az ünnepe. S éppen ehhez az ünnephez rendelték a betegek világnapját, ami hangsúlyozza, hogy a Szűzanya nemcsak arra lett kiválasztva, hogy világra hozza Jézus Krisztust, hanem arra is, hogy sokakat elvezessen hozzá. Ez nem más, mint egyfajta oltalom a keresztény ember számára.

Az időskorral járó gyengeségre, mindennapi keresztekre, melyeket hordozunk, Mária adhat enyhülést.

Pálos István kanonok szentbeszédében arra emlékeztetett, hogy a mi reményünk, vigaszunk az összetartozás, hogy egymást erősítve maradjunk az Isten útján.

Ezt követte a keresztségi hitvallás megújítása, a papi közösség közös imája a betegek olaja felett, majd a hálaadó ima után a betegek kenetének kiszolgáltatása.

Forrás és fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

*

Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

A betegek világnapján a munkácsi Szent Márton-székesegyházban Pogány István plébános celebrálta a szentmisét, koncelebrált Hortobágyi Arnold OSB.

A szentmise elején Pogány István kérte a híveket, hogy imádkozzanak a betegséggel küzdőkért és a szenvedőkért, a háború áldozataiért, a sebesültekért, valamint mindazokért, akiket lelki vagy testi sérülés ért.

Prédikációjában Hortobágyi Arnold kifejtette, hogy az idősekre úgy tekint, mint utazásra készülőkre. „Már nem az számít, mit mondanak róluk az emberek, sokkal inkább az, hogy mit hagynak maguk után. Kifelé lassan már megszűnnek létezni, annál inkább akarnak létezni befelé, és még ennél is jobban fölfelé” – fogalmazott. Ez az utazás az eloldódással kezdődik: vagyis hogy képesek legyünk rálépni a nagy útra, amely a Teremtőhöz vezet, aki minden gyermekét hazavárja.

Hortobágyi Arnold felidézte egy idős ember szavait, aki szerint amikor a külső világ beszűkül, hirtelen tágassá válik a belső világ. Ilyenkor könnyebben elfogadjuk, amit nem tudunk megváltoztatni, jobban megértjük az embereket, és türelmesebbé válunk velük szemben. 

Az ember a szívével kezdi látni a világot – ez az időskor legszebb gyümölcse.

A homíliát követően sor került a betegek szentségének kiszolgáltatására. A betegek kenete nem a testi gyógyulás csodáját vagy a halál közelségét jelenti, hanem lelki megerősítést és támogatást. Emlékeztet minket arra, hogy Isten mindig közel van hozzánk, különösen a szenvedés és gyengeség idején, és szeretete erőt ad.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Fotó: Veritas

*

Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

A Boldogságos Szűz Mária lourdes-i jelenésének napján, a betegek világnapján a szatmári egyházmegye közös imádságra és ünneplésre hívta a híveket a szatmárnémeti székesegyházba. Az ígéret évéhez kapcsolódó lelkipásztori program különösen a betegekért és mindazokért szólt, akik szolgálatukkal mellettük állnak.

Az ünnepi szentmisét megelőzően gyónási lehetőség állt a hívek rendelkezésére. A püspöki szentmisén jelen voltak a betegek és hozzátartozóik, orvosok, betegápolók, valamint a betegek szolgálatában tevékenykedő önkéntesek és segítők.

A szentmise elején Schönberger Jenő megyéspüspök köszöntötte a jelenlévőket, hangsúlyozva, hogy a Lourdes-i Szűzanya emléknapja és a betegek világnapja a vigasztalás, az irgalom és a remény ünnepe. Arra hívta a jelenlévőket, hogy ezen az estén különösen is imádkozzanak azokért, akik betegek, magányosak vagy félelemmel küzdenek, és azokért is, akik mellettük vannak és szeretettel gondoskodnak róluk. Kiemelte: a Szűzanya példája arra emlékeztet, hogy senki nincs egyedül a szenvedésben, mert Isten mindig kész vigaszt és erőt adni.

Homíliájában a főpásztor a szentírási olvasmányok üzenetére építve a vigasztalás és az élet bőségének isteni ígéretéről beszélt. A püspök külön szólt az egészségügyi dolgozókhoz és a beteglátogatókhoz, akik szolgálatukkal nap mint nap a kánai csoda folytatói: gondoskodásuk által életet és reményt közvetítenek. A családtagok, önkéntesek és ápolók apró figyelmességei – egy mosoly, egy érintés, egy imádság – Isten irgalmának látható jeleivé válhatnak.

Az egyetemes könyörgések után került sor a felajánlási körmenetre, melynek során különböző szimbolikus adományokat hoztak a főpásztorhoz és helyeztek el az oltáron. A szentmiséhez – a szokott feltételek teljesítése mellett – teljes búcsú is kapcsolódott, amelynek kegyelméért a szertartás végén a jelenlévők közösen imádkoztak.

A bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Kiemelt fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria