Szolgálatának legfőbb útja a nemzet és az ember volt – Wyszyński bíborosra emlékeztek Varsóban

Mit jelentettek Stefan Wyszyński bíboros számára a nemzet, a hazafiság és az állam fogalmak? – erről osztották meg gondolataikat lengyel történészek és a prímás életrajzírói azon a tudományos konferencián, amelyet május 25-én, pénteken tartottak Varsóban, a Stefan Wyszyński Bíboros Egyetemen. A rendezvény társszervezője a Nemzeti Emlékezet Intézete volt.

Megnyitó beszédében Kazimierz Nycz bíboros ezekkel a szavakkal idézte fel Wyszyński bíboros alakját: „Amikor a független Lengyelország létrejött, ő felnőtt ember volt. Egész felnőtt élete – egyetemi, papi, püspöki, bíborosi, prímási évei – alatt alakította és vállán hordozta ezt a korszakot.” A varsói metropolita felhívta a figyelmet Wyszyński bíboros nemzetteológiájának értékére, és óvott attól, hogy a prímás alakját a lengyel függetlenség visszaszerzésének idén ünnepelt évfordulójához igazítsák.

Ez a hely különösen alkalmas egy ilyen reflexióra, hiszen az egyetem Wyszyński bíboros élő emlékműve. Nemcsak az intézmény nevét köszönhetjük neki, nemcsak patrónus számunkra, de ő maga alakítja, vezeti az egyetemet. Örömmel tölt el, hogy Wyszyński bíboros alakja egyesít bennünket – fogalmazott felszólalásában az egyetem rektora, Stanisław Dziekoński.

Jarosław Szarek, a Nemzeti Emlékezet Intézetének elnöke, Wyszyński bíboros egyetemes programját vizsgálva, megállapította: „Azt gondolom, hogy ez a program az ember volt számára. Erre irányul egész tanítása, egész programja. A Jasna Góra-i nemzeti fogadalomtól kezdve a millenniumi nagykilenceden át, minden szava. Ha nem lesz ember, akkor mit ér a függetlenség? Ha az ember saját gyengeségei, szenvedélyei, hibái rabja, akkor nem leszünk szabadok.”

Jerzy Lewandowski Wyszyński bíboros nemzetteológiájáról tartott előadásában így fogalmazott: „Nemzet és Egyház, ez a két fő téma egész szent életében, törődésében, amely kiterjedt az egész emberre és az Egyház felelősségére a nemzet iránt. Számára a szolgálat legfőbb útja a nemzet volt, és az ember. Az ember a nemzet nélkül nem egészen ember”.

Az előadó így foglalta össze Wyszyński bíboros messianisztikus elméletének lényegét: „A ma mindenki által mellőzött lengyel messianizmusnak köszönhetően született újjá Lengyelországban a nemzetteológia és -filozófia. A lengyel nemzetnek át kell formálnia az emberiséget. Isten az emberiség sebeinek enyhítésére rendelte nemzetünket. Nem szociális forradalom, nem a múlt elpusztítása által, hanem az emberi energiák szerves átalakítása, a legmélyebb értelemben vett keresztény szeretet megvalósítása által.” 

Ewa Czaczkowska előadásában a történelem vízióját mutatta be a prímás tanításában. „Wyszyński számára Lengyelország történelme a nemzeti identitás meghatározó eleme volt. Ez a történelem a nemzet alapítását meghatározó keresztségtől kezdve a szabadság tárháza volt, amelyből a nemzet erőt meríthetett a függetlenségi harcokhoz” – hangsúlyozta Czaczkowska. Megjegyezte, hogy a Lengyel Népköztársaság vezetői ezért akartak kitörölni a nemzet emlékezetéből sok történelmi eseményt, vagy más értelmezést adni egyes eseményeknek. „A nemzet történelme nagyon jelentős elem Wyszyński tanításában. Megfigyeltem, hogy a történelem folyamatosan jelen van egész tanításában, prédikációiban. A prímás azt tanította, hogy a nemzet történelme szoros kapcsolatban áll az Egyház történelmével.”

Wyszyński képes volt kiemelni a történelemből, még az általánosan sötét eseményeknek ítélt történésekből is a pozitív motívumokat. A véráldozatot szakralizálta és Krisztusnak a kereszten kiontott véréhez hasonlította, miközben rámutatott a felkelők áldozatának gyümölcseire – hangsúlyozta az előadónő. – Tisztelettel adózott minden felkelés, a bukott felkelések résztvevői iránt is, bár épp ezen a ponton alakult ki komoly feszültség a prímás és a krakkói Tygodnik Powszechny lap között.

Paradox módon ez a történelemszemlélet nem befolyásolta azt, ahogyan az aktuális eseményekhez viszonyult, mivel Wyszyński félt a forradalom kirobbanásától, a zavargásoktól, és mindig a viszályok enyhítésére törekedett. Ez azonban az előadónő véleménye szerint csak látszat ellentmondás. „Más a tisztelet és az erkölcsi elismerés az áldozattal szemben és más az aktuális valóság reális felmérése”.

Bartłomiej Noszczak, a Nemzeti Emlékezet Intézetének előadója Wyszyński „rekatolizációs” programjáról beszélt. A prímás a lengyel nemzet erkölcsi helyzetét riasztónak diagnosztizálta. Az volt a véleménye, hogy a nemzetek a bűn következtében pusztulnak el. A recept tehát a visszatérés a keresztségi fogadalomhoz. A prímás arra is rámutatott, hogy az, milyen lesz Lengyelország, az egyéntől függ, attól, milyen lesz minden egyes lengyel.

1957-ben a lengyel püspökök egyik levelükben megállapítják, hogy a lengyelek a pogányság színvonala alá süllyedtek. Az erkölcsi bukás diagnosztizálásával együtt meghatározták a receptet is, amit a lengyelek megtérését célzó Nagy Kilenced jelentett – hangsúlyozta Noszczak. A lengyel ember Wyszyński számára katolikus, de ahhoz, hogy igazán katolikusok lehessenek, a lengyeleknek szükségük van egy nagy, nemzeti lelkiismeret-vizsgálatra. Arra is rámutatott, hogy annak a nemzetnek, amely nem tud szembenézni saját múltjával és nem képes megbocsátani, nincs jövője.

Roman Graczyk, a krakkói Nemzeti Emlékezet Intézetétől a Wyszyński bíboros és a krakkói Tygodnik Powszechny közötti feszültség okait elemezte beszédében. Vita tárgyát képezte a két oldal között többek között az úgynevezett januári felkelés, majd a II. vatikáni zsinat eltérő megítélése. A millenniumi megemlékezések ugyancsak éles vitát váltottak ki, a krakkói lap körüli értelmiség ebben az esetben az úgynevezett népi vallásosságot kritizálta. Az előadó úgy véli: a vita fő forrása az volt, hogy a prímás a tekintélyelvű és felülről jövő vezetés híve volt, „a Tygodnik Powszechny emberei pedig már a zsinati szellemben gondolkoztak”.

Rafał Łatka, a Nemzeti Emlékezet Intézetétől Wyszyński bíboros tanításából a közjó kérdését emelte ki előadásában. Wyszyński soha nem akart politikus lenni, saját feladatának azt tartotta, hogy a nemzet lelkiismerete felett őrködjön. A prímás úgy látta, hogy mind a kommunizmus és a szocializmus, mind a katolicizmus a társadalom átalakítására törekszenek. Támogatta a Lengyel Népköztársaság pozitív törekvéseit, a közjó szolgálata érdekében. Mindig fontos szempont volt számára a vérontás elkerülése. Voltak, akik azzal vádolták, hogy együttműködik az államhatalommal, a történelem azonban őt igazolta – jegyezte meg a történész.

Robert Nęcek, a krakkói II. János Pál Pápai Egyetemről az állampolgári kötelességekről szóló üzeneteket vizsgálta a prímás megnyilatkozásaiban. Kiemelte, hogy Wyszyński szerint az ember nem zárkózhat be önmagába, hanem a társadalom érdekeit kell keresnie. „Ha a közjó ezt követeli, az állampolgárnak kivételes áldozatokra is késznek kell lennie”. Az államhatalommal szembeni engedelmesség kérdését vizsgálva azonban azt is kifejtette, hogy bizonyos szélsőséges esetekben, például az erkölcsi rend megsértése esetében, szintén a közjó érdekében a keresztényeknek kötelességük szembefordulni a közhatalommal.

Paweł Skibiński, a Varsói Egyetem professzora a prímás és a Lengyel Népköztársaság viszonyát elemezve így fogalmazott: „Wyszyński véleménye szerint a Lengyel Népköztársaság egyszerre volt lengyel állam és nem szuverén állam. Csak ennek a koincidenciának megértése által érthetjük meg a prímás munkásságát”.

*

Stefan Wyszyński 1901. augusztus 3-án született a kelet-lengyelországi Zuzela faluban. Gimnáziumi tanulmányait Varsóban és Łomżában végezte. Érettségi után a włocławeki papi szemináriumba felvételizett. 1924. augusztus 3-án szentelték pappá. Ezt követően négy évig a Lublini Katolikus Egyetem Kánonjogi és Társadalomtudományi Tanszékén tanult, majd doktorált. A második világháború idején mint ismert professzor a németek által körözött személyek listáján szerepelt. Különböző közösségek bujtatták.

1946-ban XII. Piusz pápa lublini megyéspüspökké nevezte, ki, majd 1948. október 22-én, Hlond bíboros halála után, Gniezno és Varsó érseke, Lengyelország prímása lett. Az egyre kiélezettebbé váló viszony láttán Wyszyński a kommunista hatalommal való „megegyezést” választotta, amit 1950. február 14-én írtak alá a Lengyel Püspöki Kar és az állami vezetés képviselői.

1953. január 12-én Stefan Wyszyński bíboros lett. Nyolc hónappal később, 1953. szeptember 25-én letartóztatták, és internálták. Fogsága idején fogalmazta meg a híres nemzeti fogadalom szövegét, amelyet a Jasna Góra-i nemzeti kegyhelyen olvastak fel ünnepélyesen 1956. augusztus 26-án. A prímás két hónappal később, október 26-án tért vissza Varsóba. 1957 és 1965 között a lengyel kereszténység 1000. évfordulója (1966) előtt ő vezette a nemzet megújulását célzó nagy kilencedet.

A hatvanas években aktívan részt vett a II. vatikáni zsinat munkafolyamatában. Sokak szerint jelentős szerepe volt Karola Wojtyła pápává választásában is.

2017 decemberében Wyszyński bíboros boldoggáavatási perének következő lépéseként Ferenc pápa aláírta az erények hősies gyakorlását igazoló dokumentumot.

Fordította: Koncz Éva

Forrás és fotó: Ekai.pl

Magyar Kurír