Szalézi Szent Ferenc és Bosco Szent János: egy szív, két élet

Pietro Stella SDB Don Bosco és Szalézi Szent Ferenc – véletlen találkozás vagy lelki rokonság címmel állítja: Don Bosco „felfigyelése” Szalézi Szent Ferenc „szelídségére”, valamint a hivatkozás rá mint példaképre a chieri szemináriumi években kiteljesedett hitbeli érzékenységének lehetett a gyümölcse, ami aztán később a torinói papi körökben érett meg. Szalézi Szent Ferenc az volt Don Bosco számára, amit ő maga is folyamatosan ismételgetett: „szent pártfogó, a szelídségnek, a lelkek iránti buzgólkodásnak és a tisztaságnak – vagyis olyan erényeknek, amelyekről Szalézi Szent Ferenc kiváló példát adott egész földi életében – nemcsak példája, hanem egyben kieszközlője is.”

Joseph Beonzi SDB arra keresi a választ: Mi a szalézi Don Boscóban? A szerző összehasonlítja Szalézi Szent Ferenc és Bosco Szent János lelkipásztori szellemiségét. Emlékeztet rá, hogy papi szolgálatának kezdeti időszakát felelevenítve Don Bosco elbeszélte a tapasztalatait, amikor Juliette Barolo őrgrófné – akit Ferenc pápa 2015-ben tiszteletre méltóvá nyilvánított – alkalmazásában állt, és az őrgrófné eredeti szándéka az volt, hogy alapítson egy papi közösséget Szalézi Szent Ferenc védelme alatt. Az ő hatására jutott arra a gondolatra, hogy megalapítsa és a szentről nevezze el a szaléziakat. Ám a tanulmány írója kutatásai alapján állítja: Don Boscónak személyes okai voltak arra, hogy Szalézi Szent Ferencet válassza. Ezzel nem a 19. századi Torinóban elterjedt „szektáknak” akart válaszolni, nem is Barolo őrgrófné kedvére akart tenni, még akkor sem, ha valóban ő volt az, aki fölvetette a gondolatot. Szalézi Szent Ferenc kiválasztásának lelkipásztori okai voltak, „mert akik ilyen munkára szánják magukat, azoknak el kell fogadniuk ezt a szentet mint a szeretet és kedvesség mintapéldáját”. Joseph Beonzi nem tartaná helyesnek, ha azt mondanánk, hogy Don Bosco mindenben „azonosult” ezzel a „Trient-utáni szenttel”, de „vonzódásról”, „hasonlóságról” és „elkötelezettségről” beszélhetünk.

A tanulmány írója rámutat: Don Bosco földművesek fia volt, és egész életét a szegény fiatalok között töltötte, akik közül sokan szintén parasztok vagy a városi szegénység gyermekei voltak. Alapvető hozzáállása egy gyakorlatias ember hozzáállása volt, nem különbözött korának átlagától. A védőszentjére inkább példaképként tekintett, mint védelmezőként, és nem a csodákat várta, hanem a „karitatív munka” fontosságát hangsúlyozta. Az egyre nehezebb és veszélyesebb időkben Don Bosco és munkatársai a kedvesség és jóság lelkületében bízva próbáltak meg tenni a veszélyeztetett sorsú fiatalság és végső soron a társadalom megújítása érdekében. Szalézi Szent Ferenc lelkülete volt az ihletőjük a gonosz elleni harcban.

Ábrahám Béla, a magyarországi szaléziak tartományfőnöke Don Bosco szemével tekinteni Szalézi Szent Ferencre címmel kiemeli: mindkettőjük emberképe reális emberkép, és pont ezért tud nevelni, közösséget teremteni, célt adni a fiataloknak, mert reálisan tekint rájuk. Hasonlóan fogalmazták meg azt is, hogy „nem siránkoznak a mai dolgok miatt”. A tartományfőnök szerint ez is az egyik közös pontja Szalézi Szent Ferencnek és Don Boscónak, „hiszen az a realitásérzék elvesztésével járna”. Kiemelendő, hogy mindkettőjük istenképe „egy nagyon pozitív, optimista, reményteljes istenkép, ahol az a legfontosabb az Istenben, hogy ő egy értünk cselekvő Isten, aki üdvözíteni akar mindenkit. Aki nem elítélni akar, nem strigulákat húz és a bűneinket számolja, nem számonkérni akar.” Persze Isten igaz bíró, de az igazsága mellett az irgalmasságát és a mindenkit üdvözíteni akaró jóságát, szeretetét emelik ki tanításukban mindketten. Lényegileg ez motivációjuk legmélyebb támasza. Ábrahám Béla szerint „ezért merik mindketten koruk sok problémával küzdő világában meghirdetni a keresztény életszentség mindenkinek szóló reális lehetőségét, az evangéliumi élet minden élethelyzetben való megvalósíthatóságát”. Isten mindenkinek adott valamilyen képességet, adottságot, valamilyen élethelyzetet, amit aztán az Ő kegyelme tesz teljessé bennünk.

Maria Ratta Szalézi Szent Ferenc és Don Bosco: két „szalézi”, egy Szív és egy Anya! címmel a Szalézi Szent Ferencben és Don Boscóban meglévő közös vonások közül kiemeli az örömöt. Rámutat: ha az utóbbi által létrehozott oratóriumban a szentség azt jelentette, hogy nagyon vidámak vagyunk, a genfi püspök buzdítása szerint Mária példájának követése „vajon nem azt jelenti, hogy úgy örvendezzünk, mint a Magnificat Szent Szüze?” Az is egyértelmű, hogy mindkét szent lelkületében hordozta a szent szív erényeit: „kitartás, szelídség, gyöngédség, szeretet.”

Szalézi Szent Ferenc és Bosco Szent János is az irgalmas szeretet-Isten képét adták tovább, előbbi sajtóapostoli, lelkipásztori szolgálatával, utóbbi pedig az elhagyott gyermekek nevelésével, tanításával.

Szalézi Szent Ferenc és Bosco Szent János. Egy szív – két élet
Don Bosco Kiadó, 2018

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír