Szent András Evangelizációs Iskola – A vonzóvá tett üzenet

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre! 

Pannonhalmán a bencés apátság dísztermét megtöltő felnőtt sokaság lelkesen követi le a színpadról instruáló animációs csoport pantomim jelenetét, majd szembefordulnak egymással a szomszédok, játék következik. Egy ének még, aztán elkezdődik az előadás.

A Szent András Evangelizációs Iskola nemzetközi szemináriumán vagyunk. Olaszországból, Lengyelországból, Romániából, Ukrajnából, Németországból, Spanyolországból, Dániából, Csehországból érkeztek résztvevők a mintegy 180 magyarországi és külhoni – erdélyi, kárpátaljai, felvidéki és vajdasági – mellett; összesen több mint 250 vendég közössége ez a találkozó.

Ez az Európában harmadízben rendezett nemzetközi kurzus abban is különleges, hogy előadóként részt vesz az evangelizációs iskola alapítója, a mexikói José H. Prado Flores, becenevén Pepe és előadótársa, a brazil evangelizációs iskola vezetője, Ângela Chineze.

Az iskola evangelizációs programja kurzusokból épül fel. Az alapító és munkatársai összesen 21 kurzust építettek fel, mely a megtéréstől – az első Isten általi megérintettségtől – vezet a tanítványságon át az apostolságig. Pannonhalmán a Szent Jeromos-kurzus adja a szeminárium tartalmát, mely a Biblia értelmezésével foglalkozik.

Lelkes, élénken beszélgető, figyelmes társaságba csöppenünk bele. Nem kezelnek idegenként, holott tapasztalatuk nem igen van a magyar egyházi médiával, mi vagyunk az elsők az életükben. Bartha Angéla szociális testvér a kalauzunk. Személyében olyan ember segítségével ismerkedünk az iskolával, aki a kezdetektől részt vesz kurzusain, hitoktatóként beépíti munkájába a megismert szemléletet. Hogy mennyire fontos számára az itt megismert szemlélet, minden megszólalásában benne van.

Az már az első előadáson kiderül, valami egészen új megszólítás, kifejezésmód részesei vagyunk. Körülöttünk plakátok, Angéla elmondja, naponta változnak, az aktuális tanítás vezérgondolatait tartalmazzák. A színpadon Csiszér Lacival a dicsőítést vezető énekesek, zenészek, egy ambó feldíszítve, rajta a Szentírás.
Az első előadó a brazil Ângela Chineze legalább olyan mértékben hat testbeszédével, mint szavaival. Ahogy Bartha Angéla rámutat, a Szent András abból a felismerésből indul ki, hogy az ember az értelme mellett érzékszervei érintettségével tanul. „Azt jegyezzük meg, ami a szívhez is szól, ami belülről megmozgat. Sok intellektuálisan gazdag előadást hallunk, de a felnőtt azt viszi el magával, ami megérinti. Amin sírunk, nevetünk, azt megjegyezzük.”

Ezért a Szent András-i módszer egyik kulcseleme a láttatás, megjelenítés. Szolgálja ezt a sok kép, szimbólum mindenütt az épületben. Egy-egy csoport feladata ezek kitalálása, a tanításhoz kapcsolása és elhelyezése. Ugyancsak ezt segíti a szemléltető eszközök gazdag tárháza.

A tartalom jól érthető, a legfontosabb üzeneteket az előadó kérésére a közösség hangosan megismétli. Az előadásba úgynevezett „dinamikák” épülnek, ébren tartva a figyelmet, és elősegítve a központi gondolatok elmélyítését. Ilyen volt például, amikor Ângela Chineze arra kérte a résztvevőket, a Bibliájuk szívükhöz szorításával szimbolikusan öleljék magukhoz Jézust. Ez az „aktívan résztvevő módszer” ugyancsak Szent András-i különlegesség.

Nemcsak dinamikák, énekek is meg-megszakítják az előadást, a befejezése pedig elmélyült imába vezet át.

A hangsúly a belső átélésen, megtapasztaláson van. Az egyik résztvevő, a szintén hittanár Moór István így fogalmazott: Van, amit nem lehet megmagyarázni, de meg lehet tapasztalni. A modern pedagógia által is szorgalmazott módszerek ahhoz segítenek hozzá, hogy a teológiai igazságokat minél többféle módon megtapasztaljuk. Most a Szentírás iránti szeretetünk, a hétköznapok számára adott támpontok állnak a középpontban.”

Az aktívan részt vevő módszer újabb érdekességeit is megismerhettük a nap folyamán. A kurzus résztvevői 18 csoportban kapcsolódnak be a szervezés munkálataiba. Naponta változó feladattal segítik a többiek életét. A reggeli dicsőítést követően „trónra emelik” a Szentírást, a felelős csoport díszítésekkel körbevéve helyezi az ambóra. Egy másik csoport színre viszi az előző nap összefoglalását, ezt a kreatív szobában elhelyezett eszközök segítik. A közbenjáró csoport az előadókért imádkozik, a fogadó csoport a programokra érkezőknek kedveskedik. A kiemelt alkalomnak szól az esti „Bandi csárda”, ahol a felelős csoport játékra, táncra, vidámságra invitál. Elmaradhatatlan a liturgikus csoport közreműködése a napi szentmiséken, és a résztvevők jólétét biztosító takarító, étkeztető csoportok munkája.

Pepe Prado, előadótársa, Ângela, Gyuris Gellért, a magyarországi Szent András Evangelizációs Iskola igazgatója, Hardi Titusz OSB korábbi igazgató és jelenlegi lelkipásztori felelős ismertették meg velünk életüket, tevékenységüket.

Az alapító elmondta, az evangelizáció az Egyház közös feladata. Attól új, hogy amikor kibontakozik új lendülettel és lelkesedéssel történik. Ezt a lendületet az adja, hogy megtapasztalják a találkozást Istennel. A megérintettséget megélő ember „tanúvá” válik, szavai figyelemfelkeltőek és élettel teliek lesznek, be tudják mutatni a keresztény tanítást a világnak. A lényege a kérügma, ezt Ferenc pápa így fogalmazza meg: „Jézus Krisztus szeret téged, életét adta azért, hogy üdvözítsen téged, és most mindennap melletted él, hogy megvilágosítson, megerősítsen, megszabadítson téged” (EG 164).

Gyuris Gellért azt az ívet vázolta fel, ahogyan az első találkozásban való megérintettségtől a Szent András Evangelizációs Iskola kurzusai vezetnek. „A mi különlegességünk, hogy adunk egy palettát az ember elé, hogyan növekedjen. 21 kurzusunk van, a megtéréstől hosszú az út az evangelizátor feladatának vállalása felé. A megtérés az »új élet kurzus« elvégzésével kezdődik, ezt az »Emmausz« követi, melynek célja Jézus megismerése, úgy, hogy mellé szegődöm, a János-kurzus készít fel a tanítványságra, hogy úgy éljek, mint Krisztus. A Pál-kurzus pedig az apostolság kurzusa. Nem gyors ez az út, hiszen az emberben lassan játszódik le a változás. Érett evangelizátorrá öt-tíz év alatt válik valaki.”

Hardi Titusz OSB szerint ha valaki minden évben eljön egy kurzusra, akkor biztosítja lelki élete folyamatos karbantartását. „21 éves tapasztalatom azt igazolja, évi egy alkalom megadja a folyamatos impulzust. A tanítványság iskolájába minden szerzetest elküldenék, mert olyan látást ad a tanítványságról, ami egy életre meghatározó lehet számára. Olyan értelmet kap számára az evangelizáció, amit nem tud többé elfelejteni.”

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír