Szent Arnold Janssen, a világ legnagyobb missziós szerzetesrendjének alapítója

Kultúra – 2020. január 15., szerda | 12:34

Január 15-én emlékezik az Egyház Arnold Janssenre. Hivatása bár misszióba szólt, soha nem jutott el távoli földrészekre. Ugyanakkor megalapította az Isteni Ige Társaságát, azaz a verbita rendet, amely ma a világ legnagyobb missziós szerzetesközössége.

Arnold Janssen a holland határhoz közeli német kisvárosban, Gochban született 1837. november 5-én, katolikus nagycsaládban: tizenegyen voltak testvérek. Egyházi középiskolába járt, majd teológiát tanult, és 1861-ben pappá szentelték.

Bocholt városában szolgált egyházmegyés papként, emellett matematikát, fizikát és hittant tanított. Akkoriban Bismarck kancellár egyházüldözése sok gondot okozott a német katolikusoknak, mégsem zárkóztak be. Ellenkezőleg, azt vették észre, hogy az állam által rájuk kényszerített gettóhelyzetből éppen a széles látókörű gondolkodás, a nagylelkű segítőkészség szabadíthatja ki őket. Arnold Janssen felajánlotta, hogy segédkezik abban, hogy a német egyház létrehozzon egy missziósházat, ahol a papok felkészülhetnek a missziós munkára. Más országokban már működtek hasonló intézmények. Hogy az anyagi hátteret biztosítsa ehhez, folyóiratot indított, amelyben megismertette az emberekkel a világmisszió fontosságát, és biztatta őket annak támogatására.

Telt az idő, de nem történt előrelépés az ügyben. Arnold atya ekkor lemondott jó megélhetést biztosító tanári állásáról, és néhány mecénás, valamint püspök támogatásával magára vállalta az egész feladatot. A Kulturkampf miatt csak az ország határain túl, Hollandiában, Steyl közelében kezdhetett bele az építkezésbe. Az első missziósház valójában egy átalakított fogadó volt, és igen szerény körülmények között kezdődött meg a missziósok képzése 1875-ben. Ugyanebben az évben Arnold atya megalapította az Isteni Ige Társaságát, azaz a verbita missziósok rendjét. A taglétszám gyors növekedése lehetővé tette, hogy már négy évvel később kiküldhetett két hithirdetőt Kínába: egyikük Szent Joseph Freinademetz volt.

Arnold Janssen kitartása és a politikai viszonyok enyhülése lehetővé tette, hogy a rend elterjedhessen Németországban, a ma Lengyelországhoz tartozó Sziléziában és Ausztriában is. Ekkor már a német gyarmati hatóságok kifejezetten támogatták, sőt igényelték a missziósok munkáját. Így kerültek verbiták az akkori német gyarmatokra, Togóba, Pápua Új-Guineába. Igyekeztek gondoskodni a tengerentúli német szórványokról is Észak- és Dél-Amerikában. A misszionáriusok védőszentjéhez, Lisieux-i Szent Terézhez hasonlóan Arnold atya sem volt soha misszióban, holott erre szólt a hivatása. Kiterjedt levelezés útján tartotta a kapcsolatot a távoli földrészeken szolgáló rendtársaival. Írásaiban és életével is elsősorban az imádság alapvető fontosságára mutatott rá. Folyamatosan Isten akaratát kereste, és aszerint élt: „Keressétek először az Isten országát és az ő igazságát. Minden más hozzá adatik nektek.” (Mt 6,33)

Felismerte, milyen nagy szerepe van az evangelizációban a sajtónak. Továbbra is kiadott missziós újságot, sőt saját nyomdát is létrehozott a rendházban. Helena Maria Stollenwerkkel és Josepha Hendrina Stenmannsszal – akiket később boldoggá avattak – létrehozták a rend két női ágát: az aktív szolgálatot teljesítő Szentlélek Szolgálói Missziós Nővérek, valamint a kontemplatív Szentlélek Szolgálói Örökimádó Nővérek közösségét.

Arnold Janssen Steylben hunyt el 1909. január 15-én. VI. Pál pápa 1975-ben boldoggá, II. János Pál pápa 2003-ban szentté avatta.

Forrás
Verbita.hu
Magyar katolikus lexikon
Vatican.va

Fotó: Svdcuria.org; Missiemuseumsteyl.nl; Wikipédia

Magyar Kurír
(sza)

Kapcsolódó fotógaléria