Szent Gellért-napi pedagóguskonferencia és díjátadó Székesfehérváron

A székesegyházban koncelebrált szentmisével kezdődő találkozón Spányi Antal püspök a hittel, szeretettel és szenvedéllyel tanító Gellért püspököt állította példaképül a mintegy ötszáz pedagógus elé.

Szent Gellért szenvedélyesen szerette Krisztust, ezért szenvedélyesen szerette az embert – hangsúlyozta a főpásztor ünnepi beszédében. – „Ő úgy tekintett minden emberre, mint akit Isten küldött hozzá. Ezért szeretnie kell, tanítani, Isten felé kell vinnie. Küldetésként élte meg, hogy az embert kereszténnyé tegye. A pedagógusnak is szenvedélyesen kell szeretni tanítványait, őértük kell élnie. Segíteni, „csiszolni”, nevelni őket tettekkel, szavakkal, hogy életük teljesebbé váljon, kövessék az Isten által nekik rendelt utat.”

A Székesfehérvári Egyházmegye Szent Gellért-napi találkozója a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban folytatódott. A lajoskomáromi Gesztenyefasori Szent Márton Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola diákjai klasszikus zeneművekkel és versekkel, modern szakrális énekekkel köszöntötték a megjelenteknek.

Az eseményen előadást tartott Birher Nándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar dékánja, melynek fókuszában Szent Gellért öröksége állt a katolikus közoktatás- és felsőoktatásban.

„Micsoda Gellért öröksége? Teremtsünk magunkban csendet, és csodálkozzunk rá őszintén a teremtés nagyságára és szépségére. Nézzünk felfelé ahelyett, hogy a telefonunkra merednénk, mert az elviszi az időt. Egy hallgatóm fogalmazta meg: »A mai gyerekeknek nincs idejük, hogy gondolkodjanak«, mert el vannak foglalva a lényegtelen dolgokkal.« A dékán rámutatott: a pedagógus elsődleges feladata visszairányítani a figyelmet a lényegtelenről a lényegesre. – Néhány évtizede még azt mondták az oktatáspolitikusok: az iskolának nem feladata a nevelés. Csak tanítani kell. Mára a mesterséges intelligencia világában egyre nyilvánvalóbbá válik: tanítani  – pontosabban információt átadni és az emberi elmében való rögzítését elősegíteni – egy gép is tud. Nevelésre viszont csak az ember képes. Csodálkozni, szeretni, lényeget látni csak mi tudunk. Gondoljunk csak vissza a tanárainkra. Mi volt a fontosabb? A Thalész-tétel megtanulása, vagy az a figyelem, amivel közeledtek hozzánk a tanítóink? – fogalmazott Birher Nándor, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy ki kell lépnünk az emberek mesterséges, civakodó, valótlan világából, és be kell lépnünk a valódi, gyönyörű életbe. Abba az életbe, ami nem egyszerűen az élmények szűk és függőséget okozó világa, hanem maga a végtelen örökkévalóság kapuja. – Az ide vezető utat világos szabályok jelölik ki. A jog, az erkölcs és a vallás szabályai. Együtt, kölcsönhatásban. Mert csak az az élet maradandó, amelyik nemcsak azt tudja, hogyan kell élni, hanem azt is, miért él. Ez a természet szava. »… ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg. … Szeresd inkább, és tégy, amit akarsz«” – zárta gondolatait az előadó.

Sokéves hagyománya van annak, hogy Szent Gellért ünnepnapján a Székesfehérvári Egyházmegyében is köszöntik a pedagógusokat és azokat a papokat, akik iskolabiztosként végzik szolgálatukat a katolikus oktatási intézményekben. A találkozón Szalma István, az Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatóságának elnöke jelentette be az idei Szent Gellért-díjjal kitüntetett pedagógusokat, akik az elismeréseket a megyéspüspöktől vehették át. A Szent Gellért-érdemérem ezüst fokozatát Fiskálné Székely Márta, a Bánhidai Szent Erzsébet Óvoda; Kenézné Kiss Éva, a Páduai Szent Antal Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola és Pozsonyi Béláné, a Marianum Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola és Gimnázium pedagógusa kapta. A Szent Gellért-érdemérem arany fokozatát Tálosi Valéria, a Szent Margit Gimnázium és Általános Iskola tanára és Filó Kristóf kanonok-plébános, a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium iskolabiztosa vehette át.

Spányi Antal püspök zárszavában megköszönte a pedagógusok nagy felelősséggel és fáradsággal végzett munkáját, és azt kívánta, hogy örömmel tudják végezni hivatásukat Isten áldásával a mindennapokban.

Szöveg: Berta Kata

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó és videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Magyar Kurír