Szent Márton formabontó és vagány volt

Fehérváry Örs Jákó elmondta: Szent Márton soha senkinek nem kereste a tetszését, egyedül Jézust akarta követni, emiatt pedig sokszor kellett olyan döntéseket hoznia, amelyek szembeállították a hatalommal, püspöktársaival és az általa vezetett papokkal, emberekkel. Meggyőződése és emberközelisége mégis „kedves és hiteles szentté avatja őt”.

A bencés szerzetes kiemelte: Szent Márton pannóniai születése miatt különösen fontos szent a magyarság számára. Alakja szimbolizálja, hogy „a kereszténység már a magyarság érkezése előtt gyökeret vert itt, alakította ennek a földnek a szellemiségét, és mi ennek a szellemiségnek vagyunk örökösei” – fogalmazott.

A püspök és a ludak népszokásokban megjelenő kapcsolatáról szólva felidézte a legendát, amely szerint a nyilvánosságot kerülő, magánykedvelő Márton a libaólba bújt püspöki kinevezése elől. A ludak gágogása azonban elárulta hollétét, így kiráncigálták az ólból, és megtették püspöknek. Ez is mutatja – tette hozzá Fehérváry Jákó –, hogy mennyire fontos volt számára a szerzetesi életforma: „nem tört a püspökségre, hanem menekült előle”.

Forrás: MTI

Fotó: Médiaklikk

Magyar Kurír