Akik csak egy kevéssé is ismerik Boldog VI. Pál pápát, tudják, mennyire fontos volt számára Égi Édesanyánk. A Szűzanyára vonatkozó pápai megnyilvánulásaiból emeljük ki most az itthon szinte egyáltalán nem ismert Signum Magnum („Nagy jel”) kezdetű apostoli buzdítást (1967), mely a Fatimában megjelent ragyogó Asszonyra irányítja figyelmünket.
VI. Pál pápa 1967. május 13-án, az apostoli buzdítás keltezésének napján Fatimában járt, illetve ismerte az úgynevezett „fatimai titoknak” akkor még nyilvánosságra nem hozott harmadik részét is. E hatalmas nyugat-európai kegyhelyen a Szentatya beszédében arra bátorított: az Egyház legyen mind inkább élő, igaz, egységes és szent, olyan közösség, mely erőt ad a hitükért szenvedőknek, és megtanít elkötelezetten fáradozni a világ békéjéért, melyet hivatottak vagyunk imával és bűnbánattal is elősegíteni.
A Signum Magnumban több utalás is arra enged következtetni, hogy Péter akkori utódát a fatimai üzenetek igencsak foglalkoztatták. A dokumentum megjelenésének dátuma 1967. május 13., a fatimai Mária-jelenések kezdetének 50. évfordulója, így „időzítése” tudatos döntést feltételez. A pásztorgyermekek által továbbadott üzenetekben ugyanis többször is szó esik az imádság fontosságáról, mely szükséges a világ békéjéért. Itt jegyezzük meg, hogy két évvel később, 1969. október 7-én, Rózsafüzér Királynőjének emléknapján VI. Pál pápa a Recurrens mensis october kezdetű apostoli buzdítás szavaival is Isten népéhez fordul, hogy a „rózsafüzér hónapjában” különös elkötelezettséggel imádkozzák a szentolvasót a világ népeinek várva várt megbékéléséért.
A Signum Magnum kezdőszavai egyértelműen a Jelenések könyvéből vett képre utalnak: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona” (12,1). Ez a „nagy jel” a Fiúisten anyjára mutat, aki Fiával együtt a Sárkány (azaz a Gonosz) ellen harcol, és akinek dicsőséges képe méltóságot, békét, világosságot sugároz. A fatimai jelenések során a pásztorgyermekek is Máriának „a napnál is ragyogóbb” alakját látták.
Fatimát egyszer meg is nevezi a dokumentum, mint olyan zarándokhelyet, ahol Máriát a hívek „anyai és együttérző Szíve” miatt tisztelik. „Imára, bűnbánatra és istenfélelemre” utaló buzdítást is olvasunk a dokumentum második felében (II/4). VI. Pál pápa mintegy a „Szűzanya szájába adja” a fenti szavakat, és úgy interpretálja, mint „a Szeplőtelen üzenetét”.
A fatimai üzenetek is mutatják: Isten a Szűzanya természetfölötti üzenetei által is szólhat, gyakran kifejezetten „őt küldi apostolkodni” a jelen korban, hogy anyai szeretetének ezen kinyilvánításával figyelmeztesse a bűn miatt vesztükbe rohanó gyermekeit és utat mutasson Isten irgalmas szeretete felé. Ezért olvassuk később: „Mária korát” éljük (II/6). A Signum Magnum zárása (II/8) felhívás az Egyház valamennyi gyermekéhez, hogy újítsa meg személyes felajánlását a Szűzanya Szívének.
VI. Pál pápa Mária-tiszteletének talán leghitelesebb és legátfogóbb megnyilvánulása mégis egy másik apostoli buzdítás: a Marialis cultus kezdetű (1974). Ez a sokak által korábban nem ismert dokumentum most, negyvennégy év elmúltával végre magyar fordításban is napvilágot lát. Vegyük hát kézbe érdeklődéssel és engedjük, hogy a 20. századnak e szent pápája a már most magyarul is hozzáférhető dokumentum szavain keresztül tanítson bennünket a Szűzanyát helyesen és lélekben gyümölcsözően tisztelni.
Ma jelent meg a Magyar Kurír gondozásában, az Új Ember Kiadványok következő két kötete, melyek VI. Pál életét és tanítását mutatják be. Rino Fisichella érsek visszaemlékezése, valamint A helyes Mária-tiszteletről – VI. Pál pápa Marialis cultus kezdetű apostoli buzdítása.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria