Talán ez a kis vírus engem is lelassít... – Mosom kezeimet

Mosom kezeimet. Amikor belépek, amikor kilépek, főzés előtt, főzés után, pakolás után, tárgyakhoz érve, különösen, ha az érintett tárgy a külső világból való. Mosom kezeimet, türelmesen, néha idegesen, de legalább húsz másodpercig.

Pont egy Miatyánk ideje. Először nevettünk, amikor megláttuk az ábrát, hogyan is kell az ima mondási ritmusában kezet mosni. Aztán rájöttünk, hogy a Miatyánk most másként segít.

Méri az időt, lelassít, hogy ne kapkodjuk el.

Eddig mindig futtában mostam kezet. Futtában éltem, fejben már egész máshol voltam, kapkodtam, sok mindent akartam egyszerre csinálni.

A kézmosás csak egy mellékes, rutinos művelet volt, épp hogy vizes legyen a kezem, gyorsan egy kis szappan, már itt sem vagyok.

De most erre a mellékes, rutinos cselekvésre az egész környező világom iránt felelősségem súlya nehezedik.

Furcsa ez a vírus, az egész Földet kihívja maga ellen, kutatók seregei küzdenek, hogy megállítsák, s én egy egyszerű, lelassult, szappanos kézmosással is felvehetem a harcot ellene.

Eddig azt hittem, akkor segíthetek sokat és sokaknak, ha gyors vagyok. Gyorsan dolgozom, szaladok haza, sok mindent intézek, sietve, minél többet, minél többeknek.

De ez most nem jön be. A szappannak idő kell, míg lebontja a vírust védő zsírréteget. Nagyon hosszú nekem ez a húsz másodperc. Mennék, futnék tovább, de meg kell várnom, amíg a szappan és a víz elvégzi a dolgát. Közben csak csendben mondom a Miatyánkot, hogy visszatartson attól, hogy idő előtt továbbálljak, dolgom végezetlenül.

Talán ez a kis vírus engem is lelassít. Rájövök, hogy nem az a lényeg, hogy hány embernek, hány ügyben vagyok jelen, hanem hogy tényleg jelen legyek.

Mosom kezeimet, veled, Pilátus, de egészen más okból, mint te. Én pont nem letenni, hanem magamra venni szeretném a másokért vállalt, rám eső felelősséget.

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír