Teremtésvédelmi kalendárium – A falanszter virágai

2017. december 8. péntek 16:00

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal azon tűnődünk, hogy megmarad-e növényeink sokfélesége vagy majd csak múzeumban láthatunk egy-egy példányt.

„Lássuk tehát az ősnövényzetet.
Ím itt van az utolsó rózsa, mely
Nyílt a világon. Hasztalan virág,
Más százezer testvérrel foglalá el
A legbujább tért a lengő kalásztól;
Nagy gyermekek kedves játékszere.
Sajátságos jelenség az valóban,
Mint kaptak egykor ily játékokon;
Virágot terme még a szellem is:
A költészet s hit ábrándképeit…”
(Madách: Az ember tragédiája)

A Tragédia falanszterszínében megdöbbentő jelenet, amikor az utolsó rózsa már csak a múzeumban látható, letűnt, idejét múlt korok tanújaként. Valóban, milyen jogon foglal el helyet a haszontalan szépség, a virág a szántóföldektől, utaktól, gyáraktól? És kell-e egyáltalán aggodalmaskodnunk azon, hogy egyre több növény, állatfaj tűnik el véglegesen a Földről?

Nem ésszerű-e, ha a még érintetlen őserdőket felégetjük, a mocsarakat lecsapoljuk, hogy intenzív mezőgazdasági művelésbe vonjunk lehetőleg minden arra alkalmas földdarabot? A legfőbb indoka a természeti erőforrások nem fenntartható mértékű használatának, hogy az emberiség létszáma növekszik, egyre több élelmiszerre van szükség. Magyarországon viszont az utóbbi 25 évben a beépített, így művelésből kivont területek nagysága közel egy harmadával nőtt, mindez a népesség számottevő csökkenése mellett…

Érvek és ellenérvek ütköztetése helyett próbáljunk meg most, az adventi időben elcsöndesedve belegondolni, mi is történt a teremtés harmadik napján, milyen törvények szerint él a növények országa, aminek sorsáról olyan magabiztosan döntünk mindennapi választásainkkal?

Decemberben apró fenyőfák sokasága indul meg a városokba, az erdők üde gyantaillatát árasztva a füstös, ködös téli világba. Miféle ősi lények ezek a nálunk kissé idegen örökzöldek?

Különös világ lehetett, amikor ők voltak a Föld urai. Kétszázmillió évet kell csak gondolatban visszamennünk az időben, és olyan korba érünk, ahol még nem voltak lombos fák, füvek, virágok. És bármilyen hihetetlen, nem volt még ott a világra rácsodálkozó ember sem, hogy hiányolta volna a színek szivárványát a virágkelyhekből, a sárguló, vöröslő őszi lombhullásból! Komor örökzöldek, pikkelylevelek, tűlevelek, az aljnövényzetben páfrányok, mohák, korpafüvek uralták a tájat, a megporzást, a magvak terjesztését a vízre, a szélre bízták.

A fenyők, ezek az élő kövületek mára már megfogyatkoztak, kiszorultak a növénytakaró peremére, a hegyek magasába és a tajga északi, fagyos övezetébe. A tűlevél jó szolgálatot tesz a hidegben, alig párologtat, ha a fagyott földből nem tud a gyökér vizet felvenni, de a nyári szárazságban, melegben nem „versenyképes” a füvekkel, lombos fákkal szemben, a mérséklet éghajlati övből ezért lassan (pármillió év alatt… ) visszahúzódtak.

De nemcsak az örökzöldek pompáznak ilyenkor! A fekete hunyorról úgy tartja a legenda, hogy Jézus születésének éjszakáján nyílt ki először a betlehemi mezőkön. Ha hófehér virágát enyhe teleken kibontja karácsonyra, közelről is megcsodálhatjuk az öt hatalmas szirmot, a rengeteg porzótól alig észrevehető mézfejtőket, amit nagy örömmel látogatnak a még most is tettre kész megporzó rovarok. De milyen kezdetleges még ez a virág! Se sarkantyúk, se ernyőkbe, sátrakba, fészkekbe rendeződő virágzatok, a magvak is csak egyszerűen kiperegnek a felnyíló tüszőtermésből a földre. Mégis valami csodálatosan újat hoznak a fenyők, páfrányok komor világába a nektár édességével, a látványosan csalogató szirmokkal, és ezekkel az egyszerű, ősi virágokkal megindul a szeretetteljes párbeszéd a növények és az állatok országa között!

De az ősi hunyorok, kökörcsinek, boglárkák után még rengeteg találmány „öltött testet” a szó szoros értelmében az utóbbi évmilliók során. A titkos értelmű rózsák, rokonaikkal, gyümölcstermő fáinkkal együtt jóval később jelentek meg, aztán jöttek az illatos lombú fűszercserjék, négyélű szárakkal, ajakos virágokkal, a rendkívül sikeres fészkes virágzatúak, és egy egészen más vonalon a liliomok, a pázsitfüvek, és persze velük együtt a megporzó rovarvilág is egyre színesedett, gazdagodott.

De hogyan tudnak ilyen békében együtt élni évmilliók óta közösségben a rétek, erdők világában ilyen különböző ötletek megvalósítói? Nem szorították ki végleg az újabbak a kezdetlegesebb növényeket, megmaradtak a mai napig a páfrányok, a fenyők, a gombák is, a teremtés harmadik napja nem a „létért folyó harc, az erősebb kiszorítja a gyengébbet, a sikeres alkalmazkodás mint a túlélés esélye” szólamainak jegyében zajlik.

Az ember szívesen elképzeli az Alkotót, ahogy újabb-és újabb növényeket álmodik meg, az egyik színes szirmokat kap, a másik tüskéket, a harmadik fává vastagodhat,aztán a gondolatot leíró géneket hosszú láncba fonja, gombolyaggá sodorja, és mosolyogva belerejti a sejtmagba… Útnak indul, életre kel az új teremtmény, de mellette megmaradnak a régiek is, hogy az ember rá tudjon csodálkozni egyazon kertben a hunyorok ősi egyszerűségére és a százszorszép ötvenmillió évvel későbbi, okosan fészekbe rendeződött virágainak összetettségére. Igen, a megroppant nádszálat nem töri el, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki…

Mire az ember megjelent, készen várta a virágos bölcső, a maghozó füvek, a gyümölcstermő fák, a tenger halai és az ég madarai. Igencsak föléjük kerekedett már. De felnőtt már a felelős ítélkezésre is, vagy még mindig Lucifer terelgeti a falanszter düledező díszletei között?

Fotó: Lechner Judit

Lechner Judit/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Nézőpont
Vezető híreink - olvasta már?
te-is-tudsz-vendegeket-hivni-jezushoz-az-alpha-kurzus-bemutatonapjara-varunk
Te is tudsz vendégeket hívni Jézushoz! – Az Alpha kurzus bemutatónapjára várunk

Kit érdekel annyira Jézus, hogy komolyan veszi missziós parancsát, és meg akarja ismertetni másokkal? És kit érdekel annyira, hogy elmegy egy keresztények szervezte baráti összejövetelre, hogy többet halljon róla? Az Alpha kurzust január 20-án a Kanter Károly Felnőttképzési Intézetben mutatják be.

20:28
oszto-pontok-hagyomany-lenyege-folytathatosag
Osztó-Pontok az Egyház jövőjéről – A hagyomány lényege a folytathatóság

Az Osztó-Pontok kerekasztal-beszélgetés témája ezúttal a vallásosság alakulása és az Egyház jövője volt. A budapesti Panagia Központban január 15-én megtartott rendezvény vendége Gérecz Imre bencés szerzetes és Hidas Zoltán szociológus, egyetemi tanár volt. A beszélgetést Vigh Noémi vezette.

19:15