Teremtésvédelmi kalendárium – Köddel száll a téli este a füstölgő Budapestre…

2018. február 9. péntek, 16:00

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal megpróbálunk nem elveszni a ködben és megtalálni a jó irányt a fenntarthatóság felé az energiaforrásokat illetően.

„Köddel száll a téli este
a füstölgő Budapestre,
feketíti, beborítja
a köd-dunyha, füst-kalitka.
Fedi neonfényes felhő,
mint a piros lámpaernyő.”
(Weöres Sándor: Rongyszőnyeg II. 53)

Sok minden változott azóta, hogy Weöres Sándor a múlt században rácsodálkozott a ködben fuldokló fővárosra. Ha gyalogosan szegődünk a nyomába, észrevesszük, hogy látványosan szűkülnek a járdák a parkoló autók miatt, és már a hegyi utakon is folyamatosan érezhető a kipufogógázok fojtogató, savanyú füstje. De az is feltűnik, hogy a januári enyhe napok milyen sok növényt megtréfáltak. A hóvirág a városban jóval előbb nyílik, mint az erdőkben, hiszen az úgynevezett „városi hősziget” jelenség – bár kisebb mértékben mint nyáron – télen is érezhető. A mogyoró megnyúlt barkái viszont már a kertvárosban is márciust idéznek, szépen szemléltetve a globális felmelegedés sokak által vitatott jelenségét…

A felmelegedést okozó üvegházhatású gázok közül a legismertebb a szén-dioxid, mennyisége világszerte folyamatosan növekszik. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen az olaj, a szén, a földgáz elégetésével azokat a szénkészleteket szabadítjuk fel, amit valamikor a növényvilág raktározott el saját testében, kivonva az akkori légkörből a szén-dioxidot. Jó ötletnek tűnik hát kiváltani az egyébként is fogyatkozó fosszilis energiahordozókat megújuló forrásokkal? A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács második előrehaladási jelentése ezzel a kérdéssel is foglalkozik:

„Az Európai Unió 2020-ra 20 százalékos részesedést kíván elérni a végső energiafelhasználáson belül megújuló energiaforrásokból. Magyarország a vállalásait tekintve az uniós tagállamok utolsó harmadában szerepel. Még rosszabbul állunk a megújuló alapú villamosenergia tekintetében: a 2009–2015 közötti időszakban a bruttó végső villamosenergia-fogyasztásunk mindössze 6-7 százalékát fedezzük megújulókból… A fenntarthatóság felé való átmenet szempontjából a megújulók forrásösszetételének aránytalansága aggasztó. A megújuló részarányunk négyötöde mezőgazdasági alapú, illetve több mint a fele erőművi és a háztartási tűzifa felhasználására vezethető vissza.”

Valóban ez lenne a jó irány a fenntarthatóság felé? Az elmúlt évben megkezdődött nagyarányú naperőmű-fejlesztések elengedőek-e, amelyekkel az EU-előírásokon túl teljesítünk, vagy van más megoldás is? A légköri szén-dioxid mennyiségének növekedését fékezhetjük úgy is, ha kevesebbet bocsátunk ki, de a másik módja lenne, hogy rábízzuk a növényekre, elsősorban méretüknél fogva a fákra, az erdőkre, hogy közvetlenül csökkentsék a mennyiségét. Az élő fa saját szerves anyagát a levegő szén-dioxidjából építi fel. Akár évszázadokig él, majd lassan pusztul el, bomlik le az erdőben, szerves anyagának nagy része az avartakaró védelmében humusszá alakul, maga az erdő talaja és a fák teste köti meg így a szenet. Mondhatjuk ugyan azt is, hogy végső soron mindegy, hogy a kályhában, az erőműben égetjük el a fát, itt és most melegszünk mellette, vagy hagyjuk az erdőben „haszontalanul” korhadni, hiszen előbb-utóbb úgyis visszakerül a légkörbe a szén-dioxid, de ez a gondolkodás egyszerűen megfeledkezik az idő múlásáról. Amíg az élő fa teste és a már elhalt, korhadó maradványok szerves kötésben őrzik a szenet, addig az a mennyiség nem kószál szabadon a levegőben, nem melegíti tovább a légkört. Az erdőnek ez a klímavédelmi szerepe sokkal értékesebb, mint az elpusztítása árán nyert faanyag fűtőértéke. Persze nem mindegy, hogy mit tekintünk értéknek, a földi élővilág fennmaradásának lehetőségeit tartjuk szem előtt, vagy közvetlen érdekeinket, ragaszkodva fenntarthatatlan életformánkhoz.

Érdekes, hogy az utóbbi évtizedekben a fák mérhetően gyorsabban növekednek Európában, mivel több szén-dioxid van a levegőben, mint korábban. Az öngyógyító folyamatok tehát szemünk előtt zajlanak. De ha az erdők valóban képesek ilyen módon az üvegházhatású gázok elnyelésére, megkötésére, így a felmelegedés mérséklésére, akkor hogyan kerülhetnek a fák az erőművekbe a fenntarthatóság jegyében, mint megújuló energiaforrások?

A háztartási tűzifa felhasználása érezhetően, látványosan szennyezi a levegőt, de a csöndesen suhanó „környezetbarát” elektromos autók energiája is részben élő erdők elpusztításából származik… A közvetlen környezet számára valóban barátságosabb megoldás, mint a kőolajszármazékokat égető többi jármű szennyezése, de nem feledkezhetünk meg a távoli erőművek környezetterheléséről. Egyetlen bolygónk van, a légkör hőmérsékletének emelkedése mindenütt érezteti hatását, de eltérő mértékben. A tudatosodás szempontjából jól is jöhet néha a szmogriadó, ilyenkor legalább pár napra közvetlenül szembesülünk életformánk környezetszennyezésének mértékével…

Nemsokára tavaszodik, ültessünk fákat, óvjuk a meglévőket, és ne felejtsük el megcsodálni a kipattanó rügyeket! A városra igencsak ráfér a tavaszi nagytakarítás, de az újonnan kihajtó levelek, a földből hamarosan előbújó tavaszi virágok ragyogó tisztaságban fakadnak ki minden évben. A teremtés harmadik napjának csodáját élhetjük meg újra ezekben az apró jelenségekben. Ahogy Ferenc pápa írja: „…ha a világgal való kapcsolatunkban többé nem beszélünk a testvériség és a szépség nyelvén, akkor az erőforrások uraként, fogyasztójaként vagy puszta kizsákmányolójaként fogunk viselkedni, és képtelenek leszünk határt szabni közvetlen érdekeinknek. Ha ellenben átérezzük, hogy szoros egységben vagyunk mindennel, ami létezik, a mértéktartás és a törődés magától megszületik.” (Laudato si’11)

Fotó: Lechner Judit

Lechner Judit/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Nézőpont
Vezető híreink – olvasta már?
bognar-tamas-labodi-plebanos-jezus-nem-mosolytalan-egyhazat-alapitott-de-mi-ridegge-tesszuk
Bognár Tamás lábodi plébános: Jézus nem mosolytalan egyházat alapított, de mi rideggé tesszük

Szülei arra tanították, hogy ne „valaki”, hanem egyszerűen csak jó ember legyen. „Tapsi atya” az öröm embere. Vallja, hogy Jézus nem egy rideg, mosolytalan egyházat alapított; mi tesszük sokszor azzá. Bognár Tamással Lőrincz Sándor készített interjút, mely a Somogyi Hírlapban jelent meg.

2019. február 21. csütörtök
az-abu-dzabiban-alairt-dokumentumrol-parbeszed-titka-az-igazsag-kozottunk-folottunk-all
Az Abu-Dzabiban aláírt dokumentumról – A párbeszéd titka: az igazság közöttünk, fölöttünk áll

Két hete, február 4-én sokakat meglepett, hogy Ferenc pápa és a szunnita iszlám legfőbb vallási központjának vezetője, az al-Azhar egyetem és mecset főimámja az Abu-Dzabiban megrendezett vallásközi találkozón közös nyilatkozatot írtak alá. Török Csaba teológus, egyetemi tanár írását adjuk közre.

2019. február 21. csütörtök