Török József: Félszázad

A könyvben Török József professzor felidézi ifjúságát, méltatja az életére nagy hatást gyakorló egyéniségeket (Csanád Béla, Gál Ferenc, Dobszay László, Bucsi László, Bálint Sándor, Mezey László), megismerkedhetünk a lelkipásztor gondolataival, olvashatjuk néhány, egyházzenéről és egyháztörténelemről írt tanulmányát.

A Makón született Török József kitűnően érettségizett a város József Attiláról elnevezett gimnáziumában, származása miatt (édesapja a Kisgazda Párt országgyűlési képviselője volt, egészen annak 1949-as betiltásáig) azonban nem vették fel a szegedi egyetemre. Tizennyolc éves korában még nem tudott dönteni, hogy pap legyen, vagy latin-történelem szakos tanár. Ma már hálás a Gondviselésnek, hogy az egyetemtől eltanácsolták, mert ezt követően fizikai munkásként dolgozhatott egy téeszben, és egy mezőgazdasági főiskolát is elvégezhetett, vörös (kitűnő) diplomával. Így jelentkezhetett volna az Állatorvosi Egyetemre, de erre semmiféle késztetést nem érzett. Ma így emlékszik ezekre az évekre: „Mindez azért volt jó, mert én úgy látom, hogy a Gondviselés ezekkel a hullámvölgyekkel készített engem elő arra, hogy a papi hivatást fölnőttként, teljes öntudattal, mindenféle idegen befolyástól mentesen tudjam választani és utána a papsággal járó nehézségeket is el tudjam fogadni, hiszen a papok élete csak külsőleg oly békés, nyugodt és harmonikus. Bizony, belül megvannak a küzdelmek, meg főként a ’70-es években megvoltak!”

A tanulmányok közül különösen figyelemre méltóak a Szent Ágostonról és Szent II. János Pálról szóló elmélkedések. A Vallomásokkal kapcsolatban a tudós egyháztörténész kiemeli, hogy az olvasónak föl kell fedeznie azt a transzcendens igazságrendszert, amely a legmagasabb fokban valóság, s mint ilyen, Ágoston, és remélhetőleg a kései olvasó számára végletesen egyszerű: „Isten, aki teremt, megvált, megszentel.” A hippói püspök szerint „gondolatvilágunk Isten emlékezete, ismereteink Isten gondolatai, és e kettőből forrásozó szeretetünk Isten szeretete „Mindez a teremtésre alapozódik, amelyet Isten ismételten és kimondottan jónak alkotott és talált. Isten a maga teljességében a lét teljessége.” A semmiből teremtett emberi természet változékonysága mellett is jó, azonban a jótól elfordulhat, és ekkor a jó hiánya mint rossz jelentkezik. Ágoston így elérkezett a bűn és a szabad akarat, valamint a kegyelem és a jó melletti döntés örök-új kérdéséhez. A kereszténnyé felnőttként lett Szent Ágoston következtetése az ember szabadságát illetően egyértelmű: „az igazi szabadság Krisztus szolgálata.” E cél megvalósítása egyéni-személyes szinten túl közösségi-társadalmi téren is jelentkezik, és Szent Ágoston az Isten városáról című monumentális könyvében fejtegeti az igazi szabadságért folytatott harcot. 

Szent II. János Pál személyiségét bemutatva a szerző emlékeztet a lengyel pápa 1991-es magyarországi apostoli útjára, és idézi a hithű kommunistából katolikussá lett André Frossard francia írót, aki így jellemezte a szentatyát: „A csend lehetővé teszi, hogy az ember öt egymást követő rétegben fölfedezze. Először magunk előtt látjuk a pápát, mint egy hatalmas, behúzott szárnyú fehér madarat… a pápán túl meglátjuk a papot megmásíthatatlan karakterével: a papon túl meglátjuk az embert mélységes alázatával, ami egyenesen a gyermekhez vezet, aki volt, akitől soha nem vált el, akit most is… kézen fogva tart, a gyermek után nincs más, csak Isten fényessége, amit ő nem lát és ami bennünket megvilágít.” Török professzor hozzáteszi: Isten világosságában „az ember, aki szakadék – abyssus, megláthatja mindazt, amit lelke rejteget: a kiirtandó rosszat és bűnt, s mellette a jót meg a szépet, hiszen, s ez az igazi remény alapja, az ember Isten képmása, Krisztus testvére.” 

A Megváltó Jézus Krisztus földi megtestesülésének ünnepéről a szerző megállapítja: az Ő születésével „minden megváltozott. Isten Fia emberré lett, és azt hirdeti, hogy az ember végtelenül több, mint amennyit az Ószövetség vagy a tudomány tud róla… Isten karácsonykor megmutatta, hogy az ember mellett döntött és nem bánta meg választását. Elkötelezte magát mellettünk, hogy isteni erejének segítségével mi is elkötelezhessük magunkat mellette. Jézus születése kijelenti, hogy ’velünk az Isten’, hogy nem a bűné az utolsó szó, hanem Istené. Isten szava, jósága, jóságos elkötelezettsége érvényesebb és döntőbb, mint az ember tétova botladozása.” Török József vallja: nem kell neki elmennie Betlehembe azért, hogy a Megváltó születését ünnepelje, „mert az embernek egy éjszakára Betlehem lehet akárhol, ha a lelkében ott van Az, Akinek a születését ünnepeljük.”

A Félszázad című kötet átfogó képet ad a mai hazai katolikus egyház egyik legszínesebb, legsokoldalúbb személyiségének csaknem ötvenéves, gazdag munkásságáról.

(Ecclesia Kiadó, 2016).

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír