Urbán Erik OFM a csíksomlyói búcsú lényegéről és az idei mottóról

Az elmúlt két évben tapasztalhattunk olyan hatásokat, amelyek függetlenek tőlünk, mégis hatással voltak ránk, ezek most valamelyest elmúltak, így a hagyományos módon szervezzük meg az idei pünkösdszombati búcsút – mondta a tartományfőnök –, hiszen nemcsak a helyiek jöhetnek az idén, hanem a határon túli testvéreket is vártuk és várjuk, hogy együtt imádkozzunk, énekeljünk, dicsőítsünk a Hármashalom-oltárnál, a Kis- és Nagysomlyó hegyek közötti nyeregben.

Az utóbbi harminc évben a csíksomlyói kegyhely robbanásszerűen kinőtte magát, egyre többen keresik föl, látogatják, nemcsak a helyiek, hanem határon túlról is. A pünkösdszombati nagybúcsú igazából a Gyulafehérvári Főegyházmegye és a világ magyarságának a búcsúja lett.

A búcsúnak mindig a hitben megtartó ereje van, hitükben erősíti meg azokat, akik eljönnek és fizikailag részt vesznek. Akik a médián keresztül követik a búcsút, azoknak is van egy tömegélményük, amely azt erősíti, hogy egy vagyunk, vagyunk és van jövőnk, életképesek vagyunk. Ez hozzájárul ahhoz is, hogy nemcsak egyházi, hanem nemzeti vonalon is megerősítsen bennünket.

Pax et bonum! Béke és jóság! – ezt hirdeti a felirat a kegytemplom homlokzatán, ez az idei év és a pünkösdi búcsú jelmondata. Egyrészt a ferences lelkiség adta a jelmondatot, másrészt arra gondoltunk, hogy a hirtelen kialakult és megváltozott európai helyzet azt sugallja, hogy egy olyan jelmondatot válasszunk, amelyre mindannyian vágyakozunk, akár külön-külön is, de együtt is: erre a kettőre, a békére és a jóságra. Arra a békére, ami bennünk belső harmóniát teremt és a jóságra, ami a jó Istentől jön. Ezt a jót, amit megtapasztalunk Istentől, a tetteinkben kell továbbadnunk.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír