Útravaló – 2025. augusztus 10., évközi 19. vasárnap

A mai evangéliumban Jézus az állandó készenlétre és éberségre szólít. Ez nem azt jelenti, hogy sosem pihenhetünk, hiszen az nagyon gyorsan lemerítene bennünket, és hosszabb távon akár életveszélyes állapotot is eredményezne. Ismeretes a kommunista börtönök ördögi módszere: nem hagyták aludni a fogvatartottakat, akik a többszöri huszonnégy órai ébrenlétet követően jóformán bármit aláírtak.

Nyilvánvaló, hogy nem ez a jézusi készenlét és éberség állapota. Amikor ő éberségre szólít, azt a figyelmes lelkületet akarja a szívünkbe ültetni, hogy bármikor készen álljunk a vele való végső találkozásra. Anélkül, hogy ettől a gondolattól ijedezni kezdenénk, egy hívő embernek naponta fel kell idéznie: Isten bármikor elszólíthatja ebből a világból, de nem megszüntetni akarja az életünket, hanem a teljes boldogságra hív.

Nemegyszer végeztek már közvélemény-kutatást, és éppenséggel nem hívő körökben is, arról, hogy nyugodtabbak lennénk-e, ha tudnánk, melyik évben, melyik napon halunk meg. Sokakat megkérdeztek, és csak elvétve akadt olyan válaszadó, aki azt mondta, hogy igen, ő ettől nyugodtabb lenne. Szinte mindenki azt felelte, hogy így a jobb, ha nem tudja. Hívők, nem hívők egyaránt ezt mondták. Vajon miért? Nem tudom megmondani, de arra gondolok, hogy életünk kezdetének (melynek időpontját szintén nem mi jelöltük ki) és e világi végének pillanatát valahogy olyan titok övezi, amely még egy nem hívőt is foglalkoztat, függetlenül attól, hogy beszél-e róla vagy sem.

Földi életünket a mennyországhoz hasonlítva úgy is szokták jellemezni, hogy most egyfajta alvó vagy álmodó-álmodozó világot élünk, az igazi felébredés pedig a halálunk utáni beteljesülés lesz. Amikor este lefekszünk, nem baj, ha eszünkbe jut, hogy ilyenkor egy kicsit meghalunk, és amikor felébredünk, akkor egy kissé feltámadunk. Az alvás-ébrenlét e ritmusa a hit fényében felfogható úgy is, hogy Isten a napi kifáradásainkkal arra figyelmeztet, nem vagyunk mindenhatók. Kell a sötétség, kell az öntudatlan állapot, éppenséggel az alvás, hogy tudatosítsuk: Isten nincs az ellenőrzésünk alatt! Pedig mennyire szeretnénk, ha mindent tudnánk róla.

Ébrenlétre szólít tehát Jézus. A hívő ember akkor is „ébren van”, ha alszik. Ez hogyan lehetséges? Úgy, hogy tudja, mit kell kipihennie, és tudja, hogy megérdemelten pihen. A jó alvás Isten ajándéka. Bárcsak minél kevesebb altató kellene az embereknek! Sokan kémiai eszközökkel erőltetik ki azt, ami ajándék, például azért, mert nem fekszenek le normális időben. Mert nem tudják eldönteni, mi férjen bele egy napba, és mi az, ami már káros. Persze nem felelős mindenki mindenért. Modern világunk a városok mesterséges fényáradatával és a háromműszakos munkarenddel meg sok minden mással összevissza keveri a nappal és az éjszaka ritmusát, így nem csoda, hogy zavarodottá válunk.

Ha Isten és embertestvéreink szolgálatát tekintjük a legfontosabbnak, akkor szolgákból Isten barátaivá, sőt fogadott fiaivá leszünk. Adja az Úr, hogy szépeket álmodjunk, s igenis, merjünk sokat gondolkodni, beszélni arról, hogy milyen lehet Isten országa, mert ez ráhangol bennünket a halálon keresztüli újjászületésre.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír