Vajon eljön-e az újabb nagy megtérések kora? – Konferencia Ervin Gábor vértanú pap, filozófusról

A rendezvény fővédnöke Erdő Péter bíboros, prímás volt, aki március 18-án Ervin Gábor vértanúsága helyszínén, a Budai alsó rakparton jelentette be, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hozzájárulásával az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye elindítja az 1944-ben nyilasok által meggyilkolt embermentő pap, hittanár, filozófus boldoggá avatásának folyamatát.

A megjelenteket Kránitz Mihály, a boldoggáavatási eljárás teológiai cenzora, a konferencia szervezője és Perendy László, a hittudományi kar dékánja köszöntötték.

Koltai András levéltáros Ervin Gábor a budapesti piarista gimnáziumban (1921–1929) címmel tartott előadást, leszögezve, hogy az intézmény akkoriban Magyarország egyes számú elit gimnáziuma volt. Ervin Gábornak a négy alsó osztályban Lukács József volt az osztályfőnöke, a felső osztályokban egy évig Neuhauser Frigyes, majd három évig Ferenczi Zoltán. Ők és a többi tanára is szakterületük elismert tudósai voltak.

A gimnazista Ervin Gábor a jellemzés szerint éles eszű, szorgalmas, minden iránt érdeklődő diák volt. Tevékenyen részt vett különböző önképzőkörökben. 1928-ban a díszülésen ő mondhatta a 13 aradi vértanúról a díszbeszédet: „A magyarság ezer s ezer vértanúja közül ma az aradi tizenhárom emlékét ünnepeljük. A mártírium eszméjének is hódolunk személyükben, mert ők ennek megtestesítői. Megemlékezésünk tehát nem annyira gyászünnep, mint inkább új erő és lelkesedés forrása.”

Egyed Viktor papnövendék Ervin Gábor kispapévei a Központi Szemináriumban (1929–1934) címmel tartott előadást. Olyan fiatalembert rajzolt a hallgatóság elé, aki az adottságai, de a hibái, gyarlóságai – így például ha értekezéseit bírálat érte, könnyen megsértődött – ellenére is a krisztusi úton akart és tudott is járni. Finom lelkű, békés személy volt, magas szinten beszélt angolul, franciául, németül, de olaszul és latinul is tudott. Ervin Gábor úgy tartotta: a fő lelki és értelmi állapot a szeretet. Teológiai gondolkodása kevésbé volt dogmatikus, sokkal inkább erkölcsi. Kimagasló tudását az is mutatja, hogy a Magyar Egyházirodalmi Iskola századik évfordulójára, 1931-ben megjelent emlékkönyvben már szerepel egy tanulmánya, Széchenyi vallásossága címmel, olyan meghatározó személyiségek írásai mellett, mint Tóth Tihamér, Schütz Antal, Mihályfi Ákos professzorok.

Néhány hónappal 1934. júniusi pappá szentelése előtt pedig így fogalmazott egyik tanulmányában: „Egy élő test vagyunk Krisztussal. E test vérkeringése a mise. Ebben az egy lendületű, egyetemes ritmusú életműködésben felolvad minden, ami bennünk csak van, és hódol a teremtő Istennek. Krisztus magához ölel minket. Izzó szeretete magához forrasztott, hogy többé semmi idegenség ne legyen Isten és ember között, hanem egész lényünk elmerüljön az isteni élet tengerében.”

Gárdonyi Máté egyháztörténész, tanszékvezető egyetemi tanár A Hittudományi Kar vértanúi a XX. században című felszólalásában Ervin Gábor kanonizációs eljárásának megindítása kapcsán a budapesti hittudományi kar már boldoggá avatott egykori növendékeiről beszélt, akik az ötvenes években, illetve hatvanas évek elején áldozták életüket a hitükért és az Egyházért. Különböző nemzetiségűek, különböző országokban lettek vértanúk.

Van köztük három román görögkatolikus püspök: Valeriu Traian Frențiu (1875–1952), Ioan Bălan (1880–1959) és Alexandru Rusu (1884–1963). Pavol Peter Gojdič (1888–1960) ruszin származású, eperjesi görögkatolikus püspök volt. Scheffler János (1887–1952) szatmári római katolikus püspökként lett vértanú. Bogdánffy Szilárd (1911–1953) örmény származású római katolikus családból származott, titokban szentelték segédpüspökké, a nagyváradi egyházmegyéhez tartozott. Brenner János (1931–1957) az egyetlen olyan vértanú, aki a mai magyar állam területén áldozta életét a hitünkért, nem püspökként, ráadásul világi, laikus hallgató volt a hittudományi karon. (Ő később a szombathelyi, majd győri papneveldében tanult, 1955-ben a szombathelyi székesegyházban szentelte pappá Kovács Sándor megyéspüspök – B. D.)

Puskás Attila egyetemi tanár, a hittudományi kar prodékánja Dogmatikai megfontolások Ervin Gábor Az emberi természet sebei és gyógyulásai című doktori disszertációjáról címmel tartott előadást. A disszertáció előszavában Ervin Gábor köszönetet mond a mesterének nevezett Schütz Antalnak, a dogmatika professzorának, s a kortárs szellemi példaképek között megemlíti a francia Réginald Garrigou-Lagrange domonkost, aki 1909–1960 között a római Angelicum egyetemen a fundamentális teológia, a dogmatika és a lelkiélet teológiája tárgyak neves professzoraként tanított.

Az előadó kiemelte: a disszertáció tanúbizonysága annak, hogy Ervin Gábor számára a természet sebei és gyógyulásuk életközeli, az életünket közvetlenül érintő, minden fáradságos kutatást megérdemlő teológiai téma volt. A tudatlanság értelmi sebét a megtisztító hit és a hozzákapcsolódó értelem lelki ajándéka orvosolja. A rosszakarat sebét az akaratot megtisztító szeretet és a hozzá társuló bölcsesség lelki ajándéka gyógyítja. A tanács és az erősség lelki ajándékának a gyengeség orvoslásában van szerepe.

Ervin Gábor disszertációját azzal zárja, hogy röviden utal Szűz Máriára: benne valósult meg legteljesebben az a tiszta, harmonikus élet, amire mindannyian meghívottak vagyunk. Doktori értekezésében kreatívan építette be saját értelmezésébe Tommaso Cajetanus (1469–1534) olasz domonkos bíborosnak az egyetemes természetfölötti hatások által kiváltott és mindenkiben jelenlévő vágyról szóló elgondolását. Így fogalmaz: „Mikor azt mondjuk, hogy mindenkit érint a kegyelem, hogy mindenki tapasztalta hatását, nem okvetlenül keresztény vagy a kereszténységgel összeköttetésbe jutott emberre gondolunk, mint azt Cajetanus bírálói feltételezik… Vagyis az emberről, amint jelenleg a világba lép, a maga konkrét mivoltában, azok között a körülmények között, melyek minden ember számára közösek. A tapasztalati természetben, ellentétben a metafizikai természettel, már benne van a kegyelem hatása.”

Gloviczki Zoltán, a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora Ervin Gábor pedagógiai üzenete: felkészítés a keresztény nagykorúságra című szónoklatában kiemelten foglalkozott az 1939-től a konferencia fókuszában levő pap haláláig terjedő időszakkal, amikor Ervin Gábor a budapesti Huba utcai Salvator Intézetben hitoktatója volt a pedagógusi hivatást választó leányoknak, valamint hittanár a Patrona Hungariae Leánygimnáziumban.

A rektor megvilágította, hogyan hatott Ervin Gáborra XI. Piusz pápa 1929-ben kiadott, Divini illius magistri kezdetű enciklikája az ifjúság keresztény neveléséről, amely határozott válasz az oktatásban és nevelésben uralkodó szekularizációra. A pápa a nevelést egyházi privilégiumnak tartja, és állást foglal a teljes ember nevelésének igénye mellett. Ervin Gábor magáévá teszi ezt az üzenetet, de továbbmegy a pápai körlevél álláspontjánál, és a „teljes Krisztus-képmás személy” nevelésének fényében expressis verbis szembesít az iskola lényeges és kevésbé lényeges hivatásaival. Ideális intézményében, ahogyan ő fogalmaz: „a fő tantárgy a szeretet. Legfontosabb jegy a magaviselet”. A kevésbé lényegesnek tekintett tantárgyakat nem direkt kritikai éllel teszi félre, hanem beilleszti őket a hitre nevelés mátrixába, megkeresve, melyik mit tud ehhez hozzátenni.

Az előadó rámutatott az Ervin Gábor és Jacques Maritain (1882–1973) francia katolikus filozófus pedagógiája közötti hasonlóságra. A vértanúhalált halt pap pedagógiai attitűdje és módszertanának lényege: nemcsak közölni kíván, hanem megértetni, meggyőzni. Az értékeket a gyerekek intellektuális és tapasztalati felismeréseivé és sajátjává tenni. Pedagógiai üzenetei cselekvésre indítják a gyermekeket, a tudás és a hit életre váltására. A szeretetteljes, emberi kapcsolatra épülő nevelés célja és értelme az, hogy a tanultak, a megértett, az elsajátított gondolatok a felnőtt élet alapjaivá és mozgatórugóivá váljanak majd.

Varga Péter András filozófus, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézetének tudományos főmunkatársa „A ma bölcselete a holnap élete” – Ervin Gábor mint filozófus és „ügyestollú író” című beszédében kifejtette: Ervin Gábor nem publicista, nem pusztán lelki író és nem is filozófiai szakíró, egyik sem, és mindhárom egyszerre. Írásai és cselekedetei összefüggő közlekedő edényeket alkotnak, melyekben ugyanannak a szentháromságos tevékeny szeretetnek a szellemi áramlata mozog. Már 1936-ban megjelentetett egy filozófiai kritikát a „veszedelmes hitlerizmus” ellen. „A kereszténység javaiban minden kor megtalálhatja gyógyító füveit, és minden betegség az ellenérveit.” Az előadó emlékeztetett rá: Ervin Gábor az utolsó békebeli nyáron Nyugaton járt, de hazajött, tudatos döntést hozva a magyar sorsközösség mellett, ami őt később a Duna-partra vezette. Mint írta: „Minden nagyrabecsülés fölött egész utamon bennem zsongott az itt élned, halnod kell dallama. Siettem haza.”

Varga Péter András idézett Ervin Gábor egyik késői írásából: „Az emberiség újra vissza fog térni az élet legmélyebb forrásaihoz. Eszméje nem az eszesség, racionalitás lesz, hanem a bölcsesség. Nem az erőszak, hanem a mélység. Nem a vasakarat, hanem a szeretet. Bízzunk benne, hogy ezen az úton jön el az újabb nagy megtérések kora.”

Az előadó hozzátette: az a generáció, amely jelentős részben talán éppen Ervin Gábor lelkigyakorlatainak, könyveinek olvasása révén élhette túl emberként, keresztényként a XX. század borzalmait, lassan az örök hazába költözik. „A mai kor valóban a bölcsesség, a mélység, a szeretet és az újabb nagy megtérések kora lesz-e? Talán éppen Ervin Gábor személyének felelevenítésén, meginduló boldoggáavatási eljárásán múlhat.”

Csonka Laura történész Zsidók, zsidómentők, elkövetők. Mi történt a Városmajorban 1944–45 folyamán?, Fejérdy András történész pedig Ervin Gábor papi életének tágabb kontextusa. A Magyar Katolikus Egyház a nemzetiszocializmus árnyékában címmel tartottak előadást.

A rendezvényen elhangzott Fülep Márk fuvolaművész A fény útján, Hommage a Ervin Gábor című zeneműve. A konferencián jelen volt Fischer János, a vértanúhalált halt pap keresztfia; Singer Dávid, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének kabinetfőnöke és Zima András, a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény igazgatója.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír