Van értelme az áldozatnak – Virágvasárnap Győrben

A szertartás a székesegyház előtti téren kezdődött, a Mindenki Krisztusa szobor lábánál. A főpásztor itt szentelte meg a barkákat, majd prédikációt mondott. A szentbeszédet követően a liturgia a székesegyházban folytatódott Jézus Krisztus szenvedésének és kereszthalálának felidézésével. A passiót a Brenner János Hittudományi Főiskola (BJHF) papnövendékei és a Győri székesegyház énekkara énekelték Reisner Ferenc, a BJHF rektora és Vántusné Gaál Zsófia karnagy vezetésével.

Jézus kész a megváltás művét beteljesíteni, hiszen ezért küldte őt az Atya a világba. Ezekben az órákban, ezekben a napokban rendkívüli lelki mozdulások történnek Jézusban: úrrá kell lennie saját megdöbbenésén, saját érzelmein. Jézus Jeruzsálemre tekintve, az Olajfák hegyén sír, mert nem hallgattak rá, nem hallgattak tanítására, hogy mindnyájan bűnbánatot tartva új életet kezdjenek – hangsúlyozta szentbeszédében a Győri Egyházmegye főpásztora. – Le kell győznie az őt érő kísértéseket is, hiszen az ujjongó tömeg virágvasárnap királlyá akarja őt kiáltani. A királyi címet visszautasítja, miként annak idején a megkísértés hegyén is tette. Az Úr Jézusnak a félelmekkel is szembe kell néznie: a vérrel verejtékezéskor egyértelművé válik, hogy mint ember a legsúlyosabb szenvedést, kísértést éli át. Jézus ebben a helyzetben hozza meg a legnagyobb döntést: „ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” (Mk 14,36).

Mindnyájunknak szembe kell néznie a Jézus által megélt kétségekkel, gyötrelmekkel. Ha mi is belegondolunk a világ sorsába, úgy, ahogy Jézus tette az Olajfák hegyén, akkor szomorúság, aggodalom vehet erőt rajtunk. Fel kell tennünk a kérdést: a világ kísértései ellenére hajlandóak vagyunk Jézus útján maradni? Szembesülnünk kell a mindnyájunkat érintő félelmekkel is: félünk a betegségtől, a fájdalomtól, aggódunk családjaink sorsa miatt. Mindennapi küzdelmeink közepette hányszor támad fel bennünk a kérdés: van értelme ennek a sok küzdelemnek? Jobbá tehetjük ez által saját életünket, szeretteink életét, a világ sorsának alakulását? Jézus osztozik az emberi természetünkből fakadó kétségek megtapasztalásában.

Úgy tűnhet, Jézus nem kapott választ az Atyától. Amikor vérrel verejtékezik, az apostolok alszanak. Senki sincs, aki vele lenne, bátorítaná, vigasztalná. Sokszor szenvedünk mások értetlensége, érzéketlensége miatt. Péter, a kiválasztott apostol rövid időn belül háromszor tagadta meg Jézust. Hányszor csalódunk mi is barátainkban, szeretteinkben, családtagjainkban! A keresztúton Jézust is csak egyetlen apostol meri közvetlen közelről követni, csak ő áll a kereszt alatt a tizenkét apostol közül. A hosszú betegség vagy a hosszú öregkor alatt előbb-utóbb megritkul a látogatók száma. Ez is Jézus szenvedése. A kereszten így kiált föl: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46).

Vannak életünkben olyan szenvedések, olyan küzdelmek, amelyeket senkivel sem tudunk megosztani, amelyeket egyedül nekünk kell Istenre hagyatkozva, Isten szeretetében bízva megvívni. A mai liturgia segíteni akar bennünket abban, hogy felébredjen bennünk a mélységes bűnbánat Jézus szenvedésén keresztül szemlélve saját életünket. Segít bennünket megérteni a mindennapi küzdelmek okát, értelmét és célját. Segítsen bennünket abban is, hogy felismerjük: van értelme a gonosz elleni küzdelemnek, van értelme a jóért áldozatot hozni.

Amikor Jézus Jeruzsálem felé tartva a tömegben vonul, néhány farizeus kéri tőle: „Mester, hallgattasd el tanítványaidat!” (Lk 19,39). Jézus így felel nekik: „ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni” (Lk 19,40). Ez a néhány nap keresztény életünk legsűrítettebb szakasza, minket is érhetnek kísértések a liturgiákon való részvétellel kapcsolatban. Ne engedjünk ezeknek a hamis csábításoknak, mert a kövek fognak helyettünk megszólalni! – zárta prédikációját Veres András győri megyéspüspök.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ács Tamás

Magyar Kurír