Virágozzatok, szép leányok – A húsvéti locsolás hagyományáról

Kultúra – 2018. április 2., hétfő | 11:00

Az alábbiakban a húsvéthétfői locsolás keresztény vonatkozásairól olvashatnak a Magyar néprajzi lexikon és a Magyar katolikus lexikon adatai alapján.

Húsvéti locsolás (Acsa, Pest megye)

A húsvéti locsolás, öntözés az egész magyar nyelvterületen ismert, termékenységvarázsló népszokás, egy ősi katarktikus rítus keresztényiesített formája. A vízbevető, vízbehányó hétfő elnevezése utal a szokás eredeti jellegére. 

Eredetének egyházi magyarázata szerint a locsolás egyrészt a keresztségre vezethető vissza, mely hajdan vízbemerítéssel, leöntéssel történt. Amikor már az esztendő bármely napján kereszteltek, nem csak húsvét vigíliáján, az ősi gyakorlatot a nép tartotta fönn, alkalmazván a maga sajátos szemlélete és igényei szerint. Másrészt a locsolás arra a legendára is utal, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták volna a zsidók elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat. Más magyarázat szerint a locsolás az öröm és a vidámság túlcsordulásának jeleként került a húsvéti szokások közé (lásd húsvéti nevetés). 

Szokásleírások szerint Szeged vidékén a bandákba verődött legények a lányokat a kúthoz hurcolták, és ott egész vödör vízzel leöntötték őket, hogy szépek és egészségesek legyenek. Az Ipoly mentén is szervezetten történt a húsvéti locsolás, öntözködés. A legények már vasárnap este tojást szedtek a lányos házaktól. A tojáshéjakat húsvéthétfőn reggel annak a lánynak az ablaka alá szórták, akire haragudtak valamiért. Ezután elindultak locsolni. A lányok igyekeztek elbújni, akit megtaláltak, azt a kúthoz vitték, és vödörszám hordták rá a vizet. A legényszámba még nem vett fiúk először a keresztanyjukhoz mentek, őt locsolták meg, és jutalmul hímes tojásokat kaptak. Ezután a rokonok, szomszédok lányaihoz mentek. A legények locsolását a lányok húsvéthétfő tojásokkal viszonozták. Húsvét keddjén sok helyen viszonzásul asszonyok, lányok locsolták meg a férfiakat.

Húsvéti locsolók kínálása (Kazár, Nógrád megye)

A húsvéti locsolás e módjai a két világháború között megszűntek hazánk területén. Erdélyben és a szomszédos magyar területeken tovább élt a szokás színes változataiban. Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae című munkájában így számol be a locsolásról a 18. század első felében: „... úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben.”

A gyermekek locsolkodása szagos vízzel, rövid versikék kíséretében, adománykérés céljából újabb keletű, városokon is ismert. 

Végezetül két locsolóvers, melyekben megjelenik a húsvéti öröm, Krisztus feltámadásnak hirdetése is.

Adjon a jó Isten,
Boldog ünnepeket!
Mindenféle jókkal
Lásson el titeket.
Az öreg nagyapám
Ily köszöntőt hagyott,
Örvendjetek vígan,
Jézus feltámadott.
Öröm ez tinéktek,
Énnekem és másnak,
De én is örülök
A hímes tojásnak.
Adjanak hát nékem,
Néhány piros tojást,
Hogy jó kedvvel menjek
Az utamra tovább.
Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.

* * *

Kivirradt a tavasz, ma húsvét napjára,
Új életet öltött, ismét föl magára.
Én is e szent napon, örömöt hirdetek,
Mert Jézus föltámadt, ezen örvendjetek!
Ő az élő víz, mely szomjad oltja Néked,
Mellyel jelképesen meglocsollak Téged.
Cserébe én magam semmit nem kérhetek,
De ha van szép tojás, zsebembe teheted.
Virágozzatok csak újra, szép leányok,
Mindenkinek boldog húsvétot kívánok!


Képek: Magyar néprajzi lexikon

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria