Webináriumot tartott a spirituális abúzusról az európai szerzetesi konferenciákat tömörítő szervezet

Megszentelt élet – 2021. június 18., péntek | 16:23

A Szerzetesi Nagyobb Elöljárók Európai Konferenciáinak Uniója (UCESM) kétrészes webináriumot rendezett április 28-án és május 18-án a spirituális abúzus témájában. Az első alkalmon körülbelül négyszázan, a másodikon mintegy négyszázötvenen vettek részt. A webináriumot Labancz Zsolt, az UCESM elnöke vezette.

A lelki bántalmazás legkomolyabb aspektusa, hogy a keresztény élet lényegét érinti. Ezt fontos megérteni, a keresztény élet magját érinti – a hitet és a hit legfontosabb előfeltételét: a lelki szabadságot.

(…) Kiderült, hogy sajnos a szerzetesi élet különösen ki van szolgáltatva a lelki bántalmazásnak. Ezért mindenkinek, aki mélységében, gazdagságában, szépségében meg akarja őrizni és meg akarja védeni a szerzetesi életet, szembe kell néznie ezzel a jelenséggel, és orvosolnia kell a szerzetesi élet ezen sérülékenységét.” (Doris Reisinger-Wagner)

Az UCESM 1981-ben jött létre. Feladata, hogy összehangolja az európai országok területén lévő szerzetesi konferenciák munkáját. A szervezet jelenleg harminchét konferenciát foglal magába, mintegy huszonnyolc országból. Amint Magyarországon a két szerzetesi konferenciának – egyrészt a Férfi Szerzetes-elöljárók Konferenciájának (FSZK), másrészt a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciájának (MRK) – minden hazai rend a tagja, úgy európai szinten az UCESM szervezetében valamennyi rend képviselteti magát.

2018 óta Labancz Zsolt piarista szerzetespap az UCESM elnöke. Elmondta, hogy ez a téma a tavalyi gyűlésen merült fel, amely ezt a címet viselte: „Együtt járunk az úton, hogy a szerzetesélet kihívásaira választ találjunk.” Akkor döntöttek úgy, hogy idén ezzel a fontos témakörrel foglalkoznak.

De mit is nevezünk spirituális abúzusnak (visszaélésnek)? Labancz Zsolt a kérdésre válaszolva elmondta: a jelenség nem új, de az, hogy foglalkozunk vele és ezt a nevet adjuk neki, már igen. Nincs még közösen használt definíció, hanem egy úgynevezett ernyőfogalomról van szó, amely alá több minden tartozik.

A spirituális abúzust úgy is meghatározhatjuk, hogy érzelmi bántalmazás és/vagy hatalmi visszaélés a lelki, vallási élet összefüggésében, különösen a kísérés különféle formáiban (gyóntatás, lelkivezetés stb.) és a közösségekben. Erőszakos belépési kísérlet az ember Istenbe vetett hitének, bizalmának területére.

Olyan magatartásforma, amely a legbensőbb részét támadja az embernek. Sokszor a spirituális abúzus előszobája a testi visszaélésnek, de nem feltétlenül kell hogy kövesse, sajnos önmagában is megáll. De ezt sem szabad kisebb visszaélésnek venni, mint a szexuálist, mert fájdalmas, és valódi sérülést okoz az ember életében. Ha egyházi körben kerül elő szexuális abúzus, annak mindig van spirituális vonzata, az mindig érinti a személy hitét is.

Labancz Zsolt fontosnak tartja, hogy

beszéljünk erről, legyen neve a jelenségnek, mert vannak áldozatok.”

Szándékuk, hogy elsősorban nekik segítsenek abban, hogy tudjanak nevet adni annak, amit elkövettek ellenük, és így tudjanak segítségért folyamodni a gyógyulásuk érdekében.

Másodsorban pedig érinti mindez a keresztény és szerzetesi élet központi témáját.

Hogy állunk az egyén belső szabadságának tiszteletével? Hogyan tudjuk a másik személy Istennel való kapcsolatát, ennek alakulását, érését tiszteletben tartani, úgy, hogy nem akarjuk befolyásolni, manipulálni, visszaélni vele?

Labancz Zsolt hatványozottan fontosnak tartja a hivatásgondozás és a kezdeti szerzetesi képzés területén belül az erről való beszédet. Az a tapasztalata, hogy ha erről beszélnek, akkor olyan témák kerülnek elő, amelyek azt érintik, hogyan alakul a szerzetesek közösségi élete, az elöljárói szerep, a tekintély szerepe a közösségeikben és a képzésükben a másik személy növekedésének tisztelete. Ezenkívül

azt a kérdést is felveti, miként lehet jól kísérni lelkileg egy személyt.

Az UCESM célkitűzése az volt, hogy ezt a témát behozza a szerzetesi köztudatba, és azt szeretnék, hogy a helyi, nemzeti szerzetesi konferenciák szintjén foglalkozzanak vele tovább, úgy, ahogy ők jónak látják.

A webinárium első délelőttjén Katharina Kluitmann OSF (a német szerzetes-elöljárói konferencia elnöke, egyben pszichológus) tartott bevezető előadást; a második előadó Doris Reisinger-Wagner teológus-filozófus volt. A webinárium második napján Véronique Margron domonkos nővér (a francia szerzetes-elöljárói konferencia elnöke) tartott előadást, majd Brendan Geary marista testvér, aki egyben klinikai pszichológus is.

A webinárium videói és az előadások szövege angolul, németül, franciául, olaszul és spanyolul megnézhető és olvasható az UCESM honlapján: http://www.ucesm.net/webinaires-abus-spirituels/?lang=en (ez angol nyelvű, a kis zászlókkal váltható át más nyelvekre).

Az első webinárium két előadása magyar fordításban is olvasható lesz majd a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája (MSZKI) emberi méltóság honlapján.

„Mi tehát a lelki bántalmazás? A lelki bántalmazás egy másik ember belső szabadságának megsértése, és mint ilyen, egyúttal az Istennel való személyes kapcsolatának megsértése is – ami szükségszerűen belső szabadságán alapul. Szabadság nélkül a hit alapja kudarcot vall. Szabadság nélkül nem születhet meg a hit – és ha az ember belső szabadsága megsemmisül, akkor vele együtt az Istenbe vetett hite és odaadása is megsemmisül. A Gaudium et Spesre hivatkozva fogalmazták meg: a lelki bántalmazás a »legtitkosabb mag« és »az ember szentélyének« megsértése, »ahol egyedül van Istennel, akinek a hangja a bensőjében szól« (GS 16, AAS 58 (1966) 1037 ).”

Forrás: Mészáros Anett/MSZKI

Fotó: UCESM

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria