XIV. Leó pápa beszéde vasárnap délben: „Nyitott szemű” kereszténységet éljünk!

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédét közreadjuk.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

Nagyböjt negyedik vasárnapjának evangéliuma egy születésétől fogva vak ember meggyógyítását beszéli el (vö. Jn 9,1–41). E jelenet szimbolikáján keresztül János evangélista az üdvösség misztériumáról beszél nekünk: amikor még sötétségben voltunk, amikor az emberiség sötétségben járt (vö. Iz 9,1), Isten elküldte Fiát a világ világosságaként, hogy megnyissa a vakok szemét és megvilágítsa életünket.

A próféták megjövendölték, hogy a Messiás megnyitja a vakok szemét (vö. Iz 29,18; 35,5; Zsolt 146,8). Maga Jézus igazolja küldetését azzal, hogy megmutatja: „a vakok visszanyerik látásukat” (Mt 11,4); és így mutatkozik be: „Én vagyok a világ világossága” (Jn 8,12). Valójában elmondhatjuk, hogy

mindnyájan „születésünktől fogva vakok” vagyunk, mert önmagunktól nem vagyunk képesek a lét misztériumát mélységében meglátni.

Ezért Isten testté lett Jézusban, hogy emberségünk sara – mely az ő kegyelmének leheletével kapott formát – új világosságot kapjon, mely képessé tesz bennünket arra, hogy végre igazságban lássuk önmagunkat, a többi embert és Istent.

Figyelemre méltó, hogy az évszázadok során elterjedt az a ma is jelen lévő vélekedés, mely szerint a hit valamiféle „ugrás a sötétbe”, a gondolkodásról való lemondás, mintha a hit azt jelentené, hogy „vakon” hiszünk. Az evangélium ezzel szemben azt mondja, hogy

Krisztussal találkozva megnyílik az ember szeme,

olyannyira, hogy a vallási vezetők újra meg újra kérdezik a meggyógyított vakot: „Hogyan nyíltak meg a szemeid?” (Jn 9,10); és ismét: „Hogyan nyitotta meg a szemeidet?” (Jn 9,26).

Testvéreim, mi is, akiket Krisztus szeretete meggyógyított, arra kaptunk meghívást, hogy „nyitott szemű” kereszténységet éljünk. A hit nem vak tett, nem az értelemről való lemondás, nem valamiféle vallásos bizonyosságba való visszahúzódás, mely elfordítja tekintetünket a világtól. Ellenkezőleg,

a hit segít bennünket abban, hogy „Jézus nézőpontjából, az ő szemével lássunk: részesedés az ő látásmódjából”

(Lumen fidei enciklika, 18), s ezért arra hív, hogy „nyissuk ki szemünket”, ahogyan ő tette, különösen mások szenvedésére és a világ sebeire.

Ma különösen is, az emberi szív számos kérdésével, valamint a korunkat jellemző igazságtalanság, erőszak és szenvedés drámai helyzeteivel szembesülve, olyan hitre van szükség, amely éber, figyelmes és prófétai: olyan hitre, amely megnyitja szemünket a világ sötétségeire, és a béke, az igazságosság és a szolidaritás melletti elköteleződés által elviszi a világba az evangélium világosságát.

Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, hogy járjon közben értünk, hogy Krisztus világossága megnyissa szívünk szemét, és tanúságot tehessünk Urunkról tisztán és bátran!

A Szentatya szavai az Úrangyala imádság elmondása után:

Kedves testvéreim!

Két hét óta a Közel-Kelet népei a háború kegyetlen erőszakát szenvedik el. Ártatlan emberek ezreit ölték meg, és még sokkal többen kényszerültek elhagyni otthonukat. Ismét elmondom: imáimban közel vagyok mindazokhoz, akik elveszítették szeretteiket a támadásokban, melyek iskolákat, kórházakat és lakott területeket értek.

Nagy aggodalomra ad okot Libanon helyzete. Kívánom, hogy megnyíljanak a párbeszéd olyan útjai, melyek segítik az ország vezetőit, hogy tartós megoldásokat találjanak a jelenlegi súlyos válság kezelésére, valamennyi libanoni érdekében.

A Közel-Kelet keresztényeinek, továbbá minden jóakaratú nőnek és férfinak a nevében a konfliktus felelőseihez fordulok: tűzszünetet! Nyíljanak meg ismét a párbeszéd útjai! Az erőszak sosem hozhatja el a népek által várt igazságosságot, stabilitást és békét.

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, akik ma jelen vagytok a Szent Péter téren!

Köszöntöm a spanyolországi Valenciából és Barcelonából, valamint a Palermóból érkezett híveket.

Örömmel üdvözlöm azoknak a fiataloknak a csoportjait, akik a bérmálás szentségére készülnek: a parmai egyházmegyében található Bercetóból, a firenzei egyházmegyében található Tutóból, a modena-nonantola-i egyházmegyében található Torre Mainából és Gorzanóból érkeztek. Köszöntöm továbbá a római Nagy Szent Gergely-plébánia fiataljait, valamint a Capriano del Colle és Azzano Mella településekről érkezett fiatalokat a bresciai egyházmegyéből.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír