XIV. Leó pápa homíliája Riminiben: Legyünk egymás számára az üdvösség eszközei!

Leó pápa hangsúlyozta, hogy mindaz, amik vagyunk és amink van, Isten ajándéka, amelyet azért bízott ránk, hogy az ő kezében egymás számára az üdvösség eszközei legyünk. Arra buzdította a rimini híveket, hogy vidéküket ne csak a pihenés és a kikapcsolódás, hanem a lelki felüdülés helyévé is tegyék, személyes és közösségi életükben pedig tanúsítsanak nyitottságot, vendégszeretetet és készséget a segítségnyújtásra.

A szentmise végén Nicolò Anselmi, Rimini püspöke mondott köszönetet a pápa látogatásáért. A szentmise után a pápa elbúcsúzott az érkezésekor őt fogadó állami és egyházi vezetőktől és helikopterrel visszatért a Vatikánba.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes homíliájának fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim!

Nagy öröm számomra, hogy veletek és értetek, a Riminiben élő egyházért mutathatom be ezt a szentmisét. Egy eseménydús nap végén teszem ezt, amelynek során ellátogattam San Marino Köztársaságba és a népek közötti barátságért tartott meetingre. Most, amikor belépünk az Úr napjába, elérkezett az ideje, hogy megünnepeljük azt a misztériumot, amely mindennek értelmet ad, és minden lelkipásztori tevékenységünk csúcsa és forrása.

Az imént hallott evangéliumban (vö. Mt 16,13–20) Jézus megkérdezi a tanítványokat: „Hát ti, kinek tartotok engem?” (Mt 16,15). Péter mindannyiuk nevében így válaszol: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Két évezred múltán mi is arra kaptunk meghívást, hogy megújítsuk ugyanezt a hitvallást: azért vagyunk itt, mert hisszük, hogy Jézus a Messiás, az Atya örök Fia, akit az Atya felszentelt és a világba küldött, „hogy szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul sokakért” (Mt 20,28).

Igen, kedves testvéreim, Péter szavaiban felismerjük azt az igazságot, amely örömmel és reménnyel tölt el bennünket, és megtaláljuk az életre vezető utat: Isten útját, aki az ember szolgálatába áll (vö. Fil 2,5–8), a Mesterét, aki lehajol, hogy megmossa tanítványai lábát (vö. Jn 13,12–15), a pásztorét, aki feláldozza magát nyájáért (vö. Jn 10,11). És ebben a fényben tekintünk Jézus gesztusára, aki átadja Péternek a kulcsokat (vö. Mt 16,19–20), mert az egyházban a hatalom minden szinten szolgálat. A pápa, a püspökök, a papok és a diakónusok kaptak elsőként meghívást arra, hogy így éljék meg a hatalmat, s ebben Isten egész népének követnie kell őket, kinek-kinek a maga sajátos meghívása szerint. Erről tett közöttetek szép tanúságot Isten szolgája Oreste Benzi atya, aki ezt mondta: „Hivatásunk abban áll […], hogy engedjük magunkat hasonlóvá formálni a szegény Krisztushoz, a szolga Krisztushoz, a világ bűnéért engesztelő Krisztushoz, a megtestesült Istenemberhez, aki közöttünk él a közvetlen osztozás olyan formájában, amely a legutolsóktól indul ki” (Valerio Lessi [ed.]: Con questa tonaca lisa, Guaraldi, Bologna, 1991, 42).

Az egyházban ugyanis a „kötésre” és „oldásra” vonatkozó küldetés egyrészt azok szerepéhez tartozik, akik arra kaptunk meghívást, hogy az Úr nevében gyakoroljuk a hatalmat, másrészt viszont olyan magatartásmódot és feladatot jelöl, amely minden megkereszteltet érint:

hogy átöleljük, összegyűjtsük és befogadjuk az embereket, hogy felszabadítsuk, megbocsátásban részesítsük és szabaddá tegyük mindazokat, akik a bűn és következményeinek fogságában élnek, s így az Isten által ránk bízott javak becsületes és bölcs sáfárai legyünk, hogy a szeretetben minden mindenki javát szolgálja.

Az olvasmányban (vö. Iz 22,19–23) Izajás próféta Sebnáról beszélt nekünk, egy olyan tisztségviselőről, akire Hiszkija király Jeruzsálem és Júda királysága vallási, erkölcsi és társadalmi megújításának nagyszabású tervét bízta. Becsvágyból és kapzsiságból azonban ez a nagy hatalmú ember elkezdett visszaélni a ráruházott hatalommal, vagyont halmozott fel magának, barátainak és rokonainak, az emberek felett pedig zsarnokoskodott. Elfelejtette, hogy abban a vállalkozásban, amelybe ura bevonta, nem az anyagi eszközök és a hatalom voltak a legfontosabbak, hanem az, hogy ezek segítségével az egész közösség javát szolgáló megújulást mozdítson elő. Ezért elmozdították tisztségéből, küldetését pedig Eljákimra bízták, egy becsületes, külső befolyástól mentes férfira, aki feddhetetlenségében olyan szilárd volt, mint a falba vert szeg, a próféta szavai szerint (vö. Iz 22,23).

Az üzenet világos: mindaz, amik vagyunk és amink van, Isten ajándéka, amelyet azért bízott ránk, hogy az ő kezében egymás számára az üdvösség eszközei lehessünk az igazságosságban, onnan kiindulva, ahol nap mint nap élünk és dolgozunk, és azokkal az emberekkel kezdve, akikkel mindennapjainkat megosztjuk, hogy aztán nagy és nyitott szívvel az egész világ felé forduljunk.

Szent Pál a szentleckében Isten terveiről beszél nekünk, és azt mondja, hogy kifürkészhetetlenek: nem gondolatmeneteinek bonyolultsága miatt, hanem szeretetének lefegyverző mérhetetlensége miatt, amely felülmúl minden képességünket és várakozásunkat, mert „őbelőle, őáltala és őérte van minden” – mondja az apostol (Róm 11,36). Isten egyszerű, mert tiszta szeretet, és bennünket is arra hív, hogy az övéhez hasonló szívvel szeressünk, útjainkat az ő útjaihoz, gondolatainkat az ő gondolataihoz igazítsuk (vö. Róm 11,33).

A becsületesség, az önzetlenség és a jóindulat ezen értékei köztudottan kedvesek Romagna nyílt, vidám természetű, dolgos és szolidáris népe számára. Erről tanúskodik az a sok szent és boldog, aki itt született, gyakorolta a szeretetet és élte az evangéliumot, olykor egészen a vértanúságig. Erről tanúskodik az az elkötelezettség is, amely ma is elevenen él a különféle egyházi valóságokban, a plébániákon, a családokban, az Actio Catholicában, a mozgalmakban és egyesületekben, a segítő szolgálat és a keresztény nevelés intézményeiben. Bizonyára ennek a gazdagságnak is köszönhető – az Adriai-tenger partvidékének és a hátország természeti és művészeti szépségei mellett –, hogy Olaszország és a világ számos részéről évről évre rengetegen érkeznek ide nyaralni.

Ezzel kapcsolatban arra szeretnélek bátorítani benneteket, hogy továbbra is dolgozzatok azért, hogy ez a vidék ne csak a pihenni és kikapcsolódni vágyókat fogadja be, hanem a léleknek is felüdülést kínáljon. Szent II. János Pál, amikor sok évvel ezelőtt itt járt, erről a hivatásról szólva hangsúlyozta, hogy „pihenni nem azt jelenti, hogy elszakadunk önmagunktól. Sőt – mondta –, pihenni azt jelenti, hogy találkozunk önmagunkkal, és kiengesztelődünk bensőnkkel” (Homília a Riminiben bemutatott szentmisén, 1982. augusztus 29.).

A világ, amelyben élünk, a kikapcsolódás sokféle formáját kínálja, némelyikük azonban inkább szétszórtsághoz és romláshoz vezet, mintsem valódi „magunkba szálláshoz”, és ürességet hagy a szívben. Vannak, akik ezeket „menekülésnek” nevezik, mintha a hétköznapi élet börtön volna, amelyből el kell menekülni.

Mi azonban tudjuk, hogy a legigazibb hely, ahol felüdülést találhatunk, ahol találkozhatunk Istennel, hogy valóban találkozhassunk egymással, nem kívül, a zűrzavarban van, hanem bennünk, lelkünk mélyén.

Keresztény közösségként ezért különösen is meghívást kaptunk arra, hogy ápoljuk és továbbadjuk ezt a tapasztalatot: személyes nyitottsággal és vendégszeretettel, valamint intézményeink nyitottságával és befogadókészségével, templomaink gondozottságával és elmélyülést segítő légkörével, továbbá a segítségnyújtásra és a szeretetszolgálatra való készséggel.

Mindezt mind azok iránt, akik egy évnyi munka után jól megérdemelt pihenésre vágynak, mind azok iránt, akik testükben és lelkükben megsebezve, hazájuktól távol menedéket, élelmet és segítséget kérnek.

Püspökötök az egyházmegyéhez intézett egyik levelében ezt írta: „Az imádság, az egység, a meghallgatás, a bátorság, az egyszerűség, a hála, a szépség […] olyan magatartásformákat kívánnak jelölni, amelyek az élet minden egyes mozzanatában mindig jelen vannak” (Nicolò Anselmi püspök: Szeress, légy boldog, és örülj minden jónak, most és mindörökké, lelkipásztori levél, 2024. október 14.). Kedves testvéreim, miközben ismét mindnyájatok figyelmébe ajánlom ezt a fontos felhívást, hogy gondolkodjatok el rajta és váltsátok tettekre, ismét köszönetet mondok nektek a szívélyes fogadtatásért és hitben, örömben megélt részvételetekért, s a Boldogságos Szűz Mária, Szent Gaudentius és védőszentjeitek közbenjárására bízlak benneteket.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír