XIV. Leó pápa vasárnap délben: Gyakran kérdezzük meg magunktól: ki számomra Jézus?

Beszédében arra biztatta a hívőket, hogy újra és újra tegyék fel maguknak a kérdést: ki számukra Jézus, és mit jelent jelenléte az életükben. Hangsúlyozta, hogy a hitet nem egyszer s mindenkorra kapjuk, hanem mindig újra fel kell fedeznünk Krisztus arcát és evangéliumát, és életünk döntéseit összhangba kell hoznunk azzal, amit megvallunk. Kérte, hogy ne elégedjünk meg a hitről hallott közhelyekkel és megszokott válaszokkal, hanem személyes kapcsolatban ismerjük meg Jézust, és maradjunk nyitottak arra, hogy a vele való találkozás új utakra és új döntésekre vezessen bennünket.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közöljük.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

A mai vasárnap evangéliuma (Mt 16,13–20) olyan kérdéssel szembesít bennünket, amely hitünk útján mindannyiunkat személyesen érint: ki valójában Jézus számomra?

Az evangéliumi elbeszélésből megérthetjük, mennyire döntő jelentőségű ez a kérdés a tanítványi lét megélése szempontjából. A tizenkét apostol már sok tekintetben osztozott a Mester életében és szolgálatában, Jézus mégsem vette magától értődőnek, hogy valóban ismerik őt, és megértették Isten országának misztériumát. Ezért, miután megkérdezte, mit gondolnak róla az emberek, közvetlenül hozzájuk fordul: „Hát ti, kinek tartotok engem?” (Mt 16,15).

Testvéreim, ez alapvető fontosságú lépés minden kor tanítványai, mindannyiunk számára. A hitet ugyanis nem egyszer s mindenkorra kapjuk; ellenkezőleg,

mindig újra fel kell fedeznünk Krisztus arcát és evangéliumát, egyre mélyebben meg kell értenünk üzenetét, és meg kell újítanunk életünk döntéseit, hogy összhangban legyenek azzal, amit megvallunk,

legyőzve azt a kísértést, hogy azt higgyük, már mindent tudunk, és hogy a hitet megszokássá tegyük.

A kérdés, amely nap mint nap felvetődik bennünk – ki Jézus számomra, és mit jelent jelenléte az életemben? –, különösen az imádságban és az evangéliumról való elmélkedés során kerül előtérbe; de akkor is, amikor testvéreink sebeivel és szükségleteivel találkozunk, vagy azokban a kapcsolatokban és helyzetekben, amelyek leginkább megszólítják lelkiismeretünket. Egyszóval életünk konkrét megélése során meggyőződhetünk arról, hogy számunkra az Úr Jézus csupán a történelem egyik nagy alakja-e, aki fontos dolgokat mondott és tett, vagy pedig Isten Krisztusa, az, akit azért küldött, hogy bevezessen bennünket az Atya szeretetébe, és átalakítsa életünket és a világot, amelyben élünk.

Kedves testvéreim, tanuljuk meg, hogy ne zárkózzunk be vallási meggyőződéseinkbe és bizonyosságainkba, hogy nyitottak maradjunk a Krisztussal való hiteles kapcsolatra. A keresztény hitet illetően olykor megelégszünk a „hallomásból” szerzett ismeretekkel, a közhelyekkel, azzal, amit – talán jó szándékkal – továbbadtak nekünk. Jézus azonban személyes válaszadásra hív bennünket.

Arra hív, hogy közelről ismerjük meg őt, engedjük, hogy a vele való barátság mélyre hatoljon bennünk, egy mindig új találkozásban, amely azt is kérheti tőlünk, hogy járatlan utakon induljunk el, s az elképzeltektől eltérő döntéseket hozzunk.

Ez egyaránt érvényes személyes utunkra, az Egyház útjára és a lelkipásztori döntésekre is, jóllehet olykor azt gondoljuk, hogy elég úgy haladnunk tovább, ahogyan mindig is tettük.

Fontos hát, hogy gyakran megkérdezzük magunktól:

ki számomra az Úr? Valóban ismerem őt? Mit kér tőlem ma evangéliuma? Milyen lépéseket kellene tennem, milyen döntéseket kellene meghoznom?

Kérjük Szűz Máriát, aki szívében Fián keresztül kereste Isten akaratát, hogy mindig vezessen bennünket a hit útján!

*

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Imáimban gyakran megemlékezem a Kongói Demokratikus Köztársaságról, különösen az ebolajárvány terjedése miatt, amely sajnos sok áldozatot követel. Biztatom a nemzetközi közösséget, hogy adjon megfelelő választ a helyzetre, és a megelőzés munkájába a helyi közösségeket is vonja be, hogy sok ember életét meg lehessen menteni.

Lélekben közel vagyok a Közép-afrikai Köztársaság lakosaihoz is, akik a zamboyéi bányaomlás áldozatait gyászolják. Az Úr fogadja magához azokat, akik életüket vesztették, és támogassa a bányászati helyszínek biztonságának és törvényes működésének biztosítására irányuló erőfeszítéseket.

Holnap lesz a Laziót, Umbriát és Marchét sújtó közép-olaszországi földrengés tizedik évfordulója. Imádkozom az elhunytakért és családjaikért, valamint minden érintett közösségért. A hit és a szolidaritás továbbra is adjon erőt az újjáépítés munkájához.

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és különféle országokból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm a lengyelországi gnieznói székesegyház prímási kórusát, továbbá a Pontifical North American College papnövendékeit és elöljáróit, valamint a bormiói és a valfurvai fiatalokat.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír