XIV. Leó pápa vasárnap délben: Isten országát és igazságát helyezzük minden más elé!

Rámutatott, hogy Isten országa nem szünteti meg az emberi tisztségeket és felelősségeket, hanem

arra hív, hogy megalkuvás nélkül, helytelen becsvágytól és tisztességtelen érdekektől mentesen éljünk, és mindenekelőtt Isten országát keressük.

Hangsúlyozta, hogy Jézus követőinek igazmondóknak, képmutatástól menteseknek és a jó cselekvésére szabadoknak kell lenniük. Az Úrangyala elimádkozása után megemlékezett a századik missziós világnapról, és köszönetet mondott mindazoknak, akik imádkoztak érte, valamint az őt ápoló egészségügyi dolgozóknak.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédének fordítását közöljük.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

A mai liturgiában elhangzó evangélium (Mt 22,15–21) Jézus egyik legismertebb kijelentésével szembesít bennünket: „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené!” (vö. 21. vers). Ezért fontos, hogy abban az összefüggésben szemléljük, amelyben eredetileg elhangzott.

Máté evangélista egy Jézussal szemben ellenséges helyzetet mutat be: a farizeusok összegyűlnek, hogy megtanácskozzák, miként tudnának belekötni Jézus szavaiba (vö. 15. vers). Elhatározzák, hogy elküldenek hozzá néhány embert, akik egy vitatott kérdést tesznek fel neki: „Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?” (17. vers).

A Mester találékonyan válaszol: elkerüli a csapdát, és leleplezi azok képmutatását, akik tőrbe akarják csalni.

Elkéri tőlük az adópénzt, vagyis egy dénárt. Azok odaadják neki, Jézus pedig megkérdezi: „Kinek a képe és a felirata ez?” Így felelnek: „A császáré.” Erre kijelenti: „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené!” (vö. 17–21. vers).

Jézusban olyan Istent szemlélünk, aki nem fél a történelemtől, hanem eljön, hogy benne éljen. Országa nem szünteti meg az emberi tisztségeket és a hozzájuk kapcsolódó felelősséget. Viszont

azt kéri, hogy megalkuvás nélkül éljünk, legyünk mentesek a helytelen becsvágytól és a tisztességtelen érdekektől, s Isten országát és igazságát helyezzük minden más elé

(vö. Mt 6,33). Ebben az összefüggésben különösen figyelemre méltó az a dicséret, amellyel ugyanezek az emberek illetik Jézust, jóllehet rossz szándék vezérli őket: „Mester! Tudjuk, hogy igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy tekintettel az emberek személyére” (16. vers).

Kedves testvéreim, éppen ez jellemzi azt, aki „megadja a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené”: igazmondó, nem fél senkitől, nem képmutató, és szabadon teszi a jót. Kérjük az Urat, segítsen bennünket, hogy ilyenek legyünk! És ajánljuk magunkat Szűz Mária közbenjárásába!

A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Ma tartjuk a századik missziós világnapot. Gondoljunk csak arra, milyen gazdag a missziók elmúlt százéves történelme! Imádkozzunk, hogy az egyház mindig hűséges legyen a feltámadt Úr parancsához: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Mk 16,15).

Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik ezekben a napokban imádkoztak értem. Valóban éreztem a támogatásotokat, köszönöm! Külön is szeretnék köszönetet mondani a Gemelli-klinika orvosainak, ápolóinak és valamennyi munkatársának. Ez a tapasztalat különösen is közel hozott azokhoz, akik betegséggel és testi gyengeséggel küzdenek. Most, hogy túljutottam ezen a nehéz időszakon, mint tudjátok, fokozatosan visszatérek szokásos tevékenységeimhez, továbbra is Isten segítségére és a ti imáitokra támaszkodva.

Még egyszer köszönöm, köszönöm mindenkinek!

Szép vasárnapot kívánok!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír