Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédét közreadjuk.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!
A mai liturgiában az evangéliumi örömhír egyik ragyogó részlete hangzik el, melyet Jézus az egész emberiségnek hirdet: a boldogságok evangéliuma (Mt 5,1–12). Ezek ugyanis olyan fények, amelyeket az Úr a történelem félhomályában gyújt meg, feltárva az üdvösség tervét, amelyet az Atya a Fiú által, a Szentlélek erejében valósít meg.
A hegyen Krisztus átadja tanítványainak az új törvényt, azt, amely az emberi szívbe van írva, s többé nem kőbe van vésve:
ez olyan törvény, amely megújítja életünket, és jóvá teszi azt akkor is, amikor úgy tűnik, hogy a világ szemében kudarcot vallott és nyomorúságos.
Egyedül Isten képes ugyanis boldognak nevezni a szegényeket és a szomorúakat (vö. Mt 5,3–4), mert ő a legfőbb jó, aki végtelen szeretettel ajándékozza magát mindenkinek. Egyedül Isten tudja teljesíteni azok vágyát, akik a békét és az igazságosságot keresik (vö. Mt 5,6.9), mert ő a világ igazságos bírája, az örök béke szerzője. Egyedül Istenben találják meg örömüket a szelídek, az irgalmasok és a tiszta szívűek (Mt 5,7–8), mert ő várakozásuk beteljesedése. Az üldöztetésben Isten a megváltás forrása; a hazugságban az igazság horgonya. Ezért hirdeti Jézus: „Örüljetek és ujjongjatok!” (Mt 5,12).
Ezek a boldogságmondások csak azok számára maradnak meg paradoxonnak, akik úgy vélik, hogy Isten másmilyen, mint amilyennek Krisztus kinyilatkoztatja. Aki arra számít, hogy az erőszakosak mindig uralkodni fognak a földön, meglepődik az Úr szavain.
Aki hozzászokik ahhoz a gondolathoz, hogy a boldogság a gazdagok kiváltsága, könnyen azt hiheti, hogy Jézus ábrándokat kerget. Az ábrándkergetés azonban éppen a Krisztusba vetett hit hiányában rejlik:
ő a szegény, aki mindenkivel megosztja életét; ő a szelíd, aki kitart a szenvedésben; ő a békeszerző, akit kereszthaláláig üldöznek.
Így világítja meg Jézus a történelem értelmét: nem a győztesek által írt történelemét, hanem azét, amelyet Isten az elnyomottak megmentésével valósít meg. A Fiú az Atya szeretetének realizmusával tekint a világra; ezzel szöges ellentétben állnak – ahogyan Ferenc pápa mondta – „a megtévesztés szakemberei, akiket nem szabad követni, mert képtelenek reményt adni” (Úrangyala, 2019. február 17.). Isten viszont reményt ad, elsősorban azoknak, akiket a világ szerencsétlenként félresöpör.
Ezért tehát, kedves testvéreim, a boldogságmondások boldogságunk mutatójává válnak, és arra indítanak, hogy megkérdezzük magunktól, vajon olyasvalaminek tartjuk-e, amit megvásárolhatunk, vagy olyan ajándéknak, amelyet meg kell osztanunk; vajon mulandó tárgyakba vagy életünket kísérő kapcsolatokba vetjük-e reményünket. „Krisztus miatt” (vö. Mt 5,11) és neki köszönhetően válik ugyanis a megpróbáltatások keserűsége a megváltottak örömévé:
Jézus nem távoli vigasztalásról beszél, hanem állandó kegyelemről, mely szüntelenül hordoz bennünket, különösen a megpróbáltatás idején.
A boldogságmondások fölemelik az alázatosakat, és szétszórják a szívükben gőgösöket (vö. Lk 1,51–52). Ezért kérjük a Boldogságos Szűz Máriának, az Úr szolgálóleányának közbenjárását, akit minden nemzedék boldognak hirdet!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Nagy aggodalommal értesültem arról, hogy növekedtek a feszültségek Kuba és az Amerikai Egyesült Államok, két szomszédos ország között. Csatlakozom a kubai püspökök üzenetéhez, és minden felelőst arra kérek, hogy őszinte és hatékony párbeszédet mozdítsanak elő, kerüljék el az erőszakot és kerüljenek minden olyan cselekedetet, amely tovább növelhetné a szeretett kubai nép szenvedéseit. Támogassa és oltalmazza a Cobrei Szűzanya annak a szeretett földnek minden gyermekét!
Imádkozom a Kongói Demokratikus Köztársaságban egy észak-kivui bányában történt földcsuszamlás nagyszámú áldozatáért. Az Úr segítse azt a sokat szenvedő népet!
Imádkozzunk azokért is, akik az elmúlt napokban a Portugáliát és Dél-Itáliát sújtó viharok következtében elhunytak vagy szenvednek. Ne feledkezzünk meg Mozambik lakosságáról sem, melyet áradások tettek súlyosan próbára.
Ma Olaszországban a „háborúk és fegyveres konfliktusok civil áldozatainak nemzeti emléknapját” tartják. Ez a kezdeményezés sajnos tragikusan időszerű: nap mint nap vannak civil áldozatai olyan fegyveres cselekményeknek, amelyek nyíltan megsértik az erkölcsöt és a jogot.
A tegnap és a ma halottai és sebesültjei iránt akkor fejezzük ki igazán tiszteletünket, ha véget vetünk ennek a tűrhetetlen igazságtalanságnak.
Pénteken kezdődik a milánó-cortinai téli olimpia, amelyet a paralimpia követ majd. Jó kívánságaimat küldöm a szervezőknek és minden sportolónak. E nagyszabású sportesemények erős üzenetet hordoznak a testvériségről, és felélesztik a reményt egy békében élő világ iránt. Ez az értelme az olimpiai fegyverszünetnek is, annak az ősi szokásnak, amely az olimpiai játékok megrendezését kíséri. Kívánom, hogy mindazok, akiknek szívén viselik a népek közötti békét, és akik hatalmi pozícióban vannak, e jeles alkalommal konkrét lépéseket tudjanak tenni a feszültség enyhítése és a párbeszéd előmozdítása érdekében.
Köszöntelek mindnyájatokat, kedves római hívek és különféle országokból érkezett zarándokok!
Külön örömmel köszöntöm a lengyelországi siedlcei egyházmegye Világosság-Élet mozgalmának tagjait, akik segédpüspökük kíséretében érkeztek. Köszöntöm az argentinai Paraná, a lengyelországi Chojnice, Varsó, Wrocław és Wągrowiec, a horvátországi Pula és Sinj, valamint Guatemalaváros és San Salvador híveinek csoportjait; továbbá a spanyolországi Badajoz „Rodríguez Moñino” Intézetéből és a Cuencából érkezett diákokat. Köszöntöm továbbá a Milánó közelében fekvő Corbetta Madonna dei Miracoli-kegytemplomának híveit.
Szívből köszönöm imádságaitokat, és szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
