XIV. Leó pápa vasárnap délben (Úrangyala): A betegek az egyház dobogó szívében vannak

XIV. Leó pápa – 2026. november 16., hétfő | 9:18

November 15-én, vasárnap dél körül (magyar idő szerint 18 órakor) a Szentatya Peruban, a cuscói Nagyboldogasszony-székesegyház előtti téren imádkozta el az Úrangyalát.

Megérkezése után XIV. Leó bement a székesegyházba, hogy lerója tiszteletét a nemrég elhunyt Richard Daniel Alarcón Urrutia nyugalmazott cuscói érsek sírjánál.

Az imádságot megelőzően Lizardo Estrada Herrera érsek, Cusco főpásztora köszöntötte a pápát.

Beszédében a Szentatya a talentumokról szóló evangéliumi példabeszédből kiindulva arra buzdított, hogy Isten ajándékait szeretetben kamatoztassuk, és osszuk meg másokkal. Hangsúlyozta a betegek méltóságát és szenvedésük lelki értékét, a papokat és a megszentelt személyeket pedig arra hívta, hogy nagylelkűen adják oda életüket Krisztusért. A Földrengések Urának tisztelete kapcsán Isten oltalmazó szeretetére és az egyetemes egyházzal való közösségre emlékeztetett, végül Szűz Mária példáját állította a hívők elé.

Az Úrangyala után bemutatták a Señor de los Temblores (a Földrengések Ura) tiszteletére szánt leplet, és ajándékot adtak a Szentatyának. A közös imádságon mintegy hatvenezer hívő vett részt.

Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük XIV. Leó pápa beszédét, melyet a Mária-ima bevezetéseként mondott.

Kedves testvéreim! Szép vasárnapot kívánok!

Nagy öröm számomra, hogy ma itt lehetek köztetek, megtapasztalhatom szereteteteket és az ebben a gyönyörű közösségben lüktető élő hitet. Örülök, hogy együtt lehetek beteg és idős testvéreinkkel, a papokkal és a megszentelt életet élőkkel. Különös szeretettel és hálával emlékezünk meg Richard Alarcón érsek úrról, akit Szűz Mária szerető közbenjárásába ajánlunk.

Ezen a délelőttön közöttünk szemlélhetjük a Földrengések Urának, Taytachának, Cusco oltalmazójának ezt a gyönyörű képmását.

A mai liturgia Szent Máté evangéliumának egy gyönyörű, ugyanakkor igen magas követelményeket támasztó szakaszával ajándékoz meg bennünket: a talentumokról szóló példabeszéddel (vö. Mt 25,14–30).

Ezek az ókori pénzegységek mindazt jelképezik, amit az Úr ingyenesen adott nekünk: életünket, hitünket, hivatásunkat. Ha azonban egyetlen szóban szeretnénk összefoglalni, akkor az ő szeretetét jelképezik, amelyet azért ajándékoz nekünk, hogy életünkben gyarapítsuk, és megosszuk másokkal.

Rátok gondolok, kedves testvéreim, akik betegség miatt testetekben és lelketekben szenvedtek. A selejtezés kultúrája és az anyagi termelékenység szemlélete által meghatározott világ a betegséget olyan szerencsétlenségnek tekinti, amely megfosztja az embert értékétől. Milyen hatalmas hazugság!

Az evangélium fényében a hittel megélt és Krisztus szenvedésének misztériumához kapcsolt betegség olyan út, amelyen növekedhetünk az ő szeretetében, és megoszthatjuk azt másokkal.

Ti az egyház dobogó szívében vagytok: szenvedésetek, melyet szeretettel ajánlotok fel a lelkek üdvéért, a hivatásokért és a békéért, lelki erővé válik; gyengeségetek isteni erővé alakul, mely megsokszorozza a szeretet és a megváltás talentumait.

Tanúi voltatok annak, ahogyan Richard érsek atya felajánlotta önmagát, az Úr keresztjébe kapaszkodott, hogy életet adjon.

Most hozzátok fordulok, szeretett fiaim és leányaim, akik az Úrnak szenteltétek magatokat: papok, szerzetesek és szerzetesnők, akik mindent elhagytatok, hogy a Mester nyomába szegődjetek. Az Úr ránk bízta Isten igéjének, a szentségeknek, Isten népe pásztori vezetésének, valamint az evangéliumi tanácsok, a szegénység, tisztaság és engedelmesség szépségének talentumait.

Milyen mérhetetlen felelősséget hordozunk törékeny agyagkezünkben! Ne féljünk odaadni életünket, feláldozni magunkat Krisztusért; így válunk Isten irgalmasságának látható jeleivé!

És ez a legjobb módja annak, hogy hivatásokat ébresszünk.

Kedves testvéreim! Tekintetünket a Földrengések Urának áldott képmására emeljük. 1650-ben, amikor a föld megrendült, pusztulást okozott, és rémületet keltett őseitek körében, elegendő volt, hogy a szent képmást kivigyék az utcákra: az utórengések megszűntek, és ismét béke honolt. Cusco népe és egész Peru azóta tudja, hogy Taytachában biztos menedéket talál minden viharban, mozdíthatatlan horgonyt a történelem megrázkódtatásai közepette.

A közösségetekkel való lelki egységem látható jeleként ma különleges módon szeretném kifejezni tiszteletemet: gyermeki szeretettel felkínálok egy leplet, hogy helyezzék az Úr Jézus eme képmására. Ez a pápa gyengéd simogatása szeretne lenni egy olyan nép számára, amely méltósággal és keresztény reménnyel tud szenvedni.

Amikor meglátjátok a Földrengések Urának ezzel a lepellel felöltöztetett képmását, emlékezzetek arra, hogy

az egyetemes egyház veletek van.

Most gyermeki bizalommal Szűz Máriához fordulunk. Tőle tanuljuk meg, hogy ne féljünk, és ne ássuk el a kapott kegyelmet. Hálatelt szívvel mondjuk el az Úrangyalát, és különösen is imádkozunk a betegek egészségéért, valamint a papok és a megszentelt személyek életszentségéért.

Isten áldjon meg benneteket, és a Földrengések Ura őrizze meg életeteket mindenkor békében!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria