XIV. Leó pápa vasárnap délben: A vasárnapi eucharisztia nélkülözhetetlen a keresztény élet számára

Beszédében a napi evangéliumból kiindulva arra emlékeztetett, hogy a Jézusban való hit a találkozásból fakad, a többiekben jelen lévő Jézussal és a szeretetből fakadó tettek jeleivel való találkozásból.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes beszédét közreadjuk.

Kedves testvéreim, szép vasárnapot és ismételten áldott húsvétot kívánok!

Ma, húsvét második vasárnapján, melyet Szent II. János Pál az isteni irgalmasságnak szentelt, az evangéliumban arról hallunk, hogy a feltámadt Jézus megjelenik Tamás apostolnak (vö. Jn 20,19–31).

Az esemény húsvét után nyolc nappal történik, amikor a közösség együtt van, Tamás ekkor találkozik a Mesterrel, aki arra kéri, hogy nézze meg a szegek helyét, tegye kezét oldalának sebébe, és higgyen (vö. Jn 20,27). Ez a jelenet arra késztet bennünket, hogy elgondolkodjunk a feltámadott Jézussal való találkozásunkon. Hol találhatjuk meg? Hogyan ismerhetjük fel? Hogyan hihetünk benne? Szent János, aki elbeszéli az eseményt, pontos útmutatást ad: Tamás a nyolcadik napon, az összegyűlt közösségben találkozik Jézussal, és áldozatának jeleiben ismeri fel. Ebből a tapasztalatból fakad hitvallása, az egész negyedik evangélium legmagasabb rendű hitvallása: „Én Uram, én Istenem!” (Jn 20,29).

Kétségtelen, hogy nem mindig könnyű hinni. Nem volt az Tamás számára, és számunkra sem az. A hit táplálásra és támogatásra szorul. Ezért a „nyolcadik napon”, vagyis

minden vasárnap az Egyház arra hív bennünket, hogy tegyük azt, amit az első tanítványok: gyűljünk össze és együtt ünnepeljük az eucharisztiát.

Ebben hallgatjuk Jézus szavait, imádkozunk, megvalljuk hitünket, szeretetben megosztjuk Isten ajándékait, életünket Krisztus áldozatával egyesítve felajánljuk, testével és vérével táplálkozunk, hogy azután mi magunk is feltámadásának tanúivá legyünk, amint azt a „mise” szó is jelzi, amely „küldést”, „missziót” jelent (vö. A Katolikus Egyház katekizmusa, 1332).

A vasárnapi eucharisztia nélkülözhetetlen a keresztény élet számára.

Holnap apostoli útra indulok Afrikába, s éppen az afrikai Egyház első századainak vértanúi, az abitenei vértanúk hagytak ránk ezzel kapcsolatban gyönyörű tanúságtételt. Amikor felajánlották nekik, hogy életben maradhatnak, ha lemondanak az eucharisztia ünnepléséről, azt válaszolták, hogy nem tudnak élni az Úr napjának ünneplése nélkül. Hitünk ott táplálkozik és növekszik. Ott egyesülnek – bár korlátozott – erőfeszítéseink, Isten kegyelme által, mint egyetlen test – Krisztus teste – tagjainak cselekedetei, az egész emberiséget átfogó egyetlen nagy üdvösségterv megvalósításában.

Az eucharisztia által a mi kezünk is a „Feltámadott kezévé” válik, az ő jelenlétének, irgalmának és békéjének tanújává, a munka, az áldozatok, a betegség és az évek múlásának jeleiben, amelyek gyakran belé vannak vésődve, mintha egy simogatás, egy kézfogás vagy egy szeretetből fakadó cselekedet gyöngédségének nyomai lennének.

Kedves testvéreim, egy olyan világban, amelynek nagy szüksége van a békére, ez még inkább arra kötelez bennünket, hogy

állhatatosak és hűségesek legyünk a Feltámadottal való eucharisztikus találkozásunkhoz, hogy onnan kiindulva a szeretet tanúságtevői és a kiengesztelődés hordozói legyünk.

Segítsen bennünket ebben a Boldogságos Szűz Mária, aki azért boldog, mert elsőként hitt, anélkül, hogy látott volna (vö. Jn 20,29).

A Szentatya szavai a Regina caeli imádság elmondása után:

Kedves testvéreim!

Ma számos keleti egyház ünnepli a húsvétot a Julián-naptár szerint. E közösségek mindegyikének szívélyes békekívánságomat küldöm, a Feltámadt Úrban való hit közösségében. Ezt kísérem még buzgóbb imádsággal mindazokért, akik a háború miatt szenvednek, különösen a kedves ukrán népért. Krisztus világossága vigasztalja meg a szomorú szíveket, és erősítse meg a béke reményét! Ne lankadjon a nemzetközi közösség figyelme e háború drámája iránt!

A szeretett libanoni néphez is különösen közel állok ezekben a fájdalommal, félelemmel és Istenbe vetett legyőzhetetlen reménnyel teli napokban. Az emberiesség elve, amely minden ember lelkiismeretébe van írva, és amelyet a nemzetközi jog is elismer, magával hozza azt az erkölcsi kötelezettséget, hogy megvédjük a polgári lakosságot a háború szörnyű következményeitől. Felhívással fordulok a konfliktusban álló felekhez, hogy tartsanak tűzszünetet, és sürgősen békés megoldást keressenek.

Szerdán lesz három éve annak, hogy megkezdődött a véres konfliktus Szudánban. Mennyit szenved a szudáni nép, mely ártatlan áldozata ennek az embertelen tragédiának!

Sürgető felhívással fordulok a harcoló felekhez, hogy tegyék le a fegyvert, és előzetes kikötések nélkül kezdjenek őszinte párbeszédet, hogy ez a testvérháború mielőbb véget érjen.

Most pedig köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok! Külön is köszöntöm azokat a híveket, akik az isteni irgalmasság vasárnapját a Santo Spirito in Sassia-kegytemplomban ünnepelték.

Köszöntöm a Musikverein Kleinraming zenekart az ausztriai linzi egyházmegyéből, a Lengyelországból érkezett híveket; továbbá a párizsi Collège Saint Jean de Passy fiataljait és a Fokoláre Mozgalom különféle nemzetiségű fiataljait. Köszöntöm a San Benedetto Po közösség zarándokcsoportját, valamint a Santarcangelo di Romagna-i és a San Vito-i bérmálkozókat.

Holnap tíznapos apostoli útra indulok négy afrikai országba: Algériába, Kamerunba, Angolába és Egyenlítői-Guineába. Kérlek benneteket, kísérjetek imáitokkal. Köszönöm!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír