„Próféta és pap volt” – Ferenc pápa és az anglikán prímás is búcsúzik Desmond Tututól

Desmond Tutu „az evangéliumot szolgálta a rasszok közötti egyenlőség és a dél-afrikai kiengesztelődés előmozdításán keresztül” – írta a Szentatya az afrikai ország apostoli nunciusának, Peter B. Wells érseknek küldött táviratában, amelyben megemlékezett a kilencvenévesen elhunyt anglikán érsekről. Kifejezte részvétét a családja és szerettei felé, „Isten szeretetteljes irgalmára bízva lelkét, a béke és a Jézus Krisztusban való vigasztalódás isteni áldását kérve mindenkire, aki siratja halálát, a feltámadás szilárd és biztos reményében”.

Desmond Tutu az apartheiddel szembeni ellenállás szimbóluma, a kiengesztelődés előmozdítója, Dél-Afrika lelkiismerete volt. 1984-ben neki ítélték a Nobel-békedíjat fáradhatatlan küzdelméért a fajgyűlölő rezsim ellen, és azért, mert támogatta a nemzeti kiengesztelődés folyamatát országában, kitartóan védte az emberi jogokat.

Desmond Tutu 1931. október 7-én született Klerksdorp bányavárosban, Johannesburgtól délnyugatra. A kirekesztő rezsim legsötétebb éveiben békés felvonulásokat szervezett, nemzetközi szankciókat kért a pretoriai fehér rezsim ellen. Nelson Mandela dél-afrikai elnökkel együtt hozta létre az Igazság és Megbékélés Bizottságát, hogy elősegítsék a kiengesztelődést az ország két része között, hogy túllépjenek a fajgyűlöleten, fényt derítsenek a fehérek uralma alatti kegyetlenkedésekre, ugyanakkor elősegítsék egyrészről a megbocsátást, másrészről pedig az áldozatok családjai felé az erkölcsi jóvátételt.

Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök mély szomorúságának adott hangot az érsek halála miatt, aki „az ország történelmének egyik legfontosabb alakja” volt, a kiváló dél-afrikaiak azon generációjához tartozott, akik örökségül hagyták nekik a felszabadult Dél-Afrikát. Hazafiként emlékezett rá, olyan vezetőként, aki „egyesítette a hitet és a cselekedeteket, különlegesen bölcs és következetes volt, képes volt győzni az apartheid felett, mindig közel állt azokhoz, akik elnyomást, igazságtalanságot, erőszakot szenvedtek el, képes volt megmutatni, mint jelent a kiengesztelődés és a megbocsátás.”

Justin Welby anglikán prímás úgy búcsúzott Desmond Tututól, mint „az igazság nagy harcosától, aki soha nem szűnt meg küzdeni… Tutu érsek próféta és pap volt, a szavak és a tettek embere, olyan ember, aki megtestesítette a reményt és az örömet, ami az élete alapját jelentette. Különleges bátorsággal rendelkezett: amikor a rendőrség behatolt a capetowni székesegyházba, eléjük állt, végigtáncolt a folyosón.”

Az Egyesült Államok elnöke, Joe Biden úgy fogalmazott: „öröksége túlmutat a határokon és visszhangozni fog évtizedeken keresztül”. António Guterres ENSZ-főtitkár arról beszélt, hogy „rendíthetetlen hangja volt azoknak, akiknek nincs hangjuk”.

A Sant’Egidio közösség szeretettel emlékszik Desmond Tutura, régi jó barátjukra, akivel számtalan alkalommal együtt voltak jelen imádságban vagy a békéért, Afrika jövőjéért, az emberi jogokért, a halálbüntetés ellen való küzdelemben. 1988-ban ő nyitotta meg Rómában az Ábrahám sátra elnevezésű épületet, a közösség első otthonát menekültek számára. „Amikor látlak benneteket karácsonykor a Santa Maria in Trastevere-bazilikában a szegényekkel az ebéden, Isten mosolyog” – mondta egy római látogatása alkalmával. Szeretettel és annak tudatában emlékeznek rá, hogy „nagy erő van a béke örökségében, amelyet ránk hagyott”.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Vatican News

Magyar Kurír