A Római Kúria lelkigyakorlata Aricciában: Ne álljunk ellen a kegyelemnek!

Mózes ellene mond a „fáraói modellnek”, mely mindent az egyiptomiak szolgálatába akar állítani és ami elvárja, hogy mindenki e célért feláldozza magát. Ám Izrael Istene radikális változást kezdeményez, amikor rámutat az idegenek, az elnyomottak, a kizsákmányoltak jogaira. Mindez egy „olyan rendszer javát szolgálja, amely a Szentlélek megnyilvánulása”. Bovati atya elmélkedésében a Kivonulás könyvét, Máté evangéliumát és a zsoltárokat használta bibliai hivatkozásként.

A Szentlélek a másokról, az utolsókról beszél, és elveti azokat, akik ellenállnak a kegyelemnek, amiről a próféták szóltak. Mózes azért küldetett, hogy megszabadítsa az elnyomottakat, a fáraó pedig a romboló hatalom megtestesítője az elnyomottakkal szemben. Mindez visszhangra talál a mai valóságban, amikor tanúi vagyunk számos szenvedésnek és üldöztetésnek, mely azokat éri, akik elutasítják a zsarnoki rendszereket – mondta a jezsuita teológus. A gőgös hatalmaskodásra azonban nem válaszolhatunk a saját fegyverével, erőszakkal, hanem csak szelídséggel és vértanúsággal. A bűn megjelenik a mai struktúrákban is; erő, cselszövés, pénz, hatalom és a mások alávetése formájában jelenik meg kísértésként. Ezek közül részletesen az „Isten iránti engedelmesség elutasításának” különféle formáit elemezte a teológus.

Hatalom híján is működik ez a gőgös modell az önmeghatározáshoz, a szabadsághoz, a szabad döntéshez való jogra hivatkozva. Egyedül értelmes lehetőségként, vallási semlegességként és etikai relativizmusként tünteti fel magát, ami abszolutizálja a saját érzéseket, a saját véleményt és a saját döntést.

A mai társadalom olyan ideológiát terjeszt, mely elutasítja az Úr iránti engedelmességet, főleg Nyugaton, ahonnan indult az Istentől, a keresztény hittől és az egyházi tanítás iránti engedelmességtől való eltávolodás. Ez a kegyelem elutasításának a mai oka. 

A mi felelősségünk ebben a folyamatban a formalizmus, a külsőségesség és az anyagias lelkület lehet. Egy másik veszélyforrás a törvények kanonizált rendjéhez, az érvényes gyakorlathoz, a változtathatatlan kifejezési formákhoz való ragaszkodás, mely ugyancsak ellenáll a próféta kívánta változásnak.

Nem elég a hagyományra hivatkozni, ha közben elvetjük a megújulás kovászát.

Elmélkedése végén a szónok – ismét a fáraó példájából kiindulva – felhívta a figyelmet a verbális agresszió, a termelés abszolutizálása,  a nyugalmas életre törekvés, valamint a féltékenység és a gőg kísértésének veszélyeire is.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír