Izjum a Harkivi terület Izjumi járásának székhelye, az orosz hadsereg által feldúlt város, ahol az orosz invázió kezdete óta felfedezett legnagyobb tömegsír található. Több mint négyszáz, az erdőben elrejtett holttest tanúskodik a hat hónapos megszállásról a Harkivi terület Donbász felé eső részében. A sportpálya melletti kulturális központ épületén látszanak a tüzérségi lövedékek nyomai, amelyek áttörték a falakat is. A főutcán pedig a házak és üzletek helyén törmelékhalmok maradtak.
„Vannak, akik ellenálltak a megszállásnak, és soha nem mentek el; vannak, akik a felszabadulás után (a 2022. szeptemberi harkivi ellentámadás – a szerk.) tértek vissza. De itt a helyzet továbbra is drámai – mondja Petro Maika görögkatolikus pap. – Az emberek sírva jönnek hozzám: »Házaink romba dőlve; nincsenek ablakok; a gyerekeknek nincsenek ruháik.« Az anyák ruhát kérnek, az apák pedig valamit, hogy kijavítsák a helyiségeket, ahol laknak. A tél közeleg, és mindenki azt mondja, hogy fél a hidegtől.
Kályhát és tűzifát kérnek. De én nem ígérhetek semmit. Mindig azt válaszolom, hogy mindent odaadok nekik, amit csak hoznak nekem.”
Petro Maika maga is osztozik a sérült közösség sorsában. Hónapokon át dermesztő hidegben aludt egy heverőn egy olyan szobában, amelynek a fala repedésekkel volt tele, az ablakokon pedig deszkák voltak. Szegény a szegények között. A lakás egy szovjet stílusú bérház földszintjén található a Nezalezsnosztyi utcában. A kis folyosón túl a nappali még rosszabb állapotban van. „Mivel elérte az előtte lévő ipari komplexumba csapódott rakéta lökéshulláma” – magyarázta Petro atya, rámutatva az utca másik oldalán a járdára lógó betonlemezre, amely a hatszáz nappal ezelőtt eltalált katonai gyártóüzemből való. Bár négy emelettel feljebb költözött, az otthona továbbra is az, ahová néhány lépcsőn lehet feljutni: „És itt, ahol a bombázás jelei látszanak, épül majd az első katolikus kápolna Izjumban” – jelentette ki. Mert a Görögkatolikus Egyház úgy döntött, hogy a 2022. szeptemberi felszabadulás után elkezd „élni” a városban.
A remény jele akarunk lenni”
– mondta Petro Maika, aki egy évvel ezelőtt, 49 évesen hagyta el az ország nyugati részén fekvő, biztonságosabb Ternopili területet, hogy a határon folytathassa lelkipásztori szolgálatát.
Az első plébánost Izjumban azután kellett volna beiktatni, hogy megépült a templom. „A hatóságok még a háború előtt nekünk adták ezt a földet. Meg akartuk kezdeni az építkezést.” Most a telek aknákkal van tele. „Ki tudja, mikor tisztítják meg?” – sóhajtott a pap. Hogy őrizzék, egy kék színű karitászsátor áll ott, amely egyben humanitárius központként és imahelyiségként is szolgál. „A plébános mindenesetre így is megérkezett” – mosolygott Petro atya. A romos lakásban egy kis asztalon celebrálta az első liturgiát. „A kápolna Olaszországnak és a Como tartománybeli Maccio városából származó »A béke határai« csoportnak köszönhetően fog felépülni; ők támogatják a munkánkat” – emelte ki.
A sárfoltos reverenda kitartó, de megfáradt nép közelségéről tanúskodik. „Munka nincs, legfeljebb úgy tudnak egy kis pénzt összeszedni, hogy takarítják az utcákat, vagy eladnak valamit a piacon – számolt be a plébános. – A gyerekek nem mennek iskolába: csak online leckék vannak, azok is csak akkor, amikor működik a hálózati kapcsolat. Tudjuk, hogy ez egy olyan város, amelyet nemcsak megpróbáltak, hanem újra veszélyben van” – tette hozzá. Az orosz hadsereg folyamatos offenzívákat indít a Kupjanszk és Liman közötti útvonalon. Az ukrán fegyveres erők az elmúlt 24 órában kilencet visszavertek. És ha a Kreml katonáinak sikerülne előrenyomulniuk, a következő állomás Izjum, majd Harkiv, az ország második legnagyobb városa lenne. Eközben a város a hozzá tartozó járással együtt továbbra is rakéták célpontja. „Nem lehet a gonoszé az utolsó szó – zárja beszámolóját Petro Maika. – Az emberek összeszorítják a fogukat, és várják a békét.”
Forrás: Avvenire
Fotó: Giacomo Gambassi/Avvenire; ANSA; (archív) Vatican News
Hollósi Judit/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria