Bemutatjuk Egyházunk új szentjeit – José Gregorio Hernández Cisneros, a szegények orvosa

José Gregorio Hernández Cisneros – hét gyermek közül másodikként – 1864. október 26-án született a venezuelai Isnotúban, Trujillo államban, Benigno Hernández Manzaneda és Giuseppina Antonia Cisneros y Mansilla gyermekeként. Édesanyja nagyon jólelkű és szeretetteljes asszony volt, szilárd keresztény nevelésben részesítette fiát, aki azt írta róla: „A bölcsőtől kezdve az erényre tanított, Isten ismeretében nevelt fel, és a szent szeretetet adta nekem vezetőként.”

Négy éven át Isnotú egyetlen magániskolájába járt. 1878-ban a caracasi Villegas kollégiumba ment, ahol előkészítő és filozófiai tanulmányokat folytatott. Kiemelkedett eszével, szorgalmával és eredményeivel. Mintaként szolgált vallásos, imádságos életével, erényeivel és kötelességtudásával. Miután filozófiából diplomát szerzett, beiratkozott a Caracasi Egyetem orvosi karára. Ebben a materialista környezetben hitével és erkölcsiségével példát mutatott társainak, akik nagy tisztelettel és megbecsüléssel voltak iránta.

Kiváló eredménnyel végzett, majd megkezdte orvosi pályafutását. 1889-ben kiemelkedő képességei miatt a venezuelai elnök kijelölte arra, hogy Párizsban mikrobiológiai, bakteriológiai, szövettani és kísérleti élettani képzésen vegyen részt, olyan tárgyakat tanuljon, amelyeket akkor még nem oktattak a Caracasi Egyetemen. A híres párizsi Duval professzor egy levelében kijelentette, hogy Hernández doktor az irányítása alatt olyan szakértelemre tett szert, hogy büszkén vallotta tanítványának. Párizsban nemcsak intelligenciájával és a tanulmányokban való elkötelezettségével, hanem vallásosságával és tisztaságával is kitűnt, ellent tudott állni az erkölcstelen társak csábításainak.

Visszatérve Venezuelába, 27 évesen megkezdte egyetemi karrierjét. Az orvosi karon megalapította a szövettan, a patológia, a kísérleti élettan és a bakteriológia tanszékeket. Félelem nélkül, nyíltan vallotta meg hitét. Mindennap részt vett a szentmisén, és áldozott. Az órák előtt keresztet vetett. Belépett a harmadrendi ferencesek közé, és hűségesen követte szabályaikat. Orvosi praxisában előnyben részesítette a szegényeket, akiktől nem kért semmiféle díjazást, sőt, gyakran pénzt adott nekik a gyógyszerekre. Emiatt „a szegények orvosa” néven ismerték.

Hivatása csúcspontján volt, amikor megérett benne a döntés, és 1908. július 16-án lelkivezetője, Castro caracasi érsek beleegyezésével belépett a farnetai karthauzi kolostorba (Lucca). Augusztus 20-án felöltötte a rendi ruhát, és Marcello testvér néven megkezdte a szerzetesi életet. Azonban mindössze kilenc hónap után, egészségi állapotának romlása miatt kénytelen volt visszatérni Venezuelába, remélve, hogy egészsége helyreáll, és mihamarabb visszatérhet a karthauzi rendbe. Belépett a caracasi egyházmegyei szemináriumba, hogy pap legyen, de rövid időn belül kilépett, hogy folytassa az oktatást és orvosi hivatását.

Amikor egészségi állapota javult, 1913-ban belépett a római Latin-amerikai Piusz Kollégiumba. Itt azonban csupán nyolc hónapig maradt, mert ismét súlyos mellhártyagyulladása és kezdődő tuberkulózisa lett. Visszatért szülőföldjére, professzorként és orvosként dolgozott, lélekben Istent követve, testvérei szolgálatában.

1919. június 29-én meghalt egy tragikus balesetben, elgázolta egy autó, miközben gyógyszert vitt egy betegéhez. Razzetti doktor, akit a sürgősségire hívtak, nem volt vallásos, de amikor meglátta a holttestet, így kiáltott: „Ez az ember egy szent volt.” A sírfeliratra pályázatot írtak ki, és E. G. Machado, a Nemzeti Könyvtár igazgatója mondatát választották: „Dr. José Gregorio Hernández – Kiváló orvos és példás keresztény. Tudása révén bölcs volt, erényei révén igaz. Halála nemzeti tragédia.”

A boldoggáavatási eljárás

Mivel kitartóan terjedt a hír életszentségéről, a caracasi püspök 1949-ben megkezdte  az egyházmegyei eljárást, ami 1958-ig tartott. A szentszéki szakasz 1973-ban indult, és 1976-ban zárult le.

A positio super virtutibus előkészítése után, 1985. szeptember 24-én a teológusok bizottsága kedvező döntést hozott, és 1985. december 17-én a bíborosok és püspökök bizottságának ülése is pozitívan döntött. II. János Pál pápa 1986. január 16-án engedélyezte a Szentek Ügyei Kongregációjának, hogy kiadja a dekrétumot.

A boldoggá avatás felé

José Gregorio Hernández Cisneros boldoggá avatásához az ügy iratanyagával a kongregáció elé terjesztettek egy közbenjárására történt csodás gyógyulást, amely egy kislánnyal történt, akinek diagnózisa „lőfegyver okozta nagyon súlyos fej- és agysérülés, koponyaseb” volt. Az eset 2017. március 15-én történt Venezuelában. A gyermek, aki 2006-ban született, március 10-én az apjával motoron ült, amikor egy fegyveres rablás során súlyosan megsebesült. A kislányt 2 méter távolságból több lövéssel vadászpuskával fejbe lőtték, agysérülést szenvedett. Anyja sietett a segítségére, egy kis motorcsónakkal kórházba szállította, ahová a sérülés után körülbelül négy órával érkezett meg. Jobb oldali parietális koponyatörést szenvedett, több csont- és fémdarab került az agyszövetbe. Ezt követően a kislány neurológiai állapota egyértelműen romlott. Különböző nehézségek miatt az idegsebész csak 48 órával a trauma után tudta megvizsgálni, és megállapította, hogy „az agyszövet a lövések okozta koponyasérüléseken át szivárgott”. Ugyanezen a napon döntés született a kislány átszállításáról egy magánklinikára, ahol kényes idegsebészeti beavatkozáson esett át. Az orvosok tájékoztatták az anyát, hogy ha a kislány túléli a műtétet, akkor is maradnak nála idegrendszeri rendellenességek és fogyatékosságok. 2017. március 15-én azonban hirtelen és váratlan javulás következett be. Március 30-án jó egészségi állapotban, idegrendszeri és kognitív károsodás nélkül engedték haza. Édesanyja tiszteletreméltó Isten szolgája, José Gregorio Hernández Cisneros közbenjárását kérte gyermekéért. Miután tudomást szerzett lánya súlyos állapotáról, könyörögni kezdett hozzá, hogy járjon közben a gyógyulásáért. Imájához családtagjai és mások is csatlakoztak.

A szentté avatás felé

2024. március 26-án a caracasi érsek, Baltazar Enrique Porras Cardozo kérte a Szentatyát, hogy folytassa le az eljárást boldog José Gregorio Hernández Cisneros szentté avatásához. Ugyanezt a kérelmet terjesztette elő a Venezuelai Püspöki Konferencia is. Később további kérelmek érkeztek érsekek és püspökök részéről Venezuelából, Spanyolországból, Kolumbiából, Argentínából, az Egyesült Államokból, Ecuadorból, a Holland Antillákról és a venezuelai apostoli nunciustól. E levelek azt bizonyítják, hogy a boldogot ismerik és tisztelik messze a hazáján túl is. Számos ajánlás érkezett papoktól, plébánosoktól és szentélyek rektoraitól a világ különböző helyeiről. Emellett számos levél érkezett a megszentelt élet intézményei és hívők közösségei részéről is. Boldog Cisnerost különböző helyeken tisztelik, egészségügyi intézményekben és kórházakban, iskolákban és szentélyekben, ahol a képét kiteszik. Tiszteletére művészeti rendezvényeket, színházi előadásokat és festménykiállításokat szerveznek, szobrokat, emlékműveket állítanak. Különösen érdekes, hogy alakja mélyen gyökerezik és jelen van a népi kultúrában és a népi vallásosságban, ahogy azt fényképei és járműveken, buszok hátulján látható portréi tanúsítják.

Mindez nyilvánvalóvá teszi, hogy a szent orvos iránti tisztelet széles körben elterjedt a hívők között. Számos szentmisét kérnek hálából az imameghallgatásokért, sok hívő zarándokol Isnotúba, a szülőhelyére, és a caracasi Candelária-templomba a neki szentelt oltárhoz.

Hernández Cisneros különösen tisztelt életpéldája, az irgalmas szeretet megnyilvánulásai, misszionáriusi lelkesedése és evangéliumi tanúságtételei miatt, amelyek az orvosi hivatás világában nyilvánulnak meg, és ezért a szegények orvosa néven ismerik. Emellett úgy emlegetik, mint a szeretet szentjét, és jelentős tiszteletben részesül a népi vallásosságban nemcsak hazájában, Venezuelában, valamint Ecuadorban és Kolumbiában, hanem sok más latin-amerikai országban és az Ibériai-félszigeten is. E helyeken a Cisneros közbenjárásáért mondott imákat lelki, fizikai gyógyulásokkal és csodás beavatkozásokkal kapcsolják össze, és az elmúlt években számos kiadványt, kiállítást és tanulmányi napot szenteltek neki.

A kérvények befogadását követően a Szentatya engedélyezte, hogy a dikasztérium eljárást indítson Boldog Hernández Cisneros szentté avatása érdekében. Később előkészítették a positio super canonisationét, amelynek célja nemcsak a boldog iránti tisztelet folyamatosságának és növekedésének bizonyítása volt, hanem az is, hogy alátámassza példájának vonzerejét és közbenjárásának fontosságát a legnagyobb szükséget szenvedők és a betegek problémáinak megoldásában.

A bíborosi és püspöki bizottság ülése egyhangúlag pozitív döntést hozott Boldog Hernández Cisneros szentté avatásának lehetőségéről. Hangsúlyozták példájának aktuális jelentőségét, különös tekintettel katolikus orvosi elkötelezettségére, amely az eucharisztikus szeretet tanúságtételén, a szegények iránti elkötelezettségen keresztül is megnyilvánult.

Forrás: Causesanti.it

Fotó: Wikipedia; Osservatoreromano.it

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír