Bemutatjuk Egyházunk új szentjeit – Peter To Rot vértanú, a házasság szentségének védelmezője

„Azokért vagyok itt, akik megszegik házassági fogadalmukat, és azokért, akik nem akarják, hogy Isten műve tovább folytatódjék.”

Peter To Rot 1912-ben született Rakunai nevű kis faluban, harminc évvel azután, hogy 1882-ben az első misszionáriusok megérkeztek Új-Britannia szigetére, amely ma Pápua Új-Guinea része. Édesapja, Angelo To Puia, a falu törzsfőnöke, és édesanyja, Maria Ia Tumul felnőttként keresztelkedtek meg, így szülőföldjük első keresztény nemzedékéhez tartoztak. E házasságból született hat gyermekből Peter volt a harmadik.

A harmincas évek elején, alig 18 évesen, Peter belépett a katekéta iskolába. 1933-ban, az év elején hazatért, hogy katekétaként megkezdje szolgálatát – mindössze 21 évesen. 1936-ra, három év szolgálat után, Peter To Rot már elnyerte Rakunai és a környező falvak lakóinak szeretetét és tiszteletét. 1936. november 11-én a rakunai plébániatemplomban házasságot kötött Paula Ia Varpittal; három gyermekük született.

1942-ben, amikor a japánok megszállták az akkori Pápua Új-Guinea egy részét, a legelső intézkedéseik egyike az volt, hogy bebörtönözték az összes külföldi misszionáriust. Papok híján – mivel akkor még nem létezett helyi klérus – Új-Britannia híveinek ezrei maradtak lelkipásztorok nélkül, akik vezették volna őket, és senki sem volt, aki őrizte volna hitüket. Ebben a sorsdöntő pillanatban a harmincéves fiatal katekéta, Peter To Rot, a hit óriásaként emelkedett ki: magára vállalta a felelősséget, hogy életben tartsa népe reményét és hitét. A japánok által előírt vallásgyakorlási tilalmak ellenére Peter To Rot példamutató apostoli szolgálatot végzett falujában és a szomszédos közösségekben is, mert sok katekéta félelmében felhagyott hivatásával. Peter teljes idejét a betegek látogatásának, a gyermekek megkeresztelésének, a közösséggel való imádságnak, a jegyespárok házasságra való felkészítésének, a halottak eltemetésének és a szentáldozás kiszolgáltatásának szentelte. Gyakran 5-6 órát gyalogolt, a japánok jelentette veszélyek és fenyegetések ellenére, hogy titokban eljusson a börtönbe, ahol a misszionáriusokat tartották fogva, hogy elhozza tőlük a megszentelt ostyákat, amelyeket aztán titokban szolgáltatott ki a falvakban.

1944 júniusában a japánok már tudták, hogy vereségük elkerülhetetlen. Annak érdekében, hogy elnyerjék a falvak vezetőinek támogatását, a japán hatóságok legalizálták a hagyományos poligámiát, amelyet tiltott a Katolikus Egyház és az előző gyarmati kormányzat. Sajnos a törzsfőnökök nagy többsége elfogadta az ajánlatot, és a többnejűség ismét elterjedt a gyakorlatban.

To Rot válasza ezekre a fejleményekre teljesen kiszámítható volt: a kezdetektől fogva nyíltan elítélte a poligámiát, mint pogány gyakorlatot, amely a keresztények számára elfogadhatatlan. Minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált, hogy meggyőzze a katolikusokat, álljanak ellen ennek a szokásnak. Tudta, hogy álláspontjának fenntartása letartóztatással vagy halállal járhat, de ilyen súlyos veszéllyel szemben nem maradhatott csendben. Megértette és tanította, hogy a házassági kötelék természeténél fogva megköveteli a kötelék felbonthatatlanságát és a házastársak életre szóló egységét.

Ebben az új helyzetben Peter To Rot kész volt minden erejével harcolni, és ha szükséges, életét is felajánlani végső áldozatként Istennek. Prédikációi, valamint az Isten törvényéhez és a házasság szentségének tiszteletben tartásához való ragaszkodása miatt To Rot sok helyi és japán férfi gyűlöletét vonta magára; olyanokért, akiket a bujaság vezérelt. Köztük voltak rendőrök, katonák és befolyásos emberek, akiknek hatalmukban állt őt örökre elhallgattatni. Peter To Rotot valóban letartóztatták, többször is megfenyegették, és mindig arra próbálták rávenni, hogy hagyjon fel apostoli szolgálatával, és fogadja el ezeket a gyalázatos gyakorlatokat. Utoljára 1945 áprilisában vagy júniusában börtönözték be. Letartóztatásának pillanatától kezdve meg volt győződve arról, hogy börtönben fog meghalni. Halála előtti napon a falu egyik vezetőjének lehetősége adódott arra, hogy utoljára találkozzon vele. Ő volt az, aki To Rottól személyesen hallhatta a katekéta legvilágosabb és legszebb vallomását: „Azokért vagyok itt, akik megszegik házassági fogadalmukat, és azokért, akik nem akarják, hogy Isten műve tovább folytatódjék. Ennyi. Meg kell halnom. Te menj vissza, és gondoskodj a népről. Engem már halálra ítéltek.”

Felesége, Paula Ia Varpit, így emlékezett vissza utolsó találkozásukra: „Csak egyszer kértem Peter To Rotot, hogy hagyja abba lelkipásztori munkáját. Ez a halála napján volt, amikor utoljára látogattam meg őt a börtönben. Korábban sosem kértem ilyesmit, mert tudtam, hogy rendíthetetlen állhatatossága, mély hite és szolgálatába vetett elszántsága miatt nem lett volna hajlandó megfontolni egy ilyen kérést. Peter To Rot válasza könyörgésemre ez volt: »Ne akadályozz meg a munkámban. Ez Isten műve.«”

1945. július 7-én éjjel két japán orvos lépett be a katekéta börtöncellájába. Egyikük injekciót adott neki, majd arra utasította, hogy feküdjön le. Nem sokkal ezután Peter To Rot nyugtalanná vált, úgy tűnt, hányni próbál. Az orvos ekkor letakarta a száját és erősen lefogta, amíg kiadta utolsó leheletét.

Forrás: Causesanti.va

Fotó: Vatican News

Hollósi Judit/Magyar Kurír