A jelenség mindenekelőtt a csendes-óceáni partvidéket és a kikötővárosokat érinti: sorrendben északról a kolumbiai határ közelében fekvő Esmeraldast, Mantát, Guayaquilt. Az ország a kábítószer-kereskedelem, különösen a szomszédos Kolumbiában termelt kokain nemzetközi elosztópontjává vált.
Szembetűnő a kartellek kegyetlensége, az erőszak a világjárvány után robbanásszerűen nőtt. A városok utcáin, a közterületeken, a börtönökben kegyetlen vadsággal hajtják végre erőszakos akcióikat a bűnözői csoportok. A börtönökben az egymással szemben álló bandák tagjai odáig mennek, hogy láncfűrésszel ölik egymást, megtörtént az is, hogy egy levágott fejből labda lett a focizáshoz.
Az év eleje óta csak Guayaquilban mintegy nyolcszáz gyilkosságot követtek el. Válogatás nélkül gyilkolnak, gyakran kiskorúakat és fiatalokat ölnek meg. „Quevedóban május elején öt 20 és 28 év közötti fiatalembert találtak lefejezve és feldarabolva jutazsákokban. A helyzet, ha lehet, még rosszabb az északi Esmeraldas tartományban, amely az állam által leginkább elhanyagolt tartomány volt mindig is az ország történelme során. Az április 12-i esmeraldasi mészárlás nagy port vert fel: egy harmincfős kommandó – részben a szárazföldről, részben a tengerről érkezve – kilenc embert ölt meg a kikötő területén lévő halpiacon. Módját és szervezettségét tekintve „mexikói jellegű” támadás volt.
„Itt, Esmeraldasban – mondja egy magát megnevezni nem kívánó forrás – két mexikói kartell, a Sinaloa és a Jalisco áll szemben egymással, ugyanakkor ott vannak a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (Farc) disszidens fegyveres csoportjai, és vannak helyi bűnözői csoportok is. Az erőszaknak három jellemzője van: az állami beavatkozás hiányzik; nemzetközi és országos maffiákhoz kapcsolódik; a korrupcióból táplálkozik. El kell mondanunk, hogy ez soha nem volt egy nyugodt terület, a bűnözés mindig is jelen volt, de a jelenség a világjárvány óta még inkább felerősödött.”
„A lakosság retteg és elhagyatottnak érzi magát – mondta el a SIR olasz katolikus hírügynökségnek az esmeraldasi apostoli vikariátus Svájcból, Ticino kantonból származó püspöke, Antonio Crameri. – Itt, Esmeraldasban van néhány strand. A közelmúltig a turisták gyakran jöttek le Quito környékéről a tengerhez. Most már senki sem jön. A város régen tele volt élettel, most pedig egy lélek sincs itt esténként.” A bűnözés a világjárvány után ugrásszerűen megnőtt, „a helyi kartellek megerősödtek, a legfontosabbak a Tiguerones és a Choneros, de számos más kartell is létezik, amelyek mindenekelőtt a kikötőkön keresztül zajló kábítószer-kereskedelemmel foglalkoznak. És az állam nem tesz semmit.”
Ezekben a napokban Guillermo Lasso elnök kormánya különösen meggyengült, mivel az ellenzék az elnök felelősségre vonására szólított fel. Esmeraldas elhagyatottsága azonban nagyon régi keletű. Már egy ideje szükségállapot van érvényben, és az erőszak némileg alábbhagyott. A püspök azonban meg van győződve arról, hogy az államnak egy mindenre kiterjedő, globális választ kell adnia, és nem csak a közrendről kell szólnia: „Körülbelül egy hónappal ezelőtt találkoztam az elnökkel. Itt beruházásokra van szükség a munka, az egészségügy, az oktatás terén. Az én javaslatom az, hogy hirdessünk humanitárius vészhelyzetet a térségben”. Ez az intézkedés ugyanis lehetővé tenné a sokrétű beruházásokat.
Amire azonban sürgősen szükség van, az a korrupció által erősen áthatott társadalmi szövet mélyreható megújítása. A püspök már sokszor felszólalt a korrupció ellen, az elmúlt hónapokban három alkalommal: az év elején, nagycsütörtökön és a kikötői mészárlás után: „Felvetettem a béke, a közjó kérdését. De politikai akaratra van szükség. Az oktatás szintjén csak az egyházhoz tartozó iskolák működnek, az egészségügy katasztrofális helyzetben van, nincs munka, hiányzik az alapvető infrastruktúra is, kezdve az ivóvízzel. A fiataloknak két lehetőségük van: vagy kivándorolnak, vagy csatlakoznak valamelyik bűnbandához. A beszervezettek között gyakran vannak kiskorúak is”.
A kivándorlás újra erőteljes. Giuseppe Tonello, az ország legnagyobb civil szervezete, a Popolorum Progressio Ecuadori Alap főigazgatója megerősítette Quitóból: „Ecuador újra a kivándorlásban legjobban érintett országok közé került, az USA határán a határon átkelni próbáló migránsok között az ecuadoriak alkotják a második legnagyobb számú csoportot. Ez a helyzet az 1998-as válságra emlékeztet. Az országnak komolyan számot kellene vetnie azzal, amit Rafael Correa elnöksége jelentett, annak jó és kevésbé jó dolgaival együtt”. Ami a kábítószer-kereskedelmet illeti, „a helyi bandák minimum ezer emberből állnak, hihetetlen fegyelem uralkodik a körükben. A mexikói modell alapján épülnek fel, de a jelek határozottan utalnak arra, hogy együttműködnek a calabriai n'dranghetával és az albán maffiával”.
Daniele Favarin atya, a padovai egyházmegye fidei donum misszionáriusa is megszólalt, aki negyven éve él Esmeraldasban, jelenleg kicsit távolabb, vidéken: „Ide egyelőre nem jutott nagyszabású bűnözés, de sokan aggódnak, mert gyermekeik a városokban tanulnak, vagy rokonaik Esmeraldasban, Guayaquilban dolgoznak”. Az állam itt sem tesz semmit: „Az egészségügy és az iskolák helyzete aggasztó. Sok gyerek egy órát kenuzik, hogy eljusson az iskolába, vagy veszélyes folyókon kénytelenek átkelni. Nincs munka, egyre jobban lemaradunk”.
Az ország ilyen drámai és példátlan mértékű helyzetével szembesülve az ecuadori püspöki konferencia úgy döntött, hogy a májusi hónapot az ország biztonságáért való különleges imának szenteli. Útnak indítottak egy kezdeményezést, amely a május 27-i pünkösdi virrasztásban csúcsosodik ki, amelynek „központi témája az lesz, hogy a béke ajándékát kérjük” Ecuador számára. A püspökök az április 30-án kiadott közleményükben azt írták: „Az erőszak és a bizonytalanság, amit Ecuadorban tapasztalunk, mindannyiunktól azt kéri, hogy konkrét tettekkel járuljunk hozzá a békéhez és a kiengesztelődéshez”.
Fordította: Thullner Zsuzsanna
Forrás: Agensir
Fotó: National Catholic Reporter; Vatican News; Arquidiocesisdeguayaquil.org; Diocesidipadova.it
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria