Egy jerikói kolostort, a béke szigetét izraeli telepesek fenyegetik

A dombok között kanyargó, keskeny aszfaltos út elszórt falvakon és pálmafákkal tarkított tájakon keresztül vezet be Jerikó nyüzsgő városába, majd elhagyja azt, és továbbhalad a jordániai határ felé. Egy tábla jelzi a kanyart Jézus megkeresztelésének helyéhez. Néhány kilométer után a Szent Geraszim-kolostor naptól csillogó aranykupolája emelkedik ki a szabálytalanul növő fák közül.

Augusztus közepén a Kathimerini görög napilap beszámolt az athéni kormány rosszallásáról, amiért Ciszjordániában az izraeli telepesek elvették a jeruzsálemi görög ortodox patriarkátushoz tartozó földeket. Az illegális területfoglalás különösen a Szent Geraszim-kolostor környékét érinti. A feszültségek október 7-e után éleződtek ki, öt új előőrs létesítése miatt. Athénban a probléma megvitatására magas szintű találkozót tartottak, amelyet a külügyminisztérium kezdeményezett, de

valójában keveset tehetnek, jóllehet a görög ortodox kolostor 1500 éve áll ezen a területen.

Az oslói megállapodásokban meghatározott C terület Ciszjordánia teljes területének több mint 60 százalékát foglalja el. 1999-ben vissza kellett volna kerülnie az állammá vált Palesztin Hatóság fennhatósága alá. Több mint 700 ezer telepes foglalja el illegálisan a területet.

Könnyű megérteni, miért döntöttek úgy 26 évvel ezelőtt a Mevo’ot Yericho elődjének számító település telepesei, akik kezdetben kísérleti célú mezőgazdasági közösségként éltek, hogy letelepednek ebben a barátságtalan sivatagi szegletben, amely a kolostor oázisára néz.

Buja fák és virágos növények borítják a csendes ösvényeket, amelyek az ősi komplexum különböző épületeihez vezetnek: a templomhoz, a kápolnákhoz, a mozaikműhelyhez, a vendégházhoz és az étkezőhöz. A kolostor falán a palesztin történelem fotói láthatók, Arafat Clintonnal és Rabinnal. De az izraeli zászló is ott van a háromszög alakú zászlók között, amelyek egy dróton lógnak a lépcsősor felett.

Ez a béke és az együttélés, a meditáció, a szellem misztikus vágyódásának helye, amely lassan, sok fáradozás árán jött létre a homokos területen. A szuvenírbolt árnyékában egy képernyőn láthatók a kamerák által rögzített képek, amelyek az éden minden részét és határait mutatják. Abuna Christo, a kolostor legidősebb papja Athénban tartózkodik. A három jelen lévő szerzetes udvarias gyanakvással néz az újságírókra, nem hajlandó beszélni, a távol lévő elöljáróra hivatkozik, akit telefonon nem lehet elérni. Husszam, egy fiatal muszlim karbantartó mutatja meg Mevo’ot Yerichót:

Sok éve vagyok itt, de a gázai háború kezdete óta egyre többen lettek”

– mondja, miközben mutatóujjával egy új lakókocsisorra mutat a fényben úszó komplexumban, kétszáz méterrel arrébb. „Jobb, ha nem megyünk közelebb” – teszi hozzá, a magas, páncélozott lövegtoronyra mutatva.

A konfrontáció, vagy inkább a lassú pusztulás Jeruzsálemben folytatódik, ahol

az izraeli hatóságok befagyasztották a patriarkátus bankszámláit, mert az nem volt hajlandó kifizetni a városi önkormányzat által kivetett magas adókat, amelyek megsértik a Szentföldön régóta fennálló egyensúlyt.

Ez a döntés nem kevés problémát okoz a görög ortodox egyház kis univerzumának irányításában. A palesztin külügyminisztérium, III. Teofil pátriárka és a jordán kormány szerint ez nemzetközi jogsértés. „Többször is hívtuk a rendőrséget, hogy bejelentsük az új előőrsök építését. A rendőrök megérkeznek, majd elmennek. Semmi sem változik. Egyre közelebb jönnek, a telepesek nagy problémát, nagyon nagy problémát jelentenek” – hangsúlyozza Juszef, a kolostor étkezőjének fiatal vezetője.

Közben két arab keresztény család Haifából vidáman érkezik autóval, bőséges reggelit terítenek maguknak, aztán lassan és elbűvölve sétálgatnak az utcákon, majd továbbindulnak. Semmit sem tudnak honfitársaikról, akik háromszáz méterrel arrébb, a lombok hűvös menedékén kívül vannak.

Forrás és fotó: Avvenire

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír