Isten irgalmas szíve örökre nyitva marad – Bezárult a Santa Maria Maggiore-bazilika szent kapuja

Karácsonykor, a napok óta szüntelen eső áztatta Rómában, alkonyatkor, zarándokok részvételével zajlott a szent kapu bezárásának ősi szertartása. „Amint bezárjuk ezt a szent kaput, hisszük, hogy a Feltámadott szíve, az új élet kimeríthetetlen forrása mindig nyitva marad azok előtt, akik belé vetik reményüket” – hangsúlyozta a bíboros.

Ősi és ünnepélyes szertartás

Az ünnepi szentmisét megelőző szertartás a szent kapu előtt, a bazilika előterében kezdődött. A könyörgés után a bíboros csendben a szent kapuhoz lépett, térdre borult, és csendben imádkozott. Végül felállt, és bezárta a kaput, melyen zarándokok sokasága haladt át a remény jubileumi szentévében.

A kapu bezárását a zarándoklat hagyományát idéző ősi harang, a Sperduta szava kísérte. [A harang neve La Sperduta, magyarul: Az elveszett. A név egy 16. századi népi hagyományból származik, amely szerint egy pásztorlány (más források szerint egy zarándok) eltévedt a környéken az éjszakai sűrű ködben a római Esquilinus domb környékén. A lány a Szűzanyához imádkozott segítségért, ekkor megszólalt a bazilika harangja, amelynek hangját követve szerencsésen hazatalált – a szerk].

A kaput még Ferenc pápa megbízásából a litván főpap nyitotta meg, Szűz Mária, Isten Anyja ünnepén, 2024. január 1-jén. A kapu bezárásának időpontja most sem volt véletlen, a bazilikában, a hagyomány szerint a főoltár alatt őrzik annak a szent jászolnak az ereklyéit, melyben az újszülött Jézus feküdt.

Váljunk nyitott kapukká mások számára

„Ami bezárul, az nem az isteni kegyelem, hanem az Egyház számára rendelt különleges idő; ami viszont örökre nyitva marad, az az irgalmas Isten szíve” – hangsúlyozta Makrickas bíboros a szertartást követő karácsonyi szentmisén, amelyen a Liberiana kórus (hivatalos nevük: Cappella Musicale Liberiana) végzett zenei szolgálatot. Az énnekar az idei jubileumi évben ünnepli hivatalos alapításának 480. évfordulóját.

„Ma láttuk, ahogy bezárul a szent kapu – mutatott rá a bíboros –, de az igazán fontos kapu továbbra is a szívünk kapuja marad: akkor nyílik meg, amikor Isten szavát hallgatjuk, akkor tárul ki, amikor testvéreinket befogadjuk, és akkor erősödik, amikor megbocsátunk és bocsánatot kérünk.”

A szent kapun való áthaladás ajándék volt, és az a küldetésünk a jövőben, hogy mától kezdve mi magunk váljunk nyitott kapukká mások számára.”

Így válik „egy egyszerű és ünnepélyes gesztus „hálás emlékezéssé és bátor küldetéssé” – emelte ki a főpap.

Egy jubileum, két pápa

Homíliájában a bazilika bíboros főpapja kiemelte a remény  hamarosan véget érő jubileumának egyedülálló jellegét: ezt a szentévet Ferenc pápa nyitotta meg, és XIV. Leó pápa folytatta. 1700-ban történt hasonló, azt a szentévet XII. Ince pápa nyitotta meg, és XI. Kelemen pápa zárta le. De ma, akárcsak akkor, ez „a staféta és a vezetés átadását jelentette, amely elénk állítja az Egyház soha véget nem érő életének képét”, mert „az Úr soha nem hagyja el Egyházát”.

A béke lehetséges

A remény jubileuma, folytatta a bíboros, „olyan idő volt, amikor az Egyház ismét hirdette az egész világnak, hogy Isten nincs távol, hogy a béke lehetséges, hogy az irgalom erősebb a bűnnél”.

Ferenc és Leó pápa nyomdokain haladva Makrickas bíboros hangsúlyozta, hogy a remény nem illúzió, nem menekülés a valóság elől, nem naiv optimizmus, hanem „valóságos erő, amely új utakat nyit”,

szeretetből fakadó döntés”, „részesülés a testté lett Ige életében, abban a fényben, melyet egyetlen éjszaka sem tud kioltani”.

A remény a befogadásból születik

A jubileumi év tehát nem „egy esemény, amelyről lezárása után feljegyezzük, hogy megtörtént, hanem meghívás arra, hogy figyelmünket a Fiúra irányítsuk, mert az Ige meghallása nélkül a remény kialszik.”

A követendő példa – tette hozzá a bíboros főpap – Szűz Mária, aki „mindenkinek megtanította, hogy a remény a befogadásból születik: Isten befogadásából az életünkbe, embertársaink befogadásából és a jövő félelem nélküli elfogadásából”. Csak így, vagyis

ha beengedjük Istent a szívünkbe, nyithatjuk meg az igazi szent kaput, „az irgalom, a kiengesztelődés és a testvériség kapuját”.

Váltsuk konkrét tettekre a szentévet

Végül a Santa Maria Maggiore-bazilikában, ahol a Salus Populi Romani Mária-ikont őrzik, valamint Ferenc pápa és több más pápa nyugszik, Makrickas bíboros arra szólította a híveket, hogy a jubileum meghatározó, kegyelmi pillanatait megújult imádsággá, a szegények iránti konkrét odafordulássá, családi kiengesztelődéssé, a munkában való kreatív elkötelezettséggé és a közösségben megélt irgalmas jelenlétté alakítsák át.

Csak így lehet bátorságunk ahhoz „hogykezünkben az evangéliumot, szívünkben pedig testvéreinket hordozó Egyház legyünk”.

Ima a szegényekért

Az egyetemes könyörgések során különleges szándékokat fogalmaztak meg az Egyházért, hogy mindig hű maradjon az örömhír hirdetésének küldetéséhez; a zarándokokért, akik átléptek a szent kapun, hogy megújult reménnyel tanúskodjanak az Úr szeretetéről; valamint azokért, akik az igazságot keresik, hogy Istenben megtalálják azt a világosságot, Igét és erőt, amely legyőzi a sötétséget, a kételyt és a fáradtságot. Ezután imádkoztak a jelen lévő közösségért, hogy „megújult figyelemmel forduljanak a szegények szükségletei felé.”

A szentmise a hagyományos karácsonyi dal, a Csendes éj eléneklésével és a bíboros főpap ünnepélyes áldásával ért véget.

A bazilika szent kapuja

A bazilika szent kapuját Luigi Enzo Mattei szobrász alkotta, II. János Pál pápa áldotta meg 2001. december 8-án. A Santa Maria Magiorre-bazilika szent ajtaját először Ferenc pápa nyitotta meg 2016. január 1-jén, az irgalmasság rendkívüli jubileuma alkalmából.

Luigi Enzo Mattei szobrász alkotását, a Santa Maria Maggiore-bazilika szent kapuját Szent II. János Pál pápa áldotta meg 2001. december 8-án;  és először Ferenc pápa nyitotta meg, 2016. január 1-jén, az irgalmasság rendkívüli szentéve alkalmából.

A művet a torinói lepel ihlette: Krisztust látjuk rajta, amint megjelenik Szűz Mária, a Salus Populi Romani (a római nép megmentője) előtt. A bal felső részén az angyali üdvözlet jelenete kapott helyet, a jobb oldalon pedig pünkösd ünnepének ábrázolása.

A bal alsó részén az Efezusi Zsinat látható, amely Máriát Isten Anyjának (Theotokosz, ’Istenszülő’) ismerte el, a jobb oldalon pedig a II. Vatikáni Zsinat, amely őt az Egyház Anyjának nyilvánította.

A többi szent kapu bezárása

A liberiusi bazilika szent kapuja volt az első, amelyet bezártak a római pápai bazilikák sorában. December 27-én, szombat reggel a lateráni bazilika kapuja következik, míg másnap, december 28-án, vasárnap, a Szent Család ünnepén a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika kapuja kerül sorra. A szertartásokat a XIV. Leó pápa megbízásából, előbbi esetben Baldassare Reina bíboros, a római egyházmegye helynöke és utóbbiban, James Michael Harvey a bazilika főpap bíborosa vezetik.

XIV. Leó pápa január 6-án, vízkereszt ünnepén zárja be a Szent Péter-bazilika szent kapuját, mellyel lezárul a jubileumi szent év, melyet Ferenc pápa nyitott meg 2024. december 24-én, karácsony éjszaka.

Forrás és fotó: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége

Kuzmányi István/Magyar Kurír