Kulbokas kijevi nuncius: Mindennap velünk van a félelem

Kulbokas tavaly szeptember 7-én érkezett Kijevbe, korábban más megbízatásai mellett 2009 és 2012 között volt nunciusi titkár is Moszkvában. Diplomáciai csatornákon keresztül azt kérte Moszkvától, hogy védelmezze azokat, akik a leggyengébbek.

– Várták, hogy Oroszország támadásba kezdjen?

– Nem. Az év elején láttunk csapatmozgásokat az országhatároknál, és akkor megértettük, hogy fel kell készülnünk a legrosszabbra.

Korábban nem tudtam volna elképzelni, hogy valóban eljuthatunk egy ilyen méretű konfliktusig.

– Kijev napok óta félelemben él. Milyen most a helyzet?

– Ha más városokkal, Harkivval vagy Mariupollal, a mindeddig legnagyobb árat fizető mártírvárossal hasonlítjuk össze, jobb. Mariupolban 300 ezren éltek, a főváros után a legnagyobb város, és már semmi nem maradt belőle. Nincs áram, víz és gáz. Kijevben van elektromos áram és fűtés, még van néhány nyitva tartó üzlet, és az emberek kimennek ennivalóért. Érkeznek humanitárius segélyek is más régiókból és külföldről.

Ezzel együtt mindennap velünk van a félelem: rakéták mennek el felettünk, állandóan szól a légiriadó.

Akik maradtak, már hozzászoktak, de egyre nagyobb bennük a stressz, a szorongás.

– Tud beszélni a délkeleti, a konfliktustól jobban sújtott városok egyházi vezetőivel?

– Beszéltem Harkiv katolikus segédpüspökével, akinek egyházmegyéjéhez tartozik Mariupol is, és azt mondta, hogy a kápolnából csak egy misekönyvet sikerült kimenteni. Mindent leromboltak, elraboltak, mint sok más templomból és kápolnából is. Mariupolban az emberek már tizennégy napja elvesztettek minden kapcsolatot a családtagjaikkal, nem lehet tudni, élnek-e vagy sem.

Szörnyű látni a mariupoli emberek szenvedését, és amikor olyan emberekről látok fotót, akiket sikerült megmenteni, evakuálni, akkor sírva fakadok, és a szívem mélyén azt kérdezem:

Miért ez a sok fájdalom? Ki volt képes ilyet okozni? Nem értjük, hogy állhatnak valakinek a céljai a gyerekek, várandós anyukák, betegek, idősek élete felett.

– Kezdetben illúziónak tűnt, de a tárgyalások aztán – ha nehézkesen is – folytatódtak. Úgy tűnik, most megint holtpontra jutottak. Ön bizakodik?

– Nem tűnik logikusnak, hogy csak úgy véget érjen ez a háború, ha már elkezdődött. Inkább az a logikus, hogy az egyik fél belátja, nem képes elérni a célját, mert komoly problémái vannak, és ezért felgyorsulnak a tárgyalások. Nagyon fontos a spirituális aspektus.

– Ferenc pápa „embertelen és szentségtörő” háborúnak nevezte a konfliktust és folyamatosan a békéért való imádságra hív.

– Nagyon fontos a felhívása, mert az imádság egyik célja, hogy mindannyiunk szíve megtérjen. Enélkül a belső változás nélkül a konfliktusban részt vevő politikusok nem változtatnak azon az álláspontjukon, amely a háborúhoz vezetett, és nem tudunk kikerülni az erőszak és a halál örvényéből. Az imádság erős spirituális fegyver. Amikor a nunciatúrán misét mutatok be, azokért is teszem, akik az óvóhelyeken rejtőznek, akiket bombáznak, a szomjan halt gyerekekért.

A háború szenvedést, halált és pusztulást okoz. Az ukrán keresztények egységben tiltakoznak a szörnyűség ellen.

– Nagy vihart kavartak Kirill moszkvai pátriárka szavai, aki „metafizikai jelentőségű” háborúról beszélt annak érdekében, hogy megküzdjenek a Nyugat bűneivel, kezdve a Pride felvonulásokkal.

– Nem akarom kommentálni ezeket a kijelentéseket, inkább arra szeretnék emlékeztetni, hogy az egyházak és vallási szervezetek ukrán tanácsa – amely egyesít minden keresztény felekezetet, a muszlimokat, a zsidókat – nagy egységben van. Azt nem mondhatom, hogy minden ukrán pap és püspök tökéletes, teljes egységben elutasítja ezt a háborút, de minden vallás legfelsőbb képviselői világosan hallatták a hangjukat a konfliktus ellen.

– A pápa a Fatimai Szűzanya kérésének megfelelően úgy döntött, hogy felajánlja Oroszországot és Ukrajnát Szűz Mária Szeplőtelen Szívének, és arra hívott minden püspököt az egész világon, hogy ugyanezt tegyék. Mit jelent ez a gesztus?

– Nagyon erős spirituális fegyver ez, hálás vagyok érte a pápának. A világ minden részéről árasztottak el kérések, hogy a pápa megtegye ezt a különleges felajánlást. Az ukrán püspöki konferencia is kérte. Tudom, hogy sok ilyen üzenet érkezett közvetlenül a Vatikánba is. Amikor a szenvedő gyerekeket látjuk, nem értjük, hogy alakulhatott ki egy ilyen háború a huszonegyedik században.

Maga a háború sátáni találmány, és az Úr megengedte a Sátánnak, hogy cselekedjen. Az egyetlen fegyver a Sátán, a nagy megosztó ellen a lelki fegyver,

és a legjobb ügyvéd Szűz Mária, aki mindenki édesanyja, különösen a meggyilkolt és megcsonkított gyerekeké és a menekülő anyáké. Jó döntés bizalomteli és bűnbánó szívvel Máriára bízni magunkat, mert ő az, aki eltiporja a kígyó fejét.

– A konfliktus kezdetén nem sikerült humanitárius folyosókat kialakítani, aztán valahogy ez lehetővé vált.

– A Szentszék kezdettől fogva kérte a folyosókat, és már közbenjárt néhány részletkérdésben is, mint például abban, hogy közvetítsen néhány különleges kérést főként a gyermekeket illetően, az árvaházak védelmétől kezdve az evakuáció lehetőségéig. Ezekben az esetekben diplomáciai csatornákra van szükség.

– Mi volt a válasz?

– Figyeltek a kérésünkre, és már ezért is hálás vagyok.

– Mit tesz az ukrán egyház a menekülők megsegítéséért?

– Nagy mozgolódás van ebben a kérdésben. Az egyik plébánia engedélyt kapott, hogy gyűjtőpontot létesítsen, egybegyűjtse és szétválogassa a segélyeket Kijevben, a Szent Miklós-templomban (amelyet az állam még nem adott vissza a katolikus közösségnek). Sok pap és világi hívő segít ebben. Az ország két karitászszervezete nagy munkát végez. Ha nap közben az emberek nem is tudnak szabadon mozogni,

nagyon sok az önkéntes, akik összegyűjtik és szétosztják az adományokat. Nagyon sok ember van, aki segítene evakuálni a civileket, főleg a gyerekeket, és sajnos nem jut el a célpontig, mert meghal a bombázásokban.

– Kijev polgármestere, Vitalij Klicskó meghívta Ferenc pápát, hogy látogasson el a városba. Lehetséges ez az utazás?

– Az elmúlt napokban átadtam az államtitkárságnak a polgármester meghívását. Nagyon szép és jelentőségteljes lenne, ha közénk jönne a pápa, de a püspökökkel hosszan gondolkodtunk ezen, és sajnos egyáltalán nem könnyű ebben a helyzetben megszervezni a látogatást. Egy dolog a megfelelő óvintézkedésekkel, biztonságos járművekkel elérni Kijevig, ahogyan néhány európai vezető tette, hogy zártkörű találkozókon vegyenek részt és igyekezzenek előmozdítani a tárgyalásokat, és más dolog, ha a pápa jönne titokban, rejtőzködve. Ez nem lehetséges.

Legalább egy minimális fegyverszünet elengedhetetlen ehhez, a pápa miatt és azok miatt az emberek miatt is, akik részt vennének vele az imádságon.

Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, jelenleg nehéz megvalósítani a látogatást, veszélyeztetné mindenki biztonságát.

– Ön a konfliktus kezdete óta Kijevben van. Fél?

– A munkatársaimmal együtt igyekszem betartani minden óvintézkedést. Amióta kitört a háború, nem használjuk a Kijev központi negyedében található nunciatúra felső szintjeit, és azokat a szobákat sem, amelyeknek az utcára nyílik az ablakuk, mert támadás estén ezek a legveszélyesebb helyek. Mindennap a földszinten alszunk és ott mutatjuk be a szentmisét. Amikor azt halljuk, hogy a városnegyedhez nagyon közel volt robbanás, és megszólalnak a szirénák, akkor az alagsorba húzódunk, ahol viszont nem lehet éjjel-nappal élni.

A háború kérdőre von mindenkit, hívőket és nem hívőket is.

Az egyik nap a nunciatúrán dolgozó nővérek elmesélték, mit álmodott egy nem hívő ember, nagyon fontos álom volt.

– Miért fontos?

– Ez az ember látta magát éjszaka a félig lerombolt utcákon járni, a családtagjait kereste. Egyszer csak a keresztre feszített Jézussal találkozott, lőttek rá az orosz katonák. Szívében elítélte azokat a katonákat és azt kérte Jézustól, védje meg őt és segítsen megtalálni a családtagjait. Jézus azt mondta neki: „Döntsd el, te is lőni akarsz rám vagy azt akarod, hogy megvédjelek.” Felébredt és megértette, mit jelent ez a furcsa kérés.

A szívében azt hitte, jobb az oroszoknál, de az Úr megértette vele, hogy nem így van, hanem választania kell: olyan akar-e maradni, mint mindenki más vagy meg akar térni és meg akarja változtatni a szívét.

Azt mondta ez az ember, hogy az álom megváltoztatta őt. Példaértékű tanúságtétel ez, mert segít megérteni a háború spirituális aspektusát, amely mindenkit faggat, hívőket és nem hívőket, és azt kérdezi tőlünk: „Mit teszek én, kivel vagyok?” Jézus azt mondja, egyetlen atyánk van a mennyben, és ezért mindannyian testvérek vagyunk. Ha ez így van, akkor nemcsak a harctól, hanem a felebarát befeketítésétől, elítélésétől is távol kell tartanunk magunkat. Nemcsak azoknak kell bejárniuk a megtérés hosszú útját, akik a háborút okozzák, hanem nekünk is, akik olykor hajlamosak vagyunk jobbnak, igazabbnak tartani magunkat másoknál. Azon keresztül, ami most történik, az evangélium útelágazás elé állít minket és azt kérdezi: „Hiszed, hogy testvére vagy a többieknek? Hiszed, hogy Isten mindannyiunk atyja?”

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Famigliacristiana

Fotó: Famigliacristiana; Nunciaturekyiv.org

Magyar Kurír