Szabadság a közéletben – A Rimini Meeting negyedik napja

Túl vagyunk a 39. Rimini Meeting felén. A találkozó eddigi rövid összegzése ez lehetne: ’68 kérdései ma is aktuálisak, a válaszokat keressük, és a résztvevők ennek érdekében nem sajnálnak semmilyen fáradságot.

Szabadság a közéletben címmel Joseph Weiler, a New York-i Egyetem nemzetközi és európaijog-professzora, a Jean Monnet Centre társigazgatója, valamint Sabino Cassese nyugalmazott alkotmánybíró tartottak előadást. Cassese hangsúlyozta: A szabadság és a szabályok alapvetően konfliktusban állnak egymással. A közélet mindig olyan helyzeteket teremt, amelyek korlátozzák a szabadságot. Meg kell találni az egyensúlyt az egyéni és a közösségi érdekek között. Társadalmaink egyre inkább soknemzetiségűvé, sokvallásúvá, sokkultúrájúvá válnak, csökken a homogenitás, ezért egyre szükségesebb a kiegyenlítés a különféle érdekek között. Ezért van szükség a szabályokra, gyakran egyre többre. Weiler szerint a legfontosabb belül szabadnak lenni. „Ha a külső szabadság adott is, lehet hogy valaki rabja az internetnek, a médiának, a karriernek, a pénznek stb. Aki boldog akar lenni, annak a belső szabadságra kell törekednie. Mi a kötelezettségem másokkal szemben? És mi saját magammal szemben? Ez a belső szabadság. Felelősnek lenni önmagunkért, és nem mást hibáztatni” – fűzte hozzá.

Az emberi személy egysége címmel Pilar Vigil szülész-nőgyógyász, a chilei katolikus egyetem docense, a Pápai Életvédő Akadémia (Pontificia Accademia per la Vita) tagja, a „Teen Star” program vezetője és Don José Clavería, a Sacro Cuore di Milano alapítvány rektora beszéltek szerelemről, párkapcsolatról, szexualitásról.

Az előadás során többek között elhangzott: Szabadság és szabadosság között lényeges a különbség, ami kapcsolataink által egy életre meghatározó. Emberek vagyunk, de nem elszigetelt egyedek, hanem kapcsolati lények. A szeretet csak akkor lehetséges, ha mentes a manipulációtól. Ez erős identitású személyiségek számára lehetséges, és szükséges, hogy legyenek barátaink, közösségünk, értékrendünk. A lényeg, hogy helyesen használjuk-e a szabadságunkat és hogy mi az a végső cél, amiért együtt vagyunk.

Nagy érdeklődés kísérte az ortodox zsidó Joseph Weiler professzor és Don Stefano Alberto ószövetségi katekézisét, amelyben Mózes személyiségét elemezték. Elhangzott: A Biblia nem idealizálja a főszereplők alakját, így Mózesét sem. A szó ma szokásos értelmében Mózes nem volt boldog ember. Ugyanakkor kiemelkedő egyéniség volt: nem volt hozzá hasonló próféta, de tragikus gyermekkora volt, majd szembesült népe rabságával, aztán menekülnie kellett, családi életéből pedig hiányzott az érzelmi oldal. Nagyon hirtelen haragú ember volt. Benne az igazságosság erősebb volt, mint az irgalom. Élete vége is tragikus, meglátja az ígéret földjét, de meghal, nem jut be oda.

Mózes föláldozta egyéni boldogságát, hogy Istent és a népet szolgálja. Istenkapcsolatában, hivatásában mégis boldog volt. Arra volt kiválasztva, hogy kivezesse a választott népet a fogságból, átvegye a Törvényt, és a rab népet szabad néppé formálja, ha kell, közbenjárjon érte. Ezért volt ilyen kemény az egyénisége – fogalmazott Weiler professzor. – Mózes személyében, Istenhez való hűsége által az alakította a történelmet, aki boldoggá teszi az embert.

Don Stefano így kezdte előadását: Mózes története a mi történetünk – is (tette hozzá nevetve Weiler). Mózes nem nélkülözi az emberi tulajdonságokat: sem a nagyságot, sem a hibákat. Isten Ábrahám, Izsák, Jákob és Jézus Krisztus Istene, aki belép a történelembe, elegyedik minden emberi körülménnyel. Most, amikor a nyugati kereszténység éppen a pusztai vándorlás idejét éli – nem tudni, lesz-e negyven év, vagy talán tovább is tart?! –, ami számomra megkapó Mózesben, az a szívből jövő párbeszéde Istennel, mert előtte senkinek nem volt ilyen bátorsága. Ezt mondta Istennek: Ha nem jössz velünk, mi nem mozdulunk innen (vö. Kiv 33, 15). Ez az ember – tele korlátokkal – ennyire egyedi! És Isten kérdésére: Mit akarsz?, így válaszol: Mutasd meg nekem arcodat! Előtte senki nem mondott ilyet. Isten válasza: „Arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon” (Kiv 33,18–21)

Itt kezdődött egy dráma – mutatott rá a milánói pap tanár –, amit a keresztény esemény nem eltöröl, hanem felmagasztal: a családiasság, a misztérium közelsége. Mert Isten az ő népével vonul, és ez nem teszi a misztériumot kevésbé misztikussá, titokzatossá. Mert a misztérium, amely ilyen közelivé tette magát, még inkább titok! Mózes alakja segít elfogadni ezt a közelséget és titokzatosságot, ami egy olyan Isten sajátossága, aki emberségünk leghátsó szegletében is szeretne jelen lenni.

Angelo Scola bíboros, nyugalmazott milánói érsek, valamint a Szabadság és remény című, a bíborosról szóló életrajzi könyv szerzője, Luigi Geninazzi is jelen voltak a találkozón. Alberto Savorana, a Comunione e Liberazione mozgalom szóvivője kérdezte a főpásztort arról, hogyan tekint életére, hivatására, papi, püspöki szolgálatára. Scola bíboros többek között így fogalmazott: „Ferenc pápa a Gondviselés újdonsága, akit tanulnunk kell.” Hangsúlyozta a személyes tanúságtétel fontosságát is: „Aki hiteles tapasztalattal rendelkezik a valóságról, képes meggyőző módon továbbadni az igazságot. Természetesen értékelni kell, hogy az adott történelmi helyzet mit kíván meg tőlem.”

A bíboros mesélt személyes élményéről, amikor egy lelkipásztori látogatás alkalmával egy hívő elmondta neki, most temette el 59 éves fiát, akit egész életében ápolnia kellett. Erre ő hirtelen nehezen tudott mit mondani, kereste a megszokott klerikális válaszokat, elmosolyodott, és annyit mondott a férfinak: Meg fogja kapni érte a jutalmát. Mire ő így válaszolt: Nem, már megkaptam, mert megtanultam szeretni! „Ez a tanúságtétel” – tette hozzá Angelo Scola.

„A szabadság csak akkor vezet a boldogságra, ha helyesen használjuk, ha mélyül és teljesebbé válik. A szabadság tragédiája, ha megszerzi magának egy ideológia, és utópiává válik. A fiatalok használják a szabadságukat, de sokszor rosszul. Viszont abban a szülők a hibásak, ha nem tudnak mit mondani saját szabadságukról, ha nem tudják segíteni, nevelni gyermekeiket – folytatta a nyugalmazott milánói érsek, majd kiemelte a nagyszülők nemzedékének fontosságát is. „Ne csak bébiszitterek legyenek – figyelmeztetett –, a kisgyermek sok mindent a nagyszülőktől tud megtanulni.”

Savorana végül egy Giussani-idézetet olvasott fel, amit Scola bíboros nagy egyetértéssel hallgatott: „A szülők talán legnagyobb áldozata látni saját gyermeküket – akit szeretettel neveltek, mindent megadtak neki, amit csak adni tudtak – olyan döntéseket hozni, olyan utakat választani vagy olyan ítéleteket alkotni, amelyek eltérnek attól, amit a szülők helyesnek tartanak. Nagy kísértés a gyermek lelke fölötti hatalom, birtokolni őt az ő java érdekében. Megvonni tőle a szabadságát, hogy biztosítsuk a boldogságát. Krisztus azonban azért halt meg, hogy meghagyja a szabadságunkat.”

És ez alázatot követel tőlünk, amelyről a főpásztor most mindenki előtt tanúságot tett – mondta befejezésül a moderátor.

Szíria helyzete címmel naponta sor kerül egy-egy beszélgetésre, sajnos csak szűkebb körben. A témák: Keresztények szenvedése, A mi testvéreink, Pusztítás és újjáépítés, A múlt titka. Gian Micalessin, aki a témában riportfilmet is forgatott és könyvet is írt, egyenesen elárult testvérekről beszél. Teszi ezt személyes tapasztalatai alapján „A szír keresztény közösség cserbenhagyva érzi magát a nyugati világ keresztényei részéről” – mondja.

További érdekes témák szerdáról: Ami az enyém, az a tiéd? – A mobilitás kihívásai; Digitális átalakulás – Kockázatok, esélyek; A megszállt város; Az olasz bürokrácia – A szabályozási kötelezettségek és a politikai hűség korlátai, valamint az innováció között; Miért volt ’68? – Történelmi kérdések; Az építészet megújítása.

Este egyszemélyes színházi előadásra került sor Az utolsó mérkőzés címmel, a gyógyíthatatlan betegségben – amiotrófiás laterálszklerózisban (ALS) – fiatalon elhunyt legendás amerikai baseballjátékosról, Lou Gehrigről. Mario Mascitelli, a darab írója, rendezője, előadója így vallott: „Célom elmesélni egy szép történetet és segíteni a kutatást, hogy megtalálják, miként lehet ezt a szörnyű betegséget legyőzni.”

A negyedik nap a Siman Tov együttes klezmerkoncertjével zárult.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Rimini Meeting Facebook-oldala

Magyar Kurír