Szentév száműzetésben – Mianmarban a kitelepítésben élő hívek is megteszik szentévi zarándoklatukat

Paul Pa atya, a 2025-ös szentév egyházmegyei képviselője a Fides hírügynökségnek arról számolt be, hogy a katolikus közösség – 90 ezer megkeresztelt ember, akik a hadsereg és az ellenzéki erők közötti összecsapások által sújtott területen szétszóródva élnek – egységre törekszik, és megünnepli a „száműzetésben töltött szentévet”. Száműzetésben, mert a Krisztus Király-székesegyházat és a loikawi lelkipásztori központot 2023 novemberében a hadsereg elfoglalta, és még ma is ők táboroznak benne. Mély sebe ez a helyi egyháznak, amely azonban nem veszíti el a reményt – mondja a pap. „Mivel a székesegyházat nem tudtuk kijelölni jubileumi templomnak, a szondui Istenszülő-plébániatemplomot jelöltük ki társszékesegyháznak, ahol jelenleg Celso Ba Shwe püspökünk szolgál, akinek el kellett hagynia a hadsereg által elfoglalt lelkipásztori központot.”

Ezenkívül van több szentévi zarándokközpont: Yusamosóban a Lourdes-i Szűzanya kegyhelye; Hoyában a Szent József-templom; Dorokhuban a Jézus Szíve-templom; a Mese területén lévő templom. Olyan területeken találhatók ezek, ahová a hívek még mindig el tudnak jutni. Mindegyiket a loikawi „vándorló papok” látják el, akik folyamatosan járják a régiót, vezetik a zarándoklatokat, végzik a gyóntatást.

A szentév megnyitó ünnepségét a püspök vezette, aki arra biztatta a híveket, hogy tartsanak ki a reményben, mert „az Úr velünk van, ő tart meg minket, ő a reménységünk forrása... A remény a szolidaritásból és a kölcsönös szeretetből fakad a pusztaság, a sötétség, a szenvedés, a kitelepítés idején..., a száműzetés idején, amikor mindenki hazavágyik, de nem tud hazatérni a széles körben elterjedt erőszak miatt” – mondta.

Paul Pa az egyházmegye többi papjához és szerzeteséhez hasonlóan folyamatosan úton van, látogatja a szentévi templomokat és a menekülttáborokat. A zarándokok áhítatos lélekkel vannak jelen, hosszú, nagy hittel megtett úton gyalog érkeznek, megállnak imádkozni, megrendülten, Isten segítségét kérik, a szentségekhez járulnak, bűnbocsánatot nyernek. Ebben a fájdalmas helyzetben is éneklik az Istent dicsőítő énekeket. Van szentévi énekük és szentévi imádságuk is.

A loikawi papok szolgálata „mindenekelőtt a vigasztalás szolgálata, a szenvedők vigasztalása. Azt mondják a híveknek: a kegyelmek különleges zápora hulljon rátok”.

A lelki vigasztalás mellett humanitárius segítséget nyújtanak a leginkább rászorulóknak, különösen a kitelepítetteknek, az iskolába nem járó gyermekeknek, az időseknek és a betegeknek. Sajnos ebben a nehéz helyzetben a katolikus közösség által működtetett egészségügyi központok és kórházak is komoly nehézségekkel és nélkülözésekkel küzdenek.

Forrás és fotó: Fides

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír