Zenari apostoli nuncius: Szíriát magára hagyták a halál kapujában

Kitekintő – 2020. március 20., péntek | 11:28

Szíriában március 15-én megkezdődött a háború tizedik éve. Az Agensir olasz katolikus hírügynökség Mario Zenarit, a közel-keleti ország apostoli nunciusát kérdezte erről a háborús évtizedről, amelynek több mint félmillió halottja van és aminek következtében több millió embernek kellett elmenekülnie. A második világháború óta ez a legnagyobb humanitárius válság a világban.

Zenari nuncius szerint Szíria romhalmaz, szörnyű kegyetlenségek, háborús bűnök színtere, ahol folyamatosan, szisztematikusan megsértették az emberi jogokat. Szíria folyamatosan vérzik – ahogyan Ferenc pápa mondta.

– Nuncius úr, Damaszkus, Homsz, Aleppó, Gúta, Maalúla, Rakka, Dara, Palmüra, egészen Idlíbig, aztán az Iszlám Állam érkezése, csak néhány a háború legkegyetlenebb pillanatai közül…

– Úgy mondanám, hogy ezek egy hosszú kálvária állomásai, amely 2011 óta tart. Emlékszem, amikor egy sekrestyés 2012 nagypéntekén megkérdezte a plébánost, hol készítse elő a golgotát, a kereszthalál helyét a liturgiához, a plébános azt válaszolta, hogy vegyen egy hosszú kötelet, és menjen körbe a lerombolt városnegyedeken, ezt a területet kerítse körbe, és írja rá: golgota. Ez a kötél ma több ezer kilométer hosszú lenne, az tudná körbefogni ezt a modern golgotát, ami a mai Szíria. Blaise Pascal mondta: „Krisztus haláltusája a világ végéig tart.”

Az igazi Via Dolorosa Jeruzsálemben néhány száz méter, de itt Szíriában kilométereken át húzódik. Gondoljunk mindazokra, akik ebben az időszakban Idlíbből menekülnek észak felé. Sokan közülük már tizedjére veszítik el otthonukat, nincs hova menniük. Ezen a via dolorosán vannak azonban mai Veronikák is, akik megtörlik az eltorzult arcokat, Cirenei Simonok és irgalmas szamaritánusok, akik közül néhányat meg is öltek a latrok.

– Szíria olyan, mint az irgalmas szamaritánus példabeszédében az útszélen hagyott ember?

– Szíriát kifosztották és magára hagyták félholtan az útszélen, mint az evangéliumi példabeszéd szerencsétlenül járt emberét. Giovanni Pascoli sorai jutnak eszembe róla, A kidőlt tölgy című verse. Szíria nem kidőlt, de mindenképpen megostorozták. Azt mondja a vers: „Mindenki belevág… Este mindenki elmegy a maga nehéz ágával. A levegőben sírás…” Geir Pedersen, az ENSZ szíriai különmegbízottja 2019. április 30-án a Biztonsági Tanács ülésén azt mondta, hogy ma Szíriában a világ öt legerősebb hadserege harcol, amelyek gyakran egymással szemben állnak.

– Ismerjük a drámai számokat, amelyek e háborút jellemzik, de ott vannak a nép rejtett sebei is, amelyekről keveset vagy egyáltalán nem beszélnek…

– Több mint húsz éve vagyok nuncius, és mindig konfliktusok sújtotta országokban voltam: előbb Elefántcsontparton, Nigerben és Burkina Fasóban, 2008-tól pedig Szíriában. Háborús nunciusnak nevezem magam. Azt hiszem, hogy sokévnyi háború után a legnagyobb baj, ami történhet ezekben az országokban, a hallgatás. Ferenc pápa is beszélt erről, amikor január 9-én üdvözölte a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testületet.

Szíria kapcsán azt mondta a pápa: „Fennáll a veszély, hogy a hallgatás köpenye fedi el a háborút, amely ebben az évtizedben Szíriát pusztította.” A média ezekben a hetekben ébredt fel, hosszú hallgatás után. Jelentőségteljes volt a The New York Times nemzetközi kiadásában február 7-én közzétett felhívás, amelyet Waad Al-Kateab írt (egy Aleppóból három éve a kislányával Franciaországba menekült újságíró álneve): „Egyedül hagytak minket a halállal szemben. Az elmúlt kilenc évben minket, szíriaiakat minden lehetséges módon gyilkoltak: hordóbombákkal, tüzérségi támadásokkal, gépfegyverekkel, kínzással, éhezéssel. De azt hiszem, hogy a legkeményebb módja annak, ahogy gyilkolnak minket, az a hallgatással való gyilkolás: ezért beszélek újra és újra.”

Nem szabad megfeledkeznünk ezeknek a szerencsétlen embereknek a kemény szenvedéséről!

Még ha sok helyen nem is dobnak már le bombákat, mozsárágyúkat, a népesség gazdasági háborút vív. A bomba a szegénység, ami a lakosság 80 százalékát érinti. Az emberek egyre szegényebbek és betegebbek. Szeretnék itt valamit pontosítani.

– Mit?

– Szíriában máig nincsenek hivatalosan bejelentett koronavírus-fertőzéses esetek, de ott van sok betegség a kilencévnyi háború miatt.

– A szíriai kormány péntek este úgy döntött, április 2-ig bezárja az iskolákat, egyetemeket, színházakat, hogy gátat szabjon a járványnak. Így van?

– Igen, ezek elővigyázatossági intézkedések, amelyeket a miniszterelnök rendelt el. Reméljük, hogy Szíriát elkerüli a vírus. A WHO szerint 2018 végén a szíriai kórházak kicsit több mint fele bezárt vagy csak részlegesen működött. 46 százalék működik rendesen. Ha lesújt a vírus, az katasztrófa lesz.

– Ami az egészségügyet illeti, Ön 2017-ben előmozdítója volt a „Nyitott kórházak” elnevezésű projektnek. Hogy halad ez az ügy?

– A Nyitott kórházakkal a legszegényebb szíriaiaknak szeretnénk ingyenes orvosi ellátást biztosítani. Ferenc pápa és az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma, valamint olyan jótevők, mint az Olasz Püspöki Konferencia támogatásával helyrehoztunk három nonprofit kórházat: Damaszkuszban az olasz kórházat és a francia kórházat, Aleppóban pedig a Szent Lajos Kórházat. Az Avsi Alapítvány működteti a programot, ami három évre szól, de meghosszabbítjuk. Két év alatt több mint 30 ezer szegény beteget láttunk el. Gyógyítjuk a testet, hogy megpróbáljuk újraszőni a társadalom szövetét, amelyet mára szétszabdalt a háború. Az orvosok, akik ebben a három létesítményben dolgoznak, mesélik, milyen hatalmas megbecsüléssel vannak az itt kezelt muszlim családok a keresztények iránt. Ez és az egyházak által működtetett sok projekt, program sokat segít a társadalom szövetének helyreállításában.

– A háború tizedik évében mit mond Szíria a világnak, amit a világ nem akar meghallani?

– Nagyon megérintett az a kép, amit Ferenc pápa felidézett a homíliájában Bariban, a Földközi-tengeri térség püspökeinek legutóbbi találkozóján. A pápa a remény haldoklásáról beszélt: „A mai Getszemáni-kertekben, közömbös és igazságtalan világunkban, ahol úgy tűnik, a remény elhalásának vagyunk tanúi, a keresztény nem viselkedhet úgy, mint azok a tanítványok, akik először kardot rántottak, majd elmenekültek. Nem, a megoldás nem az, hogy kardot rántunk valaki ellen, de az sem, hogy elmenekülünk a korból, amelyben élünk. A megoldás Jézus útja: a tevékeny szeretet, az alázatos szeretet, a végsőkig elmenő szeretet.”

– Szíriában a szeretet erejével kell válaszolni.

– A humanitárius válság olyan teher, ami az egész nemzetközi közösségre ránehezedik. Gondoljunk csak a nőkre és a gyerekekre. Az ártatlanok lemészárlása zajlik, bántalmazzák őket, erőszakot tesznek rajtuk, megcsonkítják, megkínozzák őket, tengerbe vesznek, éhen halnak, megfagynak, harcolni kényszerítik őket, gyermekkorban kiházasítják őket. Kétmillió gyermek nem tud iskolába járni. Szíriában fennáll a veszély, hogy egész generációk vesznek el, a fiatalok elvesztése pedig olyan, mintha bombát dobtak volna a társadalomra. Ezek a gyerekek, ezek a nők nincsenek a harcban álló felek ellen, sem mellettük, ők az egész emberiséghez tartoznak.

– Van még értelme békéről és Szíria újjáépítéséről beszélni?

– Mindenkinek meg kell tennie, amit megtehet, kezdve a nemzetközi közösségen. Ma még nem látszik, hogy lenne újjáépítés, gazdasági fellendülés. Vannak azonban olyan nemzetközi szankciók (uniós szankciók a rezsim ellen, például olajembargó), amelyeknek már érezhető a negatív hatása. Súlyosbítja a helyzetet a libanoni válság, aminek nagy hatása van Szíriára. De ismétlem: mindenkinek meg kell tennie a maga részét!

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Agensir.it

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria