Az Ukrajnai Római Katolikus Egyház püspökeinek lelkipásztori levele a nevelés hetére

Krisztusban szeretett Testvéreim!
Kedves szülők, fiatalok és gyerekek!

Nehéz időket élünk: kegyetlen háború tombol, amely könyörtelenül pusztítja nemcsak földünket, hanem az emberi lelkeket is. A valóság terhét nehéz hordozni: állandó félelemben és bizonytalanságban élünk, és nem tudjuk, mit hoz a holnap, mit tervezhetünk a jövőre nézve. A háború le akarja rabolni álmainkat és a jövőbe vetett reményünket. Különösen nehéz most nektek, fiatalok, hiszen ti vagytok a holnap végzős diákjai és egyetemistái.

Talán egyedül érzitek magatokat, sőt a hitben elhagyatottnak, mintha az Úr távol volna. Pedig ez nem így van. Ő közel van, velünk jár. Ő maga a jövőnk, a reményünk, az erőnk és a győzelmünk.

Ne engedjetek a szomorúság és a kétségbeesés kísértésének! Ahogy Pier Giorgio Frassati, az olasz nemzetiségű boldog mondta: „Minden erőnkkel kapaszkodnunk kell a hitbe, mert nélküle semmi értelme az  életnek.

Hit nélkül nincs élet, csak puszta lét. Nekünk élnünk kell, nem csak létezni.”

2023 elején egy fronton elesett katonát temettünk, aki feleségével és gyermekeivel együtt hűségesen részt vett a szentmiséken, és otthon is sokat imádkozott. Isten valóban első helyen állt szívében és családja életében. Amikor a család értesült az édesapa haláláról, kétségbeesés helyett szilárd hittel vallották: él, és az Atya házában van. Temetése az igazi keresztény remény légkörében zajlott.

Sokan közületek, testvéreim, a háborúban elvesztettétek hozzátartozóitokat; mások sebesült vagy testben-lélekben megtört rokonokat ápoltok.

Nekünk mégis élnünk kell, s fáradhatatlanul keresnünk Isten fényét a gonoszság sötétjében – sőt magunknak is e fénnyé kell válnunk.

Tudjuk, mennyi ima száll fel mindenfelől hazánk védelmezőiért. A fronton harcoló katonák valóságosan érzik ezeket az imákat, és erőt merítenek belőle. Küldetésünk elsősorban az, hogy imádsággal védjük hazánkat, de ugyanakkor jó keresztény példával és személyes megtérésünkkel is. Ti, fiatalok, pedig szorgalmas tanulással is, hiszen rátok vár az ország újjáépítése! A győzelem – s hisszük, hogy eljön – az Úrtól származik. Ezért

állhatatosan kell kérnünk, hogy Isten békéje szálljon Ukrajnára.

A közösségi oldalakra pazarolt órák helyett szenteljük időnket valódi védelemre: katonáink imádságos támogatására és a jótettekre.

Legyen példaképünk, különösen a fiatalok számára, Pier Giorgio Frassati, a diákok és egyetemisták pártfogója, aki az „apostolkodás jó példájáról” így tanított: „Nekünk, katolikusoknak, arra kell törekednünk, hogy egész életünket a keresztény erkölcs törvénye vezesse.” Egy alkalommal így buzdította az ifjúságot: „Meg kell edződnünk, hogy helytálljunk az előttünk álló küzdelemben, hogy hazánknak derűsebb jövőt és erkölcsileg egészséges társadalmat biztosítsunk. Ehhez

szüntelen imádság kell, mert kegyelem nélkül erőfeszítéseink hiábavalóak.

Szükség van fegyelemre és szervezettségre is, hogy a megfelelő pillanatban készek legyünk cselekedni. Készen kell állnunk szenvedélyeink és önmagunk feláldozására, mert enélkül nem érhetjük el célunkat.”

Idén szeptember 7-én avatják szentté Pier Giorgio Frassatit, aki az Ukrán Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági és Hivatáspasztorációs Bizottságának védőszentje – ezért ez az esemény számunkra különösen nagy jelentőséggel bír. Akik részt vettetek a Rómában megrendezett Jubileumi Ifjúsági Találkozón, bizonyára láttátok ereklyéit, melyeket a jubileumi ünnepség különleges ajándékaként mutattak be.

Pier Giorgio 1901-ben született Torinóban, tehetős és köztiszteletben álló családban. Gyermekkorától kezdve hajlott a szegények megsegítésére. Amikor egy asszonyt látott mezítlábas gyermekével, azonnal odaadta neki saját cipőjét. Ha édesapja nem segített valakin, ő sírva fakadt, míg édesanyja meg nem engedte, hogy maga vezesse be a rászorulót a házukba. Tízévesen járult először szentáldozáshoz, tizennégy évesen bérmálkozott. Tehetséges fiatal volt: lelkes hegymászó, sportember, jó úszó. Csak olyan filmeket nézett, amelyekről előre tudta, hogy erkölcsi értéket hordoznak. Érettségi után apja autót vagy pénzt ajánlott neki: ő a pénzt választotta, de mindet szétosztotta a szegények között. Szülei úgy vélték, eltékozolja lehetőségeit, de élete 24 éve alatt ő mennyei jutalmat szerzett: számára az örökkévalóság volt az egyetlen jövő, amely számított.

Nem akart a világ szemében nagy lenni, inkább a nehezebb, de teljesebb életet választotta.

Bányásznak tanult, hogy a munkások között szolgálhassa Krisztust.

21 évesen belépett a domonkos harmadrendbe, Szent Jeromos nevét választotta. 1925 nyarán gyermekbénulás támadta meg, és július 4-én, 24 éves korában elhunyt. Torino utcáit gyászolók ezrei lepték el. A temetési menet során hálájukat és tiszteletüket fejezték ki mindazért a sok jóért, amit tőle kaptak. Ahogy Martin Stanisław Gillet OP, a domonkos rend generálisa mondta róla: „Isten azáltal, hogy akkor hívta magához Pier Giorgiót, amikor oly sokan reménykedtek benne, talán éppen életének szépségét akarta megmutatni, és az ifjúság figyelmét az ő példájára irányítani.”

Kedves Fiatalok! Pier Giorgio Frassati, a fiatalság védőszentje esdje ki számotokra a szükséges kegyelmeket ahhoz, hogy barátaitok – látva életetek szépségét és példáját – keressék az utat Istenhez, akit ti már megtaláltatok. Hiszen – ahogy ő maga mondta – „az igazi jót csendben, lassan, nap mint nap, a mindennapi dolgokban tesszük”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében az Úr áldása legyen veletek a jubileumi évben, és az új tanévben Pier Giorgio Frassati oltalma kísérjen titeket!

Az Ukrajnai Római Katolikus Egyház püspökei

Forrás és fotó: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír