Élet a Lélekben imacsoportok nagytalálkozója Csíkszeredában

A találkozót megelőzte egy százhatvankét órás folyamatos imalánc, amikor közel ezren imádkoztk, ebből száz pap. Ők összesen hetvenhárom szentmisét mutattak be ezért az alkalomért. Több száz rózsafüzért mondtak el, ebből százötvenet a gyimesi testvérek. A találkozó kegyelmeinek kiáradásáért ezenkívül még voltak kilencedek, keresztutak, egyéni és közösségi böjtök, szentmisék felajánlva.

A sepsiszentgyörgyiek mellett több mint negyven közösségi vezető segített a találkozó megszervezésében.

A program reggel 9 órakor rózsafüzér-imával kezdődött, majd Bajcsi Tibor, a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-templom gondnoka, az Élet a Lélekben plébániai imacsoport létrehozója köszöntötte az egybegyűlteket.

Ezután Fülöp Sándor Szabolcs Zetelakán szolgálatot teljesítő segédlelkész megáldotta a sportcsarnokot, majd ő tartotta az első elmélkedést „Reménységgel teli jövőt szánok nektek.” (Jer 29,11) címmel.

Az elmélkedése elején hangsúlyozta: reményt ad, hogy ennyi ember tudatosan keresi az Istent. Majd azt kérte, hogy „a bölcsesség Lelke adja meg, hogy úgy érintsen meg, a szívetek-lelketek ne legyen zárva.” 

A reménység kapcsán az élő és holt reményről szólt: „A mi reménységünk, hogy Jézus valóban feltámadt – bizonyíték erre a sok megváltozott élet.” A világban sok szomorú ember van, nem látjuk az emberek arcán a mosolyt, ezért arra biztatott mindenkit, hogy merjünk mosolyogni és legyünk derűsek. Nincs reménytelen helyzet. „Cselekedve reménykedjünk és reménykedve cselekedjünk” – biztatott a segédlelkész.

Ezután a szentírási részt magyarázva négy következtetést vont le, amely négy gyógyulási pont is lehet az életünkben: Isten a kezében tartja a történéseket, nem mi vagyunk sorsunknak a kovácsa; Isten megbünteti az ellene lázadókat, de van irgalom; Istennek terve van népével; a nép újra Istenhez fordul, elkezd imádkozni. Akik keresik őt, azok megtalálják. Fülöp Sándor Szabolcs végül hangsúlyozta, nem kell bizonytalanul és reménytelenül élnünk, hiszen fenntartott helyünk van az örökkévalóságban.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Szöveg: Józsa Zsuzsanna

Fotó: Palkó-Gyöngyösi Tibor

Forrás: Romkat.ro

Magyar Kurír