Elhunyt Peter Gumpel, a tudós német jezsuita, XII. Piusz pápa hűséges védelmezője

Halálát megelőzően Gumpel atya több mint egy évtizeden át a Canisius-ház gyengélkedő részlegén lakott, de élete végéig mindennap íróasztalához ült, és olvasott, írt, jegyzetelt. Tudtuk: benne rejlik a múlt század közepe és második fele történelmének alapos ismerete, személyes tapasztalatok, széles körű tájékozottság; a pápáktól neki adott különös lehetőség jegyében, aminek révén VI. Pál pápa rendeletére külön hozzáférése volt a Vatikáni Titkos Levéltár akkor még valóban titkos és így jórészt ismeretlen adataihoz. Gumpel atya, aki egész életében a történelmi tisztánlátást szolgálta, időskorában – noha már kerekesszékben ült – egyre inkább rendtársai „felszolgálója” lett. Ha a közös étkezések során valakinek hiányzott valami az asztalnál – tányér, pohár vagy evőeszköz –, Gumpel atya szó szerint „kereket oldott”, és már viharzott is segíteni. Visszatérve a helyére, továbbra is olyan fegyelmezetten ült, mint egy régi vágású német jezsuita: egyenes derékkal és kevés szóval.

Egy hónap múlva lett volna 99 éves. Hannoverben, Alsó-Szászország fővárosában született 1923. november 15-én, zsidó származású jómódú német családban. Édesapja katolikus hitre tért, így ő is ebben a hitben nevelkedett. Gumpel atya mindig nagyon diszkréten beszélt élete e korai időszakáról, ám egy interjúban elmondta, hogy sokat kellett szenvedniük a nemzetiszocialista uralom idején. Édesanyját bebörtönözték, egyik nagyapját pedig megölték. Neki is ezért kellett elmenekülnie Németországból, először Franciaországba, majd Hollandiába. 1938-ban az akkor 15 éves Peter Gumpelt felvették a nijmegeni jezsuiták bentlakásos iskolájába; ott is maradt a háború végéig.

A líceumi érettségi után, 1944 szeptemberében belépett a Jézus Társasága holland rendtartományába. 1946–47-ben különféle megbízatásokkal az amszterdami jezsuiták Szent Ignác kollégiumában élt és dolgozott. A háború után apja visszaköltözött Németországba, Peter pedig Rómába került a jezsuiták vezette Pápai Német-Magyar Kollégiumba repetitorként, ahol 1947-től 1949-ig főként filozófiában segítette a diákokat, jóllehet legtöbbjüknél fiatalabb volt. 1947-ben Angliába küldték, ahol a jezsuiták londoni Heythrop kollégiumában végezte teológiai tanulmányait 1953-ig, közben pedig 1952-ben pappá szentelték. Londoni tanulmányai idején találkozott egy fiatal olasz jezsuitával, Paolo Molinarival, akivel – miközben előbb angolra tanította –, életre szóló barátságot kötött, mely a későbbiekben a boldoggáavatási ügyek végzése során négy évtizedes közös munkát is jelentett. A spanyolországi Gandíában végezte harmadik rendi próbatételét 1953–54-ben, majd Rómába visszatérve 1954-ben szerzett doktorátust a Pápai Gergely Egyetemen. 1954-től 1958-ig folytatta repetitori megbízatását a Pápai Német-Magyar Kollégiumban.

A sokrétű, soknyelvű és sokhelyű tevékenység után Gumpel atya 1960-ban kapta meg végre élete fő feladatát, amikor kinevezték a Jézus Társaság boldoggáavatási ügyeinek új főposztulátora, Paolo Molinari atya asszisztensévé. Mindketten a rend központi kúriáján laktak és dolgoztak, de feladatuk messze túlnőtt a jezsuiták körein. P. Gumpel 1972 és 1983 közöt a Szentek Ügyeinek Kongregációja konzultora, majd 1983-tól 1993-ig annak relátora és stúdiumainak tanára volt, egyúttal pedig a spiritualitás tanára a Pápai Gergely Egyetemen és a Keleti Intézetben.

Molinari atyával a boldoggáavatási eljárások posztulátoraiként negyven éven át dolgoztak együtt, egészen 2010-ig, amikor is megbízatásuk lejárt. Ennek páratlan gyümölcse, hogy a Jézus Társasága összesen 39 boldoggá- és szenttéavatási eljárását vitték végig, amelyeket boldoggá avatás, illetve kanonizáció követett. Emellett Gumpel atya a Kongregáció relátoraként 70 egyéb boldoggáavatási ügyet is vitt. Ezt a hihetetlen munkát mindig hatalmas szakmai elkötelezettséggel végezték együtt az egyháztörténelem, a teológia és a spiritualitás területein. Közösen és barátságban folytatott munkájuk példa lett nagyon sokak számára, nemcsak a jezsuita renden belül. Még a pápák is hozzájuk folyamodtak egyes szakmai ügyekben. XXIII. János és VI. Pál pápa is nagyra értékelte közös munkájukat, és gyakran személyesen is kikérték véleményüket. Gumpel atya peritusként, zsinati szakértőként vett részt a II. Vatikáni Zsinat munkájában, amelynek 60 évvel ezelőtti nyitányára ma oly szeretettel emlékezik az egész Egyház. VI. Pál pápa kérésére Gumpel atya a zsinat során külön konferenciasorozatot tartott az afrikai püspököknek, hogy felfrissítse teológiai és a zsinati eljárási ismereteiket.

Peter Gumpel életének főműve azonban kétségtelenül XII. Piusz pápa szolgálata megértéséhez és annak történelmi tisztázáshoz kapcsolódik, amikor a zsinat végén, VI. Pál pápa meghirdette elődei, XII. Piusz és XXIII. János pápák boldoggáavatási ügyeinek hivatalos vizsgálatát. A mára már szentté avatott VI. Pál pápa XII. Piusz ügyét a Jézus Társasága szenttéavatási eljárásokkal foglalkozó bizottságára bízta, vagyis Molinari atyára, akinek közvetlen munkatársa volt  Gumpel atya. Ilyen minőségben, külön pápai engedéllyel férhetett hozzá a Vatikáni Titkos Levéltár védett dokumentumaihoz.

1983-ban Gumpel atyát kinevezték a  Szentek Ügyeinek Kongregációja relátorává, ezzel ő lett XII. Piusz pápa boldoggáavatási ügyének felelőse. Saját sorstapasztalata, német anyanyelve, európai begyökerezettsége valóban egyedülállóvá tette a helyzetét. A szakma úgy tekintett rá, mint aki XII. Piusz alakjának és munkásságának páratlan mélységű ismerője, s minden bizonnyal valóban ő volt XII. Piusz leghatározottabb és legelhivatottabb védelmezője az ellene különböző oldalról felhozott vádakkal és kifogásokkal szemben.

Rendkívüli nyelvismerete is segítségére volt, hiszen anyanyelvén túl beszélt angolul, olaszul, franciául, hollandul és spanyolul is. Számos publikációja és konferencián való részvétele mellett több mint háromszáz televíziós, rádiós és egyéb médiainterjút adott. Az újságírók számára a Gumpel-interjúk felejthetetlenek maradnak: kristálytiszta logikával, világos okfejtéssel, mégis közérthető egyszerűséggel tudott beszélni a legbonyolultabb kérdésekről is. Egy évtizede egy interjúban beszámolt az 1983-ban elhunyt Pascalina Lehnert szerzetesnővér, XII. Piusz pápa egykori asszisztensének különleges szolgálatáról, amelyet a pápa megbízásából végzett a II. világháború idején. A bajor származású Pascalina nővér a Szent Kereszt-iskolanővérek közösségének tagja volt és a pápa kérésére egy saját maga vezette furgonnal 1943-ban rendszeresen élelmet és egyéb segítséget vitt Rómában az akkor már rejtőzni kényszerülő zsidó családoknak. „A karitász megannyi gesztusával segített rajtuk.”

Gumpel atya mindig megvédte XII. Piusz emlékét, a történész megbízható érveivel, konkrét dokumentumokra hivatkozva. „Szilárd meggyőződésem – és ebben egyáltalán nem számít, megélem-e azt, vagy sem –, hogy egy napon XII. Piusz pápát az oltár dicsőségére emelik és szentté avatják.” Október 12-én Gumpel atya megjelent az Isten színe előtt, és Pál apostollal együtt megvallhatta: „Scio cui credidi” – „Tudom, kinek hittem” (2Tim 1,12).

Ferenc pápa 2019 márciusában megnyitotta a kutatók előtt a Vatikáni Titkos Levéltár érintett részét.

 Forrás: Vatikáni Rádió/Vértesaljai László SJ

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír