Jó szomszédok és barátok akarunk lenni – Szlovén–horvát–magyar katolikus találkozó Belatincben

Tekintélyes, 14 hektáros, különleges fafajokat, egzotikus növényeket bemutató park veszi körül a barokk Bánffy-Zichy-várkastélyt és a Szent László-templomot. Köd üli meg a tájat ezen az októberi délelőttön.

A szabadtéri oltár előtt felállított padokat sorban foglalják el az érkezők, az a több ezer katolikus, akik a környező településekről érkeztek. Magyarok Szlovéniából és Magyarországról, horvátok Horvátországból és Magyarországról, szlovének helyből és több magyarországi településről.

Hosszan tart a bevonulás. Népviseletesek és zászlósok vezetik a menetet. Egy baldachin alatt látható az itt vendégeskedő Szent László-ereklye.

Nagy számban vannak jelen a szlovén és a horvát püspöki konferencia tagjai; itt van Jean-Marie Speich érsek, Szlovénia apostoli nunciusa. Magyarországot Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, Udvardy György veszprémi érsek, Székely János szombathelyi megyéspüspök és Fekete Szabolcs segédpüspök, valamint Tóth Tamás, az MKPK titkára képviseli; Ausztriát Egidije Živkovič kismartoni püspök. Érkeztek magyar paptestvérek a Szombathelyi Egyházmegyéből, illetve sok papnövendék a ljubljanai és zágrábi szemináriumból, valamint itt vannak a győri szeminaristák is.

Együtt a hit és béke útján – a három nemzet találkozójának mottója a Ferenc pápa által meghirdetett szinódusi folyamathoz kapcsolódik. Arról üzen a világnak, hogy jó szomszédként, barátként kívánunk élni az Egyház nagy családjában.

A hagyományos, közel harminc évre visszatekintő találkozóra első ízben jöttek magyarországi zarándokok. Szentgotthárdról Bodorkós Imre atya, a szentgotthárdi Nagyboldogasszony-templom plébánosa vezetésével érkeztek a hívek, Szentpéterfáról pedig Várhelyi Tamás hozott magyar és horvát híveket. Bár első ízben vesznek részt ezen a szomszédos nemzeteket összekötő találkozón magyarok, a kapcsolataik Szlovéniával nagyon is élők. Havonta jár szlovén atya a Szombathelyi Egyházmegyében élő szlovén kisebbséghez, és a magyarok is rendszeres vendégek Lendván.

Elsőként Andrej Saje Novo Mestó-i megyéspüspök, a Szlovén Püspöki Konferencia elnöke köszöntötte a találkozó résztvevőit: „Idén Belatinc (Beltinci) a szlovén és horvát katolikusok találkozójának helyszíne, ahol évszázadok óta a magyar nemzettel is összekapcsolódnak a szálak. Ezúttal Magyarországról is jöttek hívek. Ahogy mottónk hirdeti, mi, katolikusok határok nélküli közösségként élünk, az Egyház egyetlen nagy családjában kapcsolódunk össze.

Jelenlétünkkel és imáinkkal megerősítjük elhatározásunkat, hogy elkötelezettek vagyunk a keresztény közösség építésében, a hit és a béke útján járva, jó szomszédok és barátok akarunk lenni, és munkatársak a világ békéjének építésében

– fogalmazott. – Találkozókat kell tartani, hogy az egymással való kapcsolatunk, a hitünk megerősítése, az Egyházhoz való tartozás megszilárdítása által – amikor megtapasztaljuk a béke veszélyeztetettségét – külső és belső békénket építsük.

A szentmise szónoka Bože Radoš varasdi megyéspüspök volt. Szentbeszédét Rezonja Franc olvasta fel magyar fordításban. Az elmélkedés Szűz Mária, a Rózsafüzér Királynője ünnepéhez kapcsolódott, akit „mindhárom nemzet anyjaként tisztel”.

Az evangéliumhoz kapcsolódva felidézte a püspök annak a nőnek az alakját, aki a tömegben figyelmesen hallgatja Jézust, aki szavai által belépett az asszony világába, a lelkébe.

A nő Jézust anyja által dicséri, tudja, hogy a férfit nem illő közvetlen dicsérni. Jézus felfigyel rá, az evangélium örömhírével ajándékozza meg, és azt mondja neki: „Boldogok, akik hallgatják az Isten szavát”. Már az első bűn is abból eredt, hogy Ádám és Éva nem hallgatták Isten szavát. A szív, amely elveszíti lágyságát, nem hallgat Istenre, nem tud szeretni többé – mondta a püspök.

Ha figyelemmel, szívünk kitárásával hallgatjuk Jézust, a szívünkbe léphet. Mária volt az első, aki teljességében meghallgatta Isten szavát, és arra kér minket, mi is véssük az Úr szavait a szívünkbe. Az evangélista még tovább megy: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!”

Isten feldobta a labdát és világos játékszabályokat állított: meghallgatni és megtartani Isten igéjét. A közelségét adja és kívánja, boldogságot ajánl, egy természetfeletti intimitást.

Felbontja a nemzetek közötti határokat, és egy nemzetté, Isten nemzetévé formál bennünket.

Három nemzet gyermekei vagyunk, de egy a tejünk, ami táplál és alakít: Krisztus evangéliuma. Eltelve az evangéliummal lépjünk közösen a hit és béke útjára – buzdított a szónok.

Veres András záróbeszédében a zsoltárost idézte – „Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek!” –, és azt fogalmazta meg, itt, Belatincben ma mi is megtapasztalhattuk, milyen öröm, ha különböző nemzetek tagjaiként együtt ünnepelhetünk ettől a „testvérháborútól, politikai és kulturális harcoktól hangos világban itt, Európa közepén”. Krisztusban egyenlők és testvérek lettünk, különbségtétel nélkül.

Nem szabad elfelednünk, hogy a megosztottság ellentétes Jézus tanításával – mutatott rá az MKPK elnöke. – Ezért nekünk, keresztényeknek nem szabad engedni semmiféle ezzel ellentétes, gonosz ármánykodásnak.

Egyedül a kölcsönös tiszteletnek, elfogadásnak és szeretetnek lehet létjogosultsága Krisztus követőinek közösségében. Sőt, még ennél is tovább kell mennünk. A krisztusi szeretet nyitott és elfogadó a nem keresztények iránt, sőt, még a velünk ellenségesen viselkedők irányába is.

Az itt jelen lévő három nemzet gyermekeit összeköti a közös történelmi múlt, a krisztusi evangéliumot hősiesen megélt szentek egész sokasága, köztük Szent László, aki nemcsak nagyszerű uralkodó volt, hanem apostoli királyként az Egyház megerősítésén is sokat fáradozott – emlékeztetett Veres András, majd köszönetet mondott Peter Štumpf muraszombati megyéspüspöknek, hogy meghívására együtt ünnepelhetett a három nemzet. „Isten áldása kísérje család- és nemzetépítő munkánkat!”

Végül Peter Štumpf püspök megfogalmazta azt az örömöt, hogy a találkozó szentmiséjében megerősíthették a három nép között fonódott, Krisztusba vetett barátságot és békét.

*

A belatinci, Szent László király tiszteletére szentelt plébániatemplom 1742-ben épült barokk stílusban. 1890 és 1894 között neobarokk stílusban építették át, ekkor kapta meglehetősen szokatlan külső formáját. Nagy tiszteletnek örvend a településen, de az egész egyházmegyében is Szent László, aki magyar királyként megalapította a Zágrábi Egyházmegyét, amely közel 700 évig magába foglalta a Muravidék egy részét.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír