A globális etikából teljesen ki van zárva Isten – Bemutatták Marguerite A. Peeters új könyvét

Kultúra – 2016. május 11., szerda | 18:46

Marguerite A. Peeters „A nyugat kulturális forradalmának globalizációja” című könyvét a Szent István Könyvhét keretében Fülep Dániel, a John H. Newman Felsőoktatási Képzési Központ igazgatója mutatta be május 10-én Budapesten, a Stephanus Könyvesházban.

A kötet a központ Jövőegyetem könyvek sorozatában jelent meg.

Fülep Dániel elmondta: a belga származású Marguerite A. Peeters művészettörténeti, zsurnalisztikai és katolikus hittudományi tanulmányait a párizsi Sorbonne, a brüsszeli Schuman Intézet, a római Angelicum, a Gregoriana és a brüsszeli teológiai intézet falai között végezte, és jelenleg öt helyen is egyetemi tanár, többek között a Pápai Lateráni Egyetemen, valamint a Szentszéknél tanácsadóként is dolgozik. Kutatási területe a társadalomtudomány pasztorális és teológiai megközelítése, a globalizáció és az evangelizáció, valamint a lelkipásztori kihívások a posztmodern kultúrában. Első alkalommal a Newman Központ vendégprofesszoraként tartott háromnapos szemináriumot Magyarországon, majd jelen volt a tavaly decemberi budapesti könyvbemutatón is.

Peeters mostani könyvének megszületéséről az előadó kifejtette: az afrikai főpásztorok felfigyeltek arra a folyamatra, hogy a nyugati politikai és gazdasági érdekközösség hosszú ideje igyekszik ráerőszakolni akaratát az afrikai nemzetekre, többek között olyan társadalmi és családpolitikai kérdésekben, melyek Európában már évek óta ismertek. Ebben a folyamatban az ENSZ is jelentős szerepet játszik.

Olyan elfogadhatatlan folyamatoknak vagyunk a tanúi, melyben a nyugati országok és az ENSZ szervezetei a többi országra erőltetik a homoszexualitást és valamennyi erkölcsi devianciát oly módon, hogy pénzügyi eszközeikkel a vonatkozó törvények felülvizsgálatára kényszerítik őket, és a fejlesztési segélyek nyújtását olyan abszurd követelmények teljesítéséhez kötik, amelyek rombolóak, embertelenek, és ellentétesek az értelemmel és a legalapvetőbb emberi realitásokkal is. A guineai születésű Robert Sarah bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusa kérte meg Marguerite Peeterst, hogy segítsen nekik jobban megérteni ezt a folyamatot.

Fülep Dániel a téma kapcsán több olyan szóra és kifejezésre hívta fel a hallgatóság figyelmét, amelyeket a tömegkommunikáció napi szinten használ. A családdal kapcsolatos fogalmak szinte teljesen átalakultak, már nem családról, hanem párokról, egyénekről hallunk. A házastárs fogalma is kiveszőben van, sokkal jobban partnerekről beszélnek. A házasság is háttérbe szorul, helyette a szabad szerelem és ennek szinonimái vannak terjedőben. Nem boldogságról hallunk, hanem életminőségről. A szülői tekintély mint olyan, szinte eltűnik, helyette gyermeki jogokat emlegetnek. Önátadás helyett a test birtoklásáról, a saját testünkkel való önrendelkezést hirdetik. A szerző fő forrását azok az interjúk jelentik, melyeket a globális kormányzás vezető szakértőivel és képviselőivel készített az ENSZ legfontosabb nemzetközi konferenciáin az 1994-es kairói konferencia óta. Ezekből tanulmányokat is írt. Így szerzett tapasztalatokat arról, hogy milyen a világ befolyásos vezetőinek a gondolkodása, amelyek alapján megszületnek azok a dokumentumok, amelyek világszerte meghatározókká válnak. Megfigyelte, hogy a II. világháború óta zajlik az a tendenciózusan megtervezett folyamat, amelyet jól megszervezve tárnak a globalizált világ elé. Ezek a gyakorlatba átültetett elméletek kifejezetten támadják a kinyilatkoztatásból ismert katolikus-keresztény antropológiát, emberképet. Mindezek lebontásának vagyunk a tanúi.

Marguarite Peeters a mechanizmust leírva, bemutatja főbb jellemzőit és azt vizsgálja, mi ennek a globális törekvésnek a célja, kik a mozgatói. Könyvével segítséget szeretne adni szülőknek, nevelőknek, pedagógusoknak, lelkipásztoroknak, hogy tudatosabban szemlélve ezeket a változásokat, eredményesebben és hatékonyabban tudják képviselni, megvédeni a katolikus-keresztény hitet és a társadalom alapszövetét.

Fülep Dániel kiemelte, hogy a könyv szerzője végigveszi ezeknek a folyamatoknak a szellemi hátterét és gyökereit. Résztelesen ismerteti többek között Marguerite Sanger és Simone de Beauvoir munkásságát, akiknek nevéhez a XX. század egyik fő jellemzője, a szexuális forradalom köthető. Ugyanígy bemutatja Alfred Kinsey elméletét, aki azt tűzte ki célul, hogy a modern embert felszabadítsa mindenféle erkölcsi gátlás alól, ezért szexuális forradalmat hirdetett. Kinsey ateista volt, tagadta a lét transzcendens voltát, és vallotta, hogy az emberi kiteljesedés lényege a szexualitásban ragadható meg. Foglalkozik a könyv Herbert Marcuse tevékenységével is, aki a felsorolt szerzők által kitaposott ösvényen mozgott, a társadalom mindenfajta kötöttség alól való felszabadítását hirdette.

Fülep Dániel kiemelte az említett szellemi irányzatok újmarxista vonását: képviselői elnyomásban és felszabadításban gondolkodnak, boldogságát az ember az ebből való felszabadításban találhatja meg. Ez a szellemi áramlat lényegében támadja a katolikus-keresztény antropológiát. Az előadó kifejtette: mi, katolikusok alapvetően úgy gondolkodunk magunkról, ahogy azt a kinyilatkoztatásban Isten elénk tárja. Tudjuk, hogy mindenekelőtt a teremtett világ tagjai vagyunk, teremtmények, és nem csupán lényegében különbözünk a teremtő és gondviselő Istentől, de az Ő különleges teremtményei is vagyunk. Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett minket, és ez alapvetően személyes jelleget kölcsönöz számunkra. Az ember nem valami, hanem valaki, akinek neve van, akit az Isten személyesen, a nevén szólít meg. Az ember a testi-szellemi lélek egysége. Egyrészt a föld porából lettünk, másrészt Isten Ádám orrába leheli a lelkét („az élet leheletét”), és így születik az ember. Logikailag megkülönböztethetjük a szellemi lelket és a testet – a filozófia és a teológia is külön tárgyalja –, de az emberi személyben ez elválaszthatatlan. Ez a katolikus-keresztény antropológia alapvető tényezője.

A Newman Központ igazgatója figyelmeztetett: manapság hangsúlyozni kell mindezeket, mert a divatos szellemi áramlatok megkérdőjelezik ezeket az evidens igazságokat. Az ókori gnoszticizmushoz, manicheizmushoz hasonló irányzatok erősödnek, amelyek egyik jellemzője, hogy az embert alapvetően anyagi, materiális lénynek, biológiai entitásnak tekintik, és semmi másnak. Korunk fő szellemi áramlatai nemhogy megkérdőjelezik a katolikus tanítás alapvető állításait, de egyenesen támadják. Ezek az ideológiák nem csak egyes írók műveiben jelennek meg, hanem politikai testet is öltenek. Figyelemre méltó az a folyamat, amit Peeters professzor asszony könyve részletesen ecsetel, ahogy az ENSZ különböző konferenciáin született dokumentumokat veszi sorra, és vizsgálja meg, hogy az egyes konferenciák milyen üzeneteket fogalmaznak meg a kilencvenes évektől napjainkig. Kirajzolódik ezekből, hogy azok a fogalmak, új eszmék, melyek a közéletben megjelennek, társíthatók a terjedésüket megelőzően kiadott ENSZ-okmányokhoz. Irányított folyamattal állunk szemben, ez egyértelműen kiderül a könyvből – szögezte le.

Fülep Dániel kiemelten beszélt a genderideológiáról, amelyet a kötet a legrészletesebben tárgyal. Ennek hirdetői elválasztják egymástól a biológiai és a társadalmi nemet, azt állítva, hogy az ember biológiai adottságai elválaszthatóak a teljes emberi személy lényegétől. Szerintük a biológiai adottságok teljes mértékben függetleníthetőek az embernek a szellemi dimenzióitól. A genderelmélet a férfi és a nő közötti különbséget kizárólag a társadalmi különbözőségek mentén ragadja meg, és ezt is azzal a negatív előjellel, hogy ez az, ami alól fel kell szabadítani az embert.

A könyv ismertetője leszögezte: a genderelmélet közvetlenül a teremtés rendjét kívánja negligálni, megsemmisíteni. Azt állítja: az ember nem az Isten eredeti szándéka szerinti férfi és nő, ezért ki kell szabadulnia abból a béklyóból, amit ez a fajta teremtettsége jelent. Ezzel megkérdőjeleződik az ember testi, szellemi-lelki integráltsága, alapvető összekapcsolása, és a személy transzcendens mivolta is. Emellett az is, hogy az emberi élet mindenestül a teremtő, gondviselő és megváltó Isten akarata és törvénye szerint kell, hogy rendeződjék, hiszen a gender által meghirdetett forradalmat az ember a saját akarata, felfogása szerint hajtja végre. Lázad, és ezzel az ősbűn legmélyebb lényegére fordítja a figyelmünket. Az ember szembefordul Istennel, engedve a kígyó kísértésének, elfeledkezve arról, hogy egyedül akkor jár jól, ha enged Isten akaratának, engedelmesen követi azt. A kígyó elhitette a paradicsomban Ádámmal és Évával, hogy az Isten nem akar nekik jót, hiszen meg akarja őket fosztani attól, hogy olyanok legyenek, mint ő, tehát érdemes kibújni ez alól a gyámság alól. Ez a fajta kísértés jelenik meg a genderideológiában is – mondta Fülep Dániel. Az ember megpróbál kibújni az Isten fennhatósága alól, tagadja azt, hogy a teremtett rend lenne az ember számára a legjobb és az ezzel való szembehelyezkedésben látja a maga boldogságát. Valójában önmegistenülésre és önmegváltásra törekszik. Ez az egész elgondolás nem csak az ember transzcendens mivoltát, de a bűnre hajlamos természetét is tagadja. Tagadja azt, hogy van kísértő, és azt is, hogy a földi világ képes elfordítani az embert Istentől. Ebben a világban, amit a globális új etika hirdet, amelynek mentén törvényeket alkotnak, és ráerőltetik a társadalmakra, nincs jó és rossz, nincs kinyilatkoztató Isten, de megismerő értelem sem. Ezen etika szerint nem lehet felismerni Istennek a szavát, ha van is kinyilatkoztatás, azt úgysem tudjuk felismerni. A globális etikából teljesen ki van zárva Isten, Krisztus és az egyház. Utóbbi pedig kifejezetten ellenség, mivelhogy egyedül képviseli következetesen az Isten által kinyilatkoztatott emberképet, társadalmi szinten, világméretekben.

Fülep Dániel rámutatott: a globális etika alapján kibontakozik előttünk egy olyan hamis, nemek közötti egyenlőségeszmény, amely teljes mértékben individualista, szubjektivista, és forradalmi felfogást képvisel. Ördögi, démoni lázadást, Isten teremtő rendjével szemben.

A könyvhöz Robert Sarah bíboros írt előszót. Leszögezte: Afrika ma az újgyarmatosítás kísérletének időszakát éli, a globális etika képviselői az egyenlőség hamis eszméjével igyekeznek hatalmuk alá vonni és megalázni a fekete kontinenst. Fülep Dániel szerint Marguerite Peeters könyve bennünket is segíthet abban, hogy ezeket a folyamatokat kiemelt figyelemmel kísérjük, hogy képesek legyünk megfelelő módon, bátran hitet tenni katolikus hitünkről, társadalmi kérdésekben is. John Henry Newman bíboroshoz hasonlóan Peeters is meg van győződve arról, hogy csak azok a hívő nők és férfiak képesek meglátni és megérteni Isten mindent átható jelenlétét a világban, akik meghallják minden nap és órában az Ő tanítását. Akik képesek arra, hogy életüknek a konkrét valóságában fedezzék fel őt, és figyeljenek mindarra, ami veszélyezteti az igaz hitben való megmaradásunkat, növekedésünket, tiszta katolikus-keresztény emberségünket. Ahhoz, hogy szembe tudjunk szállni ezekkel a káros folyamatokkal, fontos, hogy tisztán lássuk ezeknek az irányított, szervezett módszereit. Ez az, ami segítheti különösképpen a közéletben nagyobb szereppel rendelkező keresztényeket, de szülőket, pedagógusokat, lelkipásztorokat is.

A könyvet Székely János esztergom-budapesti segédpüspök lektorálta, csakúgy, mint Marguerite A. Peeters másik, szintén most megjelent, A nemek forradalma – Globális terv című kötetét. Ez utóbbihoz írt előszavában a püspök így fogalmaz: „A két könyv drámai felszólítás arra, hogy a világ népei, különösen is az egyes vallások, valamint a nyugati világon kívüli népek emeljék fel szavukat, bátran lépjenek ki a gender által rájuk kényszerített zsákutcából. Használja és élje a világunk újra ezeket a szavakat: apa, édesanya, testvér, férj, feleség, család!”

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria