A pestbuda.hu írásából megismerhetjük az épület történetét.
Története folyamán hosszú ideig a magyarok temploma volt, a török idők alatt órás mecset lett belőle. Tanúja volt I. Ferenc király koronázásának, és hosszú ideig helyőrségi templomként működött. Megmenthető lett volna a háború után, de politikai döntés született az elbontásáról.
Az 1241–42-es tatárjárást követően IV. Béla király levonta a tanulságot, a mongol hordát nem tudják feltartóztatni a földvárak. Így sorra épültek a Magyar Királyságban a kővárak. Nem volt kivétel ez alól Buda sem: a király elrendelte, hogy a mai Várhegyen építsenek fel egy várfalakkal megerősített várost.
A város királyi alapítású plébániája mellett (Boldogasszony-templom, a mai Mátyás-templom) felépült egy kápolna is, amelyet Szent Mária Magdolna után neveztek el. Az új város lakosságát többségében a betelepített németek adták, de már a kezdetek óta jelen voltak a magyarok is, akik a Szent Mária Magdolna-kápolna környékén telepedtek le. Ám az idő előrehaladtával egyre több és több magyar költözött Buda városába.
Luxemburgi Zsigmond király 1408-ban Budára tette át a székhelyét, így számos főpap és főnemes is ideköltözött. Az ő igényeik kielégítése érdekében több magyar kereskedő is Budán alakította ki az otthonát. A megnövekedett magyar népesség a 15. század elején kivívta magának, hogy a németekkel egyenrangú jogai legyenek a város irányításában, továbbá a Szent Mária Magdolna-kápolnát plébániai rangra emelték. Ezzel létrejött az önálló magyar egyházközség.
A 15. század folyamán jelentős változások történtek a templomon is. A 13. század óta a kápolna egyhajós, egyenes záródású, egészen kicsi épület volt, amely valószínűleg későromán, illetve koragótikus stílusjegyeket is viselt magán. Azonban ahogyan plébániatemplom rangra emelkedett, a magyar polgárság nagyszabású átalakításba kezdett. A templom háromhajós bazilikás szerkezetet kapott, illetve az épület tengelyére merőlegesen a nyugati oldalon felhúztak egy ötemelet magasságú tornyot is. A 15. század végére a templom szinte teljesen átalakult, és későgótikus stílusjegyekkel volt díszítve.
Ám sajnos nem örülhettek sokáig a budai magyar polgárok a megújult templomuknak. A mohácsi csatát követően I. Szulejmán szultán 1526. szeptember 12-én feldúlta és felgyújtatta Budát, majd a város többször gazdát cserélt az I. Ferdinánd és Szapolyai János között dúló hatalmi harcokban.
I. (Szapolyai) János király halálát követően, 1541. augusztus 29-én Szulejmán szultán csellel bevette a várost. Az itt maradt keresztények csak a Mária Magdolna-templomban tarthattak istentiszteleteket, mivel Buda többi templomát dzsámivá alakították át. Ekkor már a budai keresztények többsége a reformáció valamelyik irányzatát követte, de sokan hűségesek maradtak a katolikus hitükhöz. Így a templomot deszkafallal osztották meg: a szentélyt a katolikusok használták, míg a templomhajót a protestánsok.
A tizenötéves háború kirobbanását követően, 1594-ben a Mária Magdolna-templomot elvették a keresztényektől, és dzsámivá alakították. Az új neve Fetih (Győzelem) vagy Szaát (Órás) dzsámi lett.
Miután az oszmán haderő csúfos vereséget szenvedett Bécs 1683-as ostromában, az egyesült keresztény seregek védekezésből ellentámadásba lendültek át, és 1686. szeptember 2-án Lotharingiai Károly herceg és Miksa Emánuel bajor választófejedelem irányításával sikerült felszabadítaniuk Budát. Az ostromban a Mária Magdolna-templom súlyos sérüléseket szenvedett, mivel a védekező oszmánok a torony erkélyén állították fel az egyik ütegüket. Mégis, csodával határos módon a templomból a torony vészelte át a legjobb állapotban az ostromot.
Ezt követően megindult Buda betelepítése. A városba elsősorban katolikus németek érkeztek, illetve jó néhány szerzetesrend is visszaköltözött. A ferencesek a Mária Magdolna-templom romjaiban az egykori, Szent János evangélistáról nevezett templomukat vélték felfedezni (holott az nem itt, hanem a mai Sándor-palota helyén állt), így ők kapták meg a telket, rajta a templom romjaival. Az instabil politikai helyzet (1703-ban Rákóczi Ferenc vezetésével felkelés tört ki) és az anyagi fedezet hiánya miatt az új templom alapkövét csak 1717. április 18-án tudták elhelyezni.
A középkori romok eltakarítása után a ferences szerzetesek barokk templomot építettek fel, amely követte elődje tájolását, de arányaiban nagyobb volt. Az eredeti alapokat csak a szentélynél használták fel, és a megmaradt torony is barokk köntöst kapott. A templom szomszédságában épült fel a ferencesek rendháza. Az elkészült templomot 1733. február 8-án szentelték fel.
A ferences kolostor története II. József uralkodásával ért véget. Ugyanis 1782-ben kiadott rendeletével feloszlatta az összes szerzetesrendet, amely nem tanítással vagy betegápolással foglalkozott. A ferences kolostort 1786-ban kellett végleg elhagyniuk a szerzeteseknek, 1787. október 7-én pedig a templomot is bezárták, a berendezését elszállították. A tervek szerint a templomot három szintre akarták osztani, és levéltári funkciót kapott volna.
Azonban II. József hirtelen halála miatt a templom megmenekült. Ezek ismeretében a következő állomás egészen meglepőnek tűnhet. Ugyanis miután ismét felszentelték, 1792. június 6-án itt koronázták magyar királlyá I. Ferencet. Ez nemcsak azért meghökkentő, mert hat évvel korábban még irattárrá akarták alakítani a templomot, hanem azért is, mert Székesfehérvár 1543-as oszmán elfoglalását követően minden magyar királyt a pozsonyi Szent Márton-székesegyházban koronáztak meg. A koronázási ceremónia alkalmából épült fel a templom főbejárata előtt a copf stílusú előcsarnok, fedett kocsifelhajtóval. Ám hiába a jeles esemény, a hívek számára továbbra is zárva maradt a Mária Magdolna-templom.
A következő jeles eseményre nem kellett sokat várni. A francia forradalom egyik mozgalmának mintájára 1794-ben Martinovics Ignác vezetésével megindult a magyar jakobinusmozgalom kiépítése. Vezetőit hamar sikerült elfogni és felségsértés vádjával bíróság elé állítani.
Martinovics Ignácot a Mária Magdolna-templomban fosztották meg papi méltóságától, illetve a mozgalom tagjait a szomszédos egykori kolostorban tartották fogva, illetve ítélték el. A halálos ítéleteket 1795. május 20-án hajtották végre a budai Generális-kaszálón, amely azóta a Vérmező nevet viseli.
A templom 1817-ben a budai helyőrséghez került, hogy azt istentiszteleti célokra használhassák. Innen származik az épület másik neve, a helyőrségi templom. Ekkor elbontották a fedett kocsifelhajtót, illetve a barokk toronysisakot is ekkor cserélték le a jelenlegi bizánci stílusú tetőre. Továbbá ekkor került be a toronyaljba a keresztelőkút is.
Természetesen ezek mellett felújították az egész templomot. Szerencsére sikerült kisebb sérülésekkel megúsznia Buda 1849. évi ostromát. A kiegyezést követően Ferenc Józsefet 1867. június 8-án apostoli magyar királlyá koronázták a Nagyboldogasszony-templomban (a Mátyás-templomban). A koronázási ceremónia után a király átsétált a helyőrségi templomba, hogy ott arany sarkantyús vitézeket avasson. Mivel a Mátyás-templomot Schulek Frigyes vezetésével 1873 és 1893 között restaurálták (a barokk stílusjegyektől megszabadították, majd gótikus köntöst kapott), a feleslegessé vált barokk főoltárt és berendezést a helyőrségi templomba vitték át, ahol a helyreállítási munkálatok ideje alatt a budavári plébánia is működött.
Az 1920-as évek legelején a templom a római katolikus tábori püspökséghez került. A tulajdonossal együtt a templom védőszentje is lecserélődött: Szent János apostol helyét Kapisztrán Szent János vette át, aki egy 15. század közepén élt ferences szerzetes volt, és ő vezette a keresztes csapatokat az 1456-os nándorfehérvári diadalnál. Így érthető módon a Magyar Királyi Honvédség védőszentje is Kapisztrán Szent János lett.
A második világháborúban, ahogyan közeledett a szovjet Vörös Hadsereg, Adolf Hitler erőddé nyilvánította Budapestet. Ez azt jelentette elviekben, hogy a várost az utolsó töltényig és az utolsó emberig védeni kell. Ennek következménye, hogy hazánk fővárosának ostroma az egyik legtovább tartó ostrom volt a második világégés történetében. Ezért is sérült meg olyan súlyosan annyi épület Budapesten, köztük a Mária Magdolna-templom is. A bombatalálatok miatt beomlott a templom tetőzete és kigyulladt a belseje. A torony is súlyos sérüléseket szenvedett.
A világégést követően még mind a Honvédelmi Minisztérium, mind a tábori püspökség a templom helyreállítása mellett foglalt állást. Így miután felmérték a keletkezett károkat, Lux Kálmán készítette el a helyreállítási terveket, illetve annak költségvetését, amelyet elfogadtak. Lux a templom belső terét és a hajók külső homlokzatát is az eredeti barokk stílusban állította volna helyre. Ezzel ellentétben a toronnyal más tervei voltak: kibontotta volna a befalazott gótikus ablaknyílásokat, és a harang formájú toronysisak helyett a középkorra emlékeztető gótikus, csúcsos sisakot tervezett a torony tetejére.
Ám eközben kiépült a kommunista diktatúra, amelynek szúrta a szemét a templom Magyar Királyi Honvédséghez köthető múltja, illetve megszüntették a tábori püspökséget is. Mivel a templom fenntartó nélkül maradt, félbemaradt a helyreállítása és 1950-ben megkezdődött az épület elbontása. Egyedül a középkori eredetű torony esetében érvényesült a műemlékvédelem: 1952-ben Csemegi József építész vezetésével kibontották a befalazott gótikus ablakokat, leverték a vakolatot, illetve konzerválták a maradványokat.
A következő évtizedekben több ásatás is volt a templom területén. Továbbá a középkori szentély mentén felállítottak egy méretarányos, gótikus csúcsíves ablakot, hogy szemléltessék a középkori templom méreteit. A megmenekült toronynak sokáig kerestek funkciót: működött már benne kiállítótér és ajándékbolt is. Napjainkban Buda Tower névvel kilátóként működik.
A Mária Magdolna-templom visszaépítése többször is felvetődött. Legutoljára a 2000-es évek elején merült fel, hogy a templomot modern stílusban visszaépítik, ám ebből nem lett semmi. Aki ma a helyszínre látogat, a romkertben látható maradványokból is tisztán kiveheti, milyen impozáns és tekintélyt parancsoló épület magasodott egykor a Kapisztrán téren.
Szöveg: Filepkó Dominik
Forrás: PestBuda.hu
Fotó: Fortepan/PestBuda
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria