A Szentlélek mesterkurzusa

Jeges Mirjam könyveinek nem titkuk van, hanem hitelük. És áttetszővé tisztított, megnyerően olvasmányos stílusuk. A Kármel tanításait rendezi újra, fogalmazza élővé a szerző legfrissebb munkája is.

A cím és az alcím kulcsfogalmakat fűz grammatikai rendbe. Szeretet. Csönd. Nyelv. Kontempláció. Ima. Már ebből is sejthető: amit olvasunk, kézikönyv a lelki béke metafizikájához. Ennélfogva terjedelmén messze túlterjeszkedik ez a három részre tagolt, füzetnyi kiadvány.

A Szeretet csöndes nyelve az érzéki valóság és a megengesztelődött nyugalom viszonyára kérdez rá; az elcsendesülésben rejlő egyszerűséghez nyújt kulcsot; a mindfullness típusú meditáció és a szemlélődő imádság közti különbséget (avagy önismeret és istenismeret összefüggéseit) taglalja.

A bizalom, az alázat és a hűség (8.) alapállása mint „aktív passzivitás” (15.) jellemzi az Istenre hagyatkozó embert: „minduntalan Isten kezdeményezi a szövetségkötést az emberrel” (6.) – „hozzáférhetővé kell tennem magam” (9.) – „szemlélt szemlélők vagyunk” (9.) – „Ha Krisztus feltámadt, akkor hagyni kell feltámadottnak lenni” (41.).

Az imádság mint életforma (12.) a könyv útmutatása szerint nemcsak – a sűrűn idézett – Avilai Szent Teréz vagy Keresztes Szent János tanítói kiváltsága; a keresés emberének is a „szerető figyelem imájában” (31.) lehet keresnivalója: „Az imádság misztérium.” (6.) – „Melyik a legjobb imádság? Az, amelyik jobbá teszi az embert.” (10.) – „Minden ima egy hitaktus.” (31.) – „Az imádkozó ember a Feltámadás tanúja.” (38.)

Az Istenhez való viszonyt is ez, a kontemplatív, szemlélődő, imádságos, azaz összeszedetten nyitott lelkiség határozza meg: „Az Atya a forrás és az óceán is egyben, mi pedig a folyó, aminek az a dolga, hogy folyjon.” (15.) – „Attól függően, milyen szinten vagyok jelen, más módon érint meg, más mélységben fogadom be Isten jelenlétét, és értelemszerűen a válaszom is eltérő intenzitású és más modalitású lesz.” (17.) – „Azzá lenni, aki szeret minket – ez a gyógyulás útja.” (39–40.)

Az Atya fénykörébe kéredzkedő teremtmény idővel látásmódjában és létállapotában is elemi változásokat, átváltozásokat élhet meg: „Isten tekintetével szemlélni az életet – tulajdonképpen ez a kontemplatív létmód. Nem problémákat lát, hanem misztériumokban gondolkodik.” (43.) – „A kontemplatív élet azt jelenti: folyamatosan Isten felé fordulva élek” (48.) – „A lelkiélet, az imádságos élet egy élethosszig tartó folyamat, a Szentlélek mesterkurzusa.” (52.)

Földi és égi nézőpontok egyesülnek, ha látok, de már nem én: „Minden eseményből, ami megesik velünk, Isten hozzánk intézett szavát olvashatjuk ki.” (40.) – „Ami alulról küzdelemnek látszik, az felülről nézve a Szentlélek ajándékainak elnyerése.” (50.)

Eredetileg előadások voltak a kötet fejezetei, azért is oly lélegzően elevenek. Szükség is van erre, hiszen elevenségre biztatnak, élethez segítenek hozzá tanácsadó bölcsességeik. Tisztán fogalmazó elmélyültség kér utat a laikus szívekbe is. – „Amikor pedig a szó elvégezte feladatát, vagyis odavitt Istenhez, akkor beáll a csend.” (34.)

Jeges Mirjam OCD: A Szeretet csöndes nyelve. A kontemplatív imáról.
Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2023.

Fotó: Sarutlan Kármelita Nővérek

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. július 16-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.