A veszprémi székesegyház énekkarának története az 1700-as évek végén – Érsekségi ékességek (27.)

Girányi Vencel, a Csehországban született orgonista harminc évig állt a veszprémi székesegyház ének- és zenekarának élén. Munkásságának köszönhető, hogy hat fizetett énekes mellett hét fizetett zenész és két alkalmi hegedűs is működött a templomban, akik révén a zenekaros egyházzenei élet rendszeres gyakorlattá vált. Az ének- és zenekar összetételét elemezve a következőket állapíthatjuk meg. A zenekar két első, két második hegedűsből, két kürtösből és egy bőgősből állt. Esetenként még két kisegítő hegedűst is alkalmaztak.

A zenészek mellett az énekesekre is nagy feladat és felelősség hárult. A férfiszólamokat egy-egy basszus és tenor látta el. A kor hagyományainak és szokásainak megfelelően az alt és szoprán szólamban is férfi, illetve fiú énekesek voltak. A szoprán szólamot éneklőket discantistáknak nevezték. A szó a középkorból ered; a tenor feletti legmagasabb szólamot hívták discantusnak.

Az 1786-os muzsikus fizetési jegyzékben feltűnő, hogy az egyik alt és a két discantista fizetését Kollovratek János vette fel. Ez azért fordulhatott elő, mert ezek az énekesek nem felnőttek, hanem iskolás fiúk voltak.

Kezdetben nem szerződtettek discantust és altot éneklő fiúkat. Az iskolamester saját tanítványai között talált megfelelő énekeseket, akiket magával hozott a székesegyház kórusába. Az 1777-ben megjelenő Ratio Educationis nyomán mindinkább kikerült az iskola az Egyház kezéből. Szükségessé vált tehát, hogy az énekesfiúkról és képzésükről az Egyházon belül intézményesen és szervezetten gondoskodjanak.

A fiúénekes gyakorlatot Girányi Vencel kezdte alkalmazni. Már állásba helyezésének kezdetén levélben megígérte, ha megválasztják orgonista succentornak, vállalja két discantista fiú énektanítását. A Győrből érkezett muzsikus feleségével, Cziegler Katalinnal Veszprémben alapított családot; egy fia és három lánya született. Girányi megtartotta ígéretét, és megkezdte az énekesfiúk szervezését. Első ismert discantistája tulajdon fia lett, Girányi József. Bár nem tudott magyarul, a fiával eleinte könnyen boldogult, azonban a magyar nyelv ismeretének hiányában később Titz Gábor káptalani hegedűs vette át ezt a munkát. Mivel ő fiatalon meghalt, egy 69 éves öregúr, Sztrekay András lett a gyerekek tanára. Sajnos nem tudott velük bánni, és megszökött miatta egy kis énekes. Ebben az időben került a káptalanhoz első hegedűsként Kollovratek János; ő vette át a fiúk nevelését. Ezért fordulhatott elő, hogy a fizetési jegyzékben az ő neve szerepel. Kollovratek János 1784-től évekig végezte az énektanítói feladatot.

1794-ben megnyílt Veszprémben a Kapuváry-féle „tápintézet”, ami hat énekesfiú képzését biztosította. A 19. század elejétől a piarista kollégium szolgáltatta a székesegyház fiú énekeseit. Őket név szerint is ismerjük.

Néha a felnőtt férfiak is énekeltek ún. falzett szopránt. Erre jó példa egy felvételi kérelem, amit Krammer írt a káptalannak: „Mind a Trombitával, mind Violinnal, Huboy és Fagottal való Musicában, mind pedig a Tenornak és Discantisnak accomodálásában önnön magamat úgy kívánván perfectionirozni, hogy… szégyent ne valljak.”

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Szent Mihály Főplébánia Facebook-oldala

Magyar Kurír