Az Istenszülő oltalma alatt – Új ikont festettek az ózdi görögkatolikus templom bejáratához

Vajon naponta hány alkalommal megyünk el egy-egy templom mellett? Sietve a munkahelyünkre, gyermekeinket kísérve iskolába, óvodába, vagy miközben bevásárolni megyünk. S miközben elmegyünk Isten háza mellett, eszünkbe jutott-e már, hogy vajon mióta is áll ez az épület ott az út mellett, és hogy azóta hány ember lépett már be annak ajtaján? Az Ózdi Görögkatolikus Parókia temploma húsz éve épült, azóta már több tízezerszer szólaltak meg a templom harangjai imádságra hívva a város lakóit; és vajon ki tudná nyilvántartani, megszámlálni, hogy hányan léptek már be a kapuján, vagy álltak meg az udvarán egy-egy fohászra?

Október hónapban falkép készült templomunk homlokzatára, amely az Istenszülőt oltalmazó széttárt karral, azon a leplét és az alá sereglő szenteket ábrázolja. Sokan megállnak most, és rátekintenek a falképre.

Láthatják a megfestett szenteket, akik hozzánk hasonló, földön küzdő emberek voltak, de talán nem csak a külső vonásaikat fedezhetik fel, hanem eszükbe juthatnak az ő küzdelmeik is, és talán egy-egy pillanatra magukat is odaképzelhetik.

Mondhatnánk, hogy semmi sem változott az elmúlt évezredek alatt. Hiszen vannak közöttünk most is, akik ugyanúgy, mint Keresztelő Szent János, feladatuknak tartják, hogy személyes tanúságtételükkel előkészítsék mások életében az Úr érkezését, vagy talán, mint Krisztusért Balgatag Szent András, a világ szemében érthetetlenek, de Isten szemében a tiszta imádság emberei. Ma is vannak közöttünk olyanok, akik Szent István királyunkhoz hasonlóan, ha nem is egy ország kereszténységéért, hanem csak egy családtag vagy munkatárs megtéréséért, de éveken keresztül imádkoznak. Vannak közöttünk olyanok, mint Árpád-házi Szent Piroska, akik szülőföldjüktől távol, egy idegen országban kell hogy megőrizzék magyarságukat. Vannak közöttünk olyanok, mint korunk szentjei, így Boldog Romzsa Tódor, akiknek egy-egy idegen eszme ellen kell felvenniük a harcot, akiknek alkukat nem kötve hitükért, keresztény elveikért akár életük feláldozásával is ki kell állniuk.

Példaképek ők mindannyian, és ki tudja, hogy hány és hány szentet lehetett volna még odafesteni az Istenszülő leple alá. Vagy hányan és hányan vagyunk mi is, akik odalépünk nap mint nap az ő karjai alá. Hiszen ő mint legfőbb közbenjárónk anyai szeretetével fog bennünket össze.

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír