Beázás veszélyezteti a feldebrői műemlék templomot

Kultúra – 2018. március 3., szombat | 15:30

Az épület rendszeres beázása és folyamatosan romló állaga miatt egyre sürgetőbb feladat forrást találni a Heves megyei Feldebrő Szent Márton-templomának felújítására. Az altemplom Magyarország legrégebbi freskótöredékeivel a 11. századi építészet egyik legkiemelkedőbb műemlékének számít.

Galó József plébános tájékoztatása szerint a nemcsak hazánkban egyedülálló, hanem európai jelentőségű altemplom 1983-ban lezárult feltárása óta nem végeztek állagmegóvást, felújítást az épületen. Az elmúlt három és fél évtized alatt a falazat mállásnak indult, a csatornák hiánya, rossz állapota miatt pedig rendszeres a beázás. A helyzetet nehezíti, hogy az altemplom szellőztetése is megoldatlan, ami egy 2010-es, részbeni belvizes elöntés óta egyre komolyabb gondot okoz a moha és penész megtelepedése miatt.

A plébános elmondta: az altemplom ennek ellenére előzetes bejelentkezést követően továbbra is látogatható és a templomban vasárnaponként misét is tartanak. Azonban az épület és a benne található, turisztikai szempontból is kiemelt jelentőségű freskótöredékek megóvása érdekében mielőbb szükség lenne a rekonstrukcióra, amelyhez szerinte legalább 50 millió forintot kell majd előteremteni.

Ficzek László, az Egri Főegyházmegye általános helynöke az MTI-t arról tájékoztatta, hogy hosszú ideje keresik a forrást a műemléktemplom felújítására, amelyhez pályázati úton szeretnék a szükséges anyagi feltételeket biztosítani. Jelezte: amennyiben ez sikerül, céljuk nem csupán az állagmegóvás, hanem a teljes helyreállítás és akár új, turisztikai célokat is szolgáló létesítmények kialakítása.

A román stílusú feldebrői római katolikus plébániatemplom, valamint annak a nyugati és keleti kereszténység kultúráját ötvöző altemploma 54 alakzatból álló freskóival Magyarország egyik legkiemelkedőbb 11. századi építészeti műemléke. Az épület a Mátra déli részén megtelepülő Aba nemzetség temetkezési helyéül szolgáló sírtemplomnak készült.

A templomot a 12–13. század fordulóján átalakították: a korábbi öthajós templom ekkor háromhajós, az eredetileg centrális alaprajzú épület kereszt alakú lett. A későbbi századok során is többször átépítették, így a 15. században, amikor a templom déli homlokzatán gótikus ablakokat nyitottak.

Grassalkovich Antal költségén 1743-ban ismét jelentős átalakítást hajtottak végre: akkor falazták el az altemplomot és távolították el a templom közepének pillérsorát. Az ebből adódó statikai hibák és a mennyezet megrepedezése miatt 1785-ben az épület újra rekonstrukcióra szorult, 1793-ban pedig vihar tett kárt a tetőzetben. Az 1870-es években Henszlmann Imre fedezte fel az altemplom középső szakaszát, falain a páratlan falfestményekkel. 1897-ben Gerecze Péter kezdett ásatásokat, majd Lux Kálmán és Erdei Ferenc dolgozott a helyreállításokon.

Forrás: MTI

Fotó: Komka Péter

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria