Brindisi Szent Lőrinc kapucinus szerzetes, egyháztanító

Kultúra – 2021. július 21., szerda | 8:01

Július 21-e Brindisi Szent Lőrinc (1559–1619) olasz kapucinus szerzetes, egyháztanító, teológus emléknapja.

Tevékenységét alapvetően két fontos tényező határozta meg: a nagy szeretet, amelyet a Szentírás iránt érzett, valamint a meggyőződés, hogy Isten igéjének meghallgatása és befogadása olyan belső átalakulást eredményez az emberben, amely a szentség útjára vezeti – emelte ki XVI. Benedek pápa 2011 márciusában, az általános kihallgatáson Brindisi Szent Lőrinc egyháztanítóról, hithirdetőről mondott katekézisében.

Giulio Cesare Rossi 1559-ben született a dél-itáliai Brindisiben. Gyermekkorától nagy érdeklődést mutatott Assisi Szent Ferenc személye és rendje iránt. Édesapja korai halálát követően a ferencesek kolostorában nevelkedett, majd édesanyjával Velencébe költözött. Itt ismerkedett meg a kapucinusokkal, akik akkor a trentói zsinat szerinti lelki megújulásért tevékenykedtek az Egyházban.

1575-ben, 16 éves korában lépett be a kapucinusok rendjébe; ekkor vette fel a Lőrinc nevet. Veronában volt novícius. 1576. március 24-én tett örökfogadalmat. Rendi tanulmányait a padovai egyetemen és Velencében végezte. Tanulmányai során kimagasló tehetségnek mutatkozott. Jó érzékkel sajátította el az ógörög, a héber és a szír nyelvet. Megtanult továbbá németül, csehül, spanyolul és franciául, latinul is kiválóan tudott. A Szentírás iránti szeretet valóságos szenvedélyévé lett; kivételes nyelvkészségével fejből megtanulta héberül és görögül a Bibliát. Jól ismerte a héber irodalmat, az egyházatyák tanítását.

1582. december 18-án szentelték pappá, a rend teológiatanára és ismert hitszónok lett. 1586-ban gvárdiánként és novíciusmesterként szolgált. 1589-ben választották meg a toszkán rendtartomány főnökévé. 1599-ben Prágában volt misszionárius. A protestánsok és a hatóságok ellenségeskedése és a fenyegető járvány ellenére nagy hatással dolgozott.

Európát három év alatt gyalog bejárta; a jótanács és az erősség Lelkével bátorította a keresztényeket az állhatatosságra. Szigorúság, bölcsesség, az Eucharisztia és Mária iránti szeretet voltak jellemző vonásai. Sok időt szentelt az imádságnak és a szentmise bemutatásának.

Káptalanokat tartott és helyreállította a kolostori fegyelmet. A kapucinusok a 16. és 17. század fordulóján Lőrinc vezetésével telepedtek le a Habsburg Birodalomban. Csehországban, Ausztriában és Németországban heves összecsapásai voltak a militáns protestánsokkal, akik közül sokat visszavezetett a katolikus hitre. Számos diplomáciai szolgálatot végzett annak érdekében, hogy az európai államok között megszüntesse az ellentéteket és elősegítse az egyetértést egy olyan időszakban, amikor a törökök veszélye fenyegette Európát.

1601 októberében a csókakői csatában ő lelkesítette a török ellen harcoló keresztény katonákat. Az elfogott török tisztek azt vallották, hogy Lőrincet 5–6 méter magasnak látták, amint kereszttel a kezében bátorította a katonákat. A többszörös túlerővel fölvonuló törökök legyőzésével megnyílt az út Székesfehérvár felszabadításához.

V. Pál pápa 1606-ban visszarendelte Rómába, ahol három évig szolgált, sikeresen közvetítve békét európai uralkodók és a főpapok között. A Velence és Róma között folyó elkeseredett vitában Lőrinc inkább a higgadt békeközvetítő szerepét játszotta. Amikor Velencében tartózkodott, szegény szerzetesi cellájában a legmagasabb rangú vezetők keresték fel, hogy tanácsot kérjenek tőle.

1619-ben halt meg Lisszabonban, egy diplomáciai küldetés alkalmával. 1783. május 23-án avatták boldoggá. 1881. december 8-án XIII. Leó pápa a szentek közé iktatta. Tudományos munkájáért XXIII. János pápa 1959. március 19-én egyháztanítóvá avatta. Apostoli tanító – doctor apostolicus – címe apostoli életmódjára és arra a missziós tevékenységre utal, amelyet egész Európában kifejtett.

Műveit és egész tudását az Egyház szolgálatába állította. Sok munkát írt a hit megvilágosítására. Életműve 15 kötetből áll. Egyszerű, pátosz nélküli stílus jellemezte. Teológiai és a hithirdetéshez kapcsolódó műveiben összefüggően mutatta be az üdvtörténetet, a megtestesülés misztériumára helyezve a hangsúlyt. Mariológiai munkássága is igen jelentős: műveiben Szűz Mária egyedülálló szerepét helyezte a középpontba, hangsúlyozva a Krisztus által beteljesített megváltás művében való részvételét – hangzott el Benedek pápa katekézisében 2011 márciusában.

Forrás
Vatikáni Rádió
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon

Fotó: Ofmcap.org

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria