Edward Srí: Úton Máriával – Bibliai utazás Názárettől a keresztig

A Szent István Társulatnál most megjelent könyvében Edward Srí felidézi: máriás áhítattól körülvéve nőtt fel, „rózsafüzér az anyám székén, a szobámban Szűzanya-kép. Esténként Üdvözlégyek lefekvés előtt”. Felnőve, középiskolás és egyetemista korában kissé eltávolodott Máriától, bár időnként gondolt rá imáiban, főleg, ha bajba került. Kapcsolata olyan volt Máriával, mint az ifjú gyermeknek az édesanyjával: néha természetesnek veszi, hogy mellette áll, néha elfelejti felhívni. A Mária iránti fiatalos szeretete kezdeti egyetemista korában erősen megingott, amikor egyik évfolyamtársa, egy életvidám fiú, aki „Bibliai keresztyénnek” nevezte magát, kerek perec kijelentette: aggódik érte, mert katolikusként el fog kárhozni, többek között azért, mert a katolikusok imádják Máriát, ami bálványimádás.

Az egyetemista Edward Srí megzavarodott évfolyamtársa szavaitól, de elhatározta, nagyon alaposan megvizsgálja, mit tanít Máriáról a Katolikus Egyház. Minél többet tanult, annál inkább érezte, hogy a Szentírás alátámasztja a róla szóló katolikus tanítást. Világossá vált számára:

a katolikusok egyáltalán nem imádják Máriát, ahogy a Szentháromságot, csak tisztelik, elismerve mindazokat a dolgokat, amelyeket Isten véghezvitt az életében.

Lassan megértette, hogy a katolikusok nem úgy „imádkoznak” Máriához, mint Istenhez, csak a közbenjárását kérik, éppúgy, amint Szent Pál buzdítja a keresztényeket, hogy járjanak közben egymásért.

A tudós szerző a kötetben Lukács és János evangéliumára fókuszál, arra a két újszövetségi könyvre, amely a legtöbb információt közli róla, és amelyekben leginkább kitűnik Mária szerepe. Idézi Szent II. János Pál pápát, aki Redemptoris Mater című enciklikájában megállapítja: Mária hite sorozatos próbatételnek volt alávetve, ő azonban minden alkalommal kiállta a próbákat: „Nyitott szívvel és mindenestül fogadta el mindazt, amit az isteni terv elhatározott.”

Edward Srí emlékeztet, számos egzegéta rendkívüli jelentőségűnek minősíti, hogy Gábriel arkangyal így köszönti Máriát: „Üdvöz légy Mária, kegyelemmel teljes!” Ez olyan, mintha Mária új nevet kapott volna. Ez az új címzés utal Mária küldetésére is. Ahogyan ugyancsak II. János Pál megjegyezte:

a „kegyelemmel teljes” az „a név, amelyet Mária Isten szemében visel”.

A Máriának adott új név arra enged következtetni, hogy Isten üdvtörténetében különleges célra lett kiválasztva. A Szentírásban senki mást nem szólítanak meg így. „Máriát Isten különlegesen megtisztelte, jóakaratában a kegyelem teljességével ruházta fel, hogy Isten életének teljessége lakozzék benne.”

Elemezve az evangéliumi szövegeket, a szerző leszögezi: Mária átengedte az irányítást, teljesen Isten szolgálatára szentelte az életét, készen állt arra, hogy bármit megtegyen, amit az Úr kér tőle, és kész volt elmenni bárhová, ahová csak vezeti. „Mária nem úgy tekintett az emberi szabadságra, mint olyasvalamire, amihez ragaszkodnia kell, ami csak saját céljait szolgálja; ajándéknak tartotta, amit visszaadott Istennek, hogy az ő terve megvalósítására használja. Szabadon döntött úgy, hogy átengedi az irányítást a saját élete felett, és az Úr szolgálóleányaként feltétlenül bízik az Ő vele kapcsolatos tervében. Szabad elhatározásból korlátozta a saját szabadságát, és szentelte életét Isten akaratának teljesítésére. Egészen Istennek adott ajándékként élt.”

A könyv írója kifejti: Máriának sok mindent kellett eltűrnie attól kezdve, hogy várandósságában előrehaladva Betlehembe indult, egészen addig, amíg megszülte gyermekét az állatok között, és a jászolba fektette. Ráadásul Izrael Messiásának világrajövetele az összes vezető figyelmét elkerülte Izraelben. „Egy király minden bizonnyal nem ezt érdemelné!” – írja a szerző. Hozzáfűzi: a Biblia nem számol be arról, mi zajlott Mária lelkében a megalázó események során, egy részletet azonban elárul: Mária a megaláztatások, a szegénység és a Fia visszautasítása ellenére sem panaszkodik. Soha nem mondja: „Hé, én a Messiás anyja vagyok! Betlehemi emberek: jobban kellene bánnotok a családunkkal!” Imádságosan „emlékezetébe véste és szívében egyeztette” a történteket.

Edward Srí kiemeli:

Mária arra kapott meghívást, hogy egész életében hagyatkozzék Isten tervére és átadja magát a szeme láttára kibontakozó misztériumoknak.

Útja szegénységen, megaláztatáson, valamint a bizonytalanság és elutasítás pillanatain vezetett keresztül. Nagypénteken a Golgotán nem a fiát királyként megillető dicsőséges fogadtatásának, hanem teljes elutasításának és kegyetlen halálának lehetett tanúja. Ebben a kritikus pillanatban semmilyen emberi támasz nem képes vigasztalni Máriát. Egyetlen kapaszkodója a hite abban, hogy „Jézus valóban Isten Fia, aki örökké uralkodni fog”. Mária hite ebben a pillanatban magában foglalja a fia szavaiba vetett hitét, amelyeket a tanítványoknak mondott: „Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, de harmadnap föltámad” (Mt 16,21). II. János Pál pápa mindebből azt a következtetést vonta le, hogy Mária reménye a kereszt alatt „erősebben világít, mint a sok szívet uraló sötétség”.

A könyv szerzője leszögezi: a dicsőséggel megkoronázott Mária, az Ég Királynéja szüntelenül közbenjár értünk a mennyben, hogy „még inkább egyesülhessünk Fiával, és Szent Pálhoz hasonlóan mi is megharcolhassuk a jó harcot…, és csatlakozhassunk hozzá fia mennyei országában”. Mária olyan asszony, „aki bizonytalanság, megpróbáltatások és viszontagságok közepette járta végig hitbeli zarándokútját; megérti emberi tapasztalatainkat, lelki gyermekei közelében marad és szeretetteljesen közbenjár értünk.” Mi pedig

csak akkor találhatunk rá a Jézus Krisztus által követőinek készített boldogságra és beteljesedésre, és csakis akkor lesz a jutalmunk a dicsőség mennyei koronája, ha – mint hűséges tanítványok – Mária nyomában járva mindent megteszünk, amit az Úr kér tőlünk”.

A könyvet Ailer Gellért fordította.

Edward Srí: Úton Máriával – Bibliai utazás Názárettől a keresztig
Szent István Társulat, 2022

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír